2007. december 31., hétfő

Türelmetlenség

"Kérsz és adatik."
Na jó-jó, de mikor?

2007. december 30., vasárnap

Bejglimérgezés

Bejglimérgezésem van!
De szó szerint!
Délután 2-kor sikerült tartósan eltávolodnom a fajansztól. Böjt, tisztítókúra, bélmosás egy nap alatt lezavarva.
Lehet, h. nem kellett volna a folpackba történő becsavarást követően, még egy tökéletesen záródó műanyagdobozba is berakni?

2007. december 29., szombat

A Közútkezelő idén is felkészült a télre.
Csak a hóra nem!
Igaz is, tavaly egyáltalán nem volt, gondolták: ezentúl ez lesz a tendencia. Globális felmelegedés, üvegházhatás....... ők megkapták 5 évre előre a zsetont, amiből tavaly egy fityinget sem kellett hóeltakarításra költeni, remélték, h. ez megismétlődik idén is.
Mindenesetre az utak állapotából ítélve meglepte őket, h. telente időnként szokott havazni is.
A hó meg csak esett, esett, 2 teljes napig. Olyan laza 30 centi, igaz harmadnapra 25-re töppedt, de az az 5 centi nem javított a helyzeten.
Még a házak előtti, lakók v. fizetett takarítók által letakarított részek voltak a legjárhatóbbak. A panelok közti "senkiföldjét" csak jóval később kezdte letisztíttatni a parkfenntartó néhány - lumpenelemekből és hajléktalanokból toborzott - hómunkással, akik úgy gondolták, h. elég, ha az addigra kásává taposott hó tetejére rászórnak némi sóval kevert homokot, a lapátolás már úri huncutság lenne.
Sajnos a közútkezelő is hasonló lelkiismeretességről tett tanúbizonyságot az utak takarításával kapcsolatban. Az elkerülő úton még másnap is hókásában araszoltak az autók.
Mostanra sikerült rendezni a viszonyokat nagyjából.

2007. december 26., szerda

A Nagy Macska csak játszik, és játszik.....

Most rátett mégegy napot. Hogy mindennek ellenére felgyúljon az a kis remény.... hiába tudtam, h. nincs esély, h. lemaradtunk róla.... hogy beköltözzön egy kis önáltatás, hogy hátha... így karácsonyra...mint legszebb ajándék...de jó is volna........Hogy aztán annál fájóbb legyen visszatérni a valóság rideg talajára, hogy nem, és nem, és megint nem! :(

2007. december 24., hétfő

A szeretet ünnepe

Anyósom és sógornőm megint gondoskodott róla, h. az ünnep megfelelő hangulatban teljen!
Mennyivel egyszerűbb volt az élet az alatt a 12 év alatt, amíg a párom ki volt tagadva. A fenének hiányzott ez az állandó furkálás.
Még pár ilyen és annyira be fogok szólni, h. újabb 12 évre nyugtunk lesz!

Karácsonyfa

Még sosem állítottunk fát 23-án éjjel, de most ennek is eljött az ideje.
Gyerek mellett nem egyszerű az élet!
A dednek természetesen esze ágában nem volt elmenni aludni, úgyhogy csak vmikor fél 11 tájban tudtunk nekiállni a projektnek.
Természetesen nagy talpbafaragásról íly késői órán nem lehetett szó, úgyhogy a nagyobb bütykök eltávolítása után megszorítottuk a 3 csavarral, majd feldíszítettük.
Aztán vmikor hajnali 1 óra tájban arra figyeltünk fel, h. a teljesen feldíszített fa konzekvensen dől előre és az elhasalásban csak a dedbiztossá tévő damilok akadályozzák meg, melyekkel a plafonhoz és az ablakkilincshez van kikötve.
Még küzdöttünk vele egy fél órát, de a helyzet reménytelen. Dől. A damilok még tartanak, de meddig?

2007. december 21., péntek

Mediterrán diéta

Tegnap igen fáintos tengeri herkentyűket vacsiztam olasz halászlé képében.
Volt benne mindenféle puhatestű, kacsló, polip, búgócsiga....
Csak a kis narancssárga rákocskák pociján az anyjukkal együtt megfőzött ivadékok szeme bámult rám vádlón.
Némi lelkiismeretfurdalással ugyan, de megettem őket.

Előrejelzés

A fehér karácsony esélye:
Az ország hóval borított tájain: 85%
Másutt: 20%

Ezt megaszonták!

2007. december 11., kedd

Csak játszik....

Néha az az érzésem, h. Isten csak egy nagy macska, aki kedvére játszik velünk......

2007. december 8., szombat

Kanári újból

Madarakról jut eszembe, már rég akartam írni, de vhogy mindig elmaradt:

A kanárim köszöni szépen, de úgy döntött, h. még egy kicsit velünk marad.
Aznap hajnalban a 2. szélütése után eléggé reménytelenül vergődött a kalitka alján, féloldalára dőlve. Mire délben visszaértem a szemcseppentő-beszerző körutamról, már csak hevert és nem is tiltakozott, amikor kivettem. Az egyik szemére köleshéjak száradtak rá, az alul lévő szárnyvégét véresre verte a csapkodás közben. Elég rosszul nézett ki, de élt.
Vízzel kimostam a szemét, lemostam a szárnyát, és szép óvatosan elkezdtem adagolni neki a felhígított és megcukrozott bébitápszert. Beültettem egy kis műanyag edénybe és idetettem az íróasztalomra, attól nem nagyon kellett tartani, h. elrepül. 10 percenként belediktáltam egy kis oldatot és csodák csodája 4 órára már felült és 6-kor miután kimentem megetetni a gyereket a konyhába, arra jöttem vissza, h. üres az edény, hűlt helye a madárnak. No nem ment messzire, csak az asztal lábáig, de ahhoz képest, h. reggel nem voltam benne biztos, h. még életben találom, amikor hazaérek, nem kis teljesítmény!
Azóta visszanyerte az életkedvét és ugyanolyan, mint amennyire az első szélütést követően rendbejött. Kicsit öreg, kicsit rozoga, de él és élni akar.
Reggelente kitartóan fröcsköli magára a vizet az itatójából, mivel a fürdőjéhez már nem tud eljutni, de igen tiszta jószág. Több tartás van benne, mint jónéhány emberben és én tisztelem emiatt.

Rigók

Szeretem, amikor napsütéses téli napokon a bokrok tövében, fák ágain a rigók csak úgy csendben, szinte csak önmaguknak fütyörésznek.
Bezzeg tavasszal! Akkor szinte ordítanak, mint a veszekedő emberek, mindegyik hangerőben akarja túlszárnyalni a másikat. Érthető, hiszen a párválasztás és a fészekrakás múlik rajta, de én olyankor inkább csukott ablak mellett alszom. Az éjszakai életmódommal nem egyeztethető össze a hajnali kelés.

2007. december 6., csütörtök

Elcserélt kislányok

http://www.storyonline.hu/hirek/igazi_szuleikkel/4919/
Egy év után visszacserélni két gyereket......
Hát nem tudom.
Nem tudom, h. hogyan lehet odaadni egy gyereket, akit én szoptattam, én altattam, én vígasztaltam, én tanítgattam?
Egy gyereket, akinek végre értem minden rezdülését, ismerem a hangulatát, tudom, mit szeret, mitől fél.
Egy gyereket, aki ismeri a szagomat, a szívem dobbanását, aki hozzám szalad, ha fél v. fáj vmi.
Odaadni a képeket, a videókat arról, amikor először mosolygott rám, amikor először fogta meg a kezemet, amikor felült, amikor felállt, amikor elindult? Az első gagyogásairól, arról, ahogy édesdeden alszik a karomban, ahogy az apjával játszik?
És kapni helyette egy másik gyereket, akit nem ismerek, akiről nem tudok semmit.
Csak azért, mert vér a véremből?
A vér fontosabb vagy a szeretet által kialakított kapcsolat?
Eldobni a legfontosabbat, a korai kötődést? Odaadni egy gyereket, aki hozzánk szocializálódott és kapni egy másikat, aki másokhoz?
És, ha Az már sohasem lesz igazán az én gyerekem?
Fel lehet ezt dolgozni? A gyereknek? És az anyának/apának?

2007. december 1., szombat

Focismaci

Apa szerint a ded, ha még nem is olyan technikás, mint egy NB 1-es focista, állóképességben már ott van, lelkesedésben pedig bőven meg is haladja!

2007. november 30., péntek

IQ

Ma 30-cal növeltem az IQ-mat!
Mától nem vagyok szőke! :)
Így lassan beléphetek a Menza-ba, mert a legutóbbi Ország Tesztjén sikerült 130-at elérnem (mi lett volna, ha még a matekfeladatokat is meg tudom oldani időre! ;) ).

2007. november 22., csütörtök

"Szaloncukor"

És igen! Idén is sikerült szert tennem a kedvenc szaloncukromra. :)
Nem Milka, és nem is vmi kacifántos feketeerdő csoda. Akinek mond vmit a Krowka név az tudja, h. milyen az igazi tejkaramella. Na az én kedvenc szaloncukrom pontosan ilyen csak lapos és szögletes. Régen "Télapó szaloncukor" néven futott, most "Boci karamella" címen, bár ez hülyeség, mert a Boci karamella az annyira beleragadt az ember fogaiba, h. a reggel megrágott cukorka még este is éreztette az ízét, töméseim jelentős részét neki köszönhetem, úgyhogy elég tapasztalatra tettem szert, azt hiszem! A Krowka az, ami henger alakú volt és tehén mintás (ez téveszthette meg az elnevező személyt), de az a Bocisnál jóval omlósabb, rétegekre váló, könnyen olvadó. Manapság újból kapható! :)
Az öcsém barátnője szerint ez nem is szaloncukor, mert nincs rajta csokibevonat, de eléggé csúnyán néztünk rá testületileg (még új a családban így még nem tudja, h. vannak szent dolgok!).
Naszóval, minden évben izgatottan kezdem keresni a szaloncukromat, mert ez nem kapható a nagyáruházakban, se a Tecsóban, se a Spórban, ez hol itt, hol ott bukkan fel. Tavaly teljesen véletlenül bukkantam rá a CBA-ban, ahol lényegében kisöpörtem a padlást (ugyanis ilyenkor megveszem anyuéknak és öcséméknek is a maguk 1-1 kilóját). Az eladó nő nézett is rendesen.
Idén viszont visszafogott voltam és csak fél kilót vettem (most a Vásárcsarnokban találtam az egyik árusnál.)
Na félni azért nem kell, jön még hozzá 450 g Szamos marcipán is, bár tavaly kicsit kicsapta a biztosítékot a 3. mandulahéj darab, amire ráharaptam, de azzal mentettem őket, h. legalább nem csak aromából van, mint a lila tehenes konkurencia marcipánutánzata.

Az viszont valószínű, h. idén kevesebb mézeskalácsot fogok sütni, mert úgysem lesz időm gyerek mellett a kidíszítésükre.

Tavaly nagy sikert arattak az ételszínezékkel színezett, és rum-, keserűmandula- ill. konyakmeggy aromával ízesített habfigurák (pl. zöld, keserűmandula fenyőfa; sárga, rumos halacska; piros, meggyes virág). Egy istennek nem jöttek rá, h. mitől, de nagyon ízlett mindenkinek! :)

Idén még nem tudom, h. mivel lepem meg a családot. Tavaly csokival bevolt gyümölcskenyér volt. Ez még apámból is képes volt rácsodálkozást kiváltani, aki szerintem csak akkor kapná fel a fejét a karácsonyi dőzs közepette, ha sikerülne citromos szaloncukrot szereznem (neki lényegében mindegy milyen szaloncukor van, eszi, de azért a citromos meglepné, az tuti!)

Ja, erőteljes nyomásgyakorlás folyik a karácsonyi pulyka megdöntésére. Én kezdeményeztem a trónfosztást halászlére tett javaslatommal, de anyám legnagyobb meglepetésére (és enyhe bánatára) többen csatlakoztak hozzám a családból.
Azért valószínűleg megkímélem a halpucolás gyötrelmeitől és elmegyek a Metróba ponty szeletet és harcsa filét venni.

Ez lesz a fiam első karácsonya!
Egyenlőre plafonról függesztett karácsonyfában gondolkodunk, megelőzendő a nagyobb veszteségeket, de aztán az is lehet, h. félni fog tőle! Majd kiderül!

2007. november 19., hétfő

A makrancos ló esete

Már régóta tudom, h. az az indián mondás, mely szerint:
"Odavezetheted a lovat a folyóhoz, de nem itathatod meg:"
(Érts: Ha fejen pörögsz, sem fog inni, ha nem szomjas.), szóval, h. ez a mondás minden emberi kapcsolatnak az alfája és omegája.
Már kezdem megszokni, h. hiába próbálok mindent megtenni másokért, h. segíthessek, ha ők nem akarják, h. segítsenek rajtuk.
Néha széjjel tépem magam és éjszakába nyúlóan keresek megoldást, még a családom rovására is, aztán jó, ha egy "köszi!" a köszönet.
Félre ne értsen senki, nem várok ellenszolgátatást, én vhogy alapból szeretek segíteni másokon, nem tudnám megmondani, h. miért. Csak.
De az nagyon el tud keseríteni, amikor a "ló" még szembe is köp!

2007. november 12., hétfő

Kovács Ági

Azt, ha egy német v. angol független doppingellenőr nem annyira együttműködő, h. elkísérje a sportolót a ilyen horderejű rendezvényre, ha már ott helyben nem tudott elegendő mintát adni, még megérteném. Elvégre volt már pár botrány ezügyben kis hazánkban.
De hogy egy magyar doppingellenőr ennyire ne legyen empatikus és így kiszúrjon Ágival, azt nem tudom elfogadni!
Nem kell csalni, nem kell összekacsintani!
De el lehetett volna kísérni, hiszen nem moziba v. bevásárolni ment, hanem az Unicef nagykövetének kérte fel Roger Moore éppen.
Nem hiszem, h. ebben a helyzetben bárki nyugodtan tűrte volna azt, h. feltartják, és azt sem, h. ilyen helyzetben bárki alaposan végigolvasott volna 3 papírt, ha azt mondják neki a HONFITÁRSAI érthető, egyértelmű MAGYAR nyelven, h. nem lesz belőle semmi baja, ha aláírja!
Miért kell nekünk saját magunkat lejáratni megint a világ előtt?
Szégyellem magam helyettük is!

2007. november 9., péntek

Az év játéka ?

http://index.hu/politika/bulvar/binddrog11/?main&rnd=601

Nekem először az jutott az eszembe, h. nem fogyott annyi, mint amennyit reméltek és így próbálták meg felkelteni az érdeklődést a raktári készlet iránt. Természetesen nem a játékboltok érdeklődését! Persze ez nagyon perverz ötlet. De ma már minden elképzelhető!

Aztán az is lehet, h. vmi kínai drogmaffia próbálta így külföldre juttatni az árut, csak pont ez a szállítmány került a minőségellenőrök kezébe. Ez nagy pech. A szervező szempontjából legalábbis mindenképpen. Ő valószínűleg már nem él.

Aztán az sincs kizárva, h. aki a víztől egymáshoz ragadó golyók technológiai hátterét szabadalmaztatta, az nem volt tisztában vele, h. a vegyület a gyomorban található sósavval érintkezve mit hoz létre.

Vagy nagyon is tisztában volt, de remélte, h. mások nem jönnek rá!

Mindenesetre az a figyelmeztetés, h. ne vegyünk a kínai piacon játékot, lassan globális méretű figyelmeztetéssé kéne, h. kinője magát! Jó lenne, ha a nagy játékgyárak is mielőbb észbe kapnának!

U.i.:
Lassan kukoricacsuhé bábut sem lehet nyugodt szívvel készíteni, mert azt meg ki tudja mivel permetezik!

2007. november 7., szerda

Esküvő

Voltam esküvőn, a legjobb barátnőmén, Zalaegerszegen.
Több gondolat is felmerült bennem:

Vagy a templomot kéne fűteni, vagy a katolikus esketési liturgiát lerövidíteni, de nagyon! Majd odafagytunk a padokhoz!
Ráadásul valahányszor végre sikerült bemelegíteni a deszkát a seggem alatt, a pap felállásra szólított fel mindenkit!

Mindezek után a teljes csapat átvonult a... na hova.... nem fogjátok kitalálni.... a zsinagógába!
Az ugyanis mint helyi Művház és Házasságkötő terem funkcionál. (Gondolom a jogos tulajdonosoknak már nem áll módjában visszakövetelni :( )
Hála istennek nem cseszték szét nagyon, de kicsit zavart h. azért egy állami intézménybe, ami ráadásul zsidó templom volt eredetileg, miért kell kitenni egy mégoly pici feszületet középre?

Az anyakönyvvezető csaj orbáni retorikát tanult (minden két szó után ugyanannyi szünet), ami eléggé tönkretette az előadásának élvezeti értékét (már ha volt neki ilyen), ráadásul barátném körmönfont vezetéknevével sem volt képes megbirkózni! Nem az a baj, ha vmi elsőre nem megy, csak akkor tessék szépen gyakorolni előtte otthon!!!!!

Annyira örülök, h. a fehér ruha csillogása annó nem vette el az eszemet annyira, h. ilyen játékokba kényszerítsem magamat!
Bár így is túlteljesítettük az eredeti tervet a 15 fővel (eredeti terv: mi és két tanú), de így pont jó volt! Nem voltak rég nem látott vadidegen rokonok, volt barátnők, expasik (akiknek meg kell mutatni, h. van élet utánuk is!), nem voltak bebaszott távoli nagybácsik, akik nyílt színen tapperolják a menyasszony fenekét.
Csak a szűk család volt mindkét fél részéről (hálistennek anyósom akkor még nem jött be a képbe, így igazán jó hangulatban telt el a vacsora).

Ha rajtam állna, én kötelezővé tenném, h. az ifjú pár maga írja meg a fogadalom szövegét és egymásnak felelgetős stílusban mondja el azt, amit érez és amit igazán, szívéből szeretne megfogadni. A szöveg megírása így része lehetne a ráhangolódásnak. És a szertartás is bensőségesebb lehetne, mint ezzel az " Én X.Y. fogadom...." stílusú, utánamondogatós verzióval.
Az anyakönyvvezető meg csak mint megfigyelő lehetne jelen ( pl. mint a lottósorsoláson a közjegyző), aztán, ha mindent rendbentalált, a végén aláírná a papírt!
És nem lenne kötelező a templom, sem a házasságkötő terem! Isten kék ege alatt is meg lehetne kötni egy házasságot, nem? Ha egyszer mindenütt jelen van! ;)

A lagzi az egy külön történet! Volt vőféj!!!! Én ezzel a fogalommal csak nemrég, az egyik kollegina esküvőjén találkoztam először! Már akkor megdöbbentett, h. magasan iskolázott emberek hogyan képesek egy műfalusi-öltözetbe bújt emberke kínrímbe szedett hülyeségeivel emelni a "nap fényét". Ezt a szerepet az örömapa v. az örömanya is át tudná venni és 21. századi fülnek sokkal barátságosabbnak hangzana a "Kérek mindenkit, h. fáradjon át a......Művelődési házba!............. Örülök, h. megjelentek... Foglaljanak helyet!..........Jó étvágyat mindenkinek!...stb.
Minek kell folyamatosan bohóckodni? A pincérek szerintem maguktól is tudták volna, h. mikor kell kihozni a következő fogást!

Kicsit meglepett a dupla lehúzás módszere :). Ugyanis a nászajándékot már az elején be kellett dobni egy nagy dobozba, aztán a végén még volt menyasszonytánc is! Még jó, h. volt nálunk papíralapú fizetőeszköz is, különben szégyenben maradtunk volna!

A feltálalt ételek egyébként kifogástalanok voltak, rég ettünk ilyen finomakat, és főleg ennyit egyszerre! A paradicsomszósz, főtt tyúkkal és a rétesek külön szót érdemelnek. Ha másért nem is, de ezért érdemes volt végigülni az egyházit befagyott seggel, és végighallgatni az államit meg a vőféjt!

Ja és még vmi!
A zenekar 200%-os volt!!! Végre nem csak hülye sramlit játszottak egész este, hanem rumbát, csa-csa-csát, slowfoxot, jive-ot. Régen táncoltam ennyit és ilyen jót! (Jól nem, az előbb említettek miatt :( )

2007. október 22., hétfő

Gyöngycsodák

Annyira gyönyörű dolgokat találtam ITT!
Hihetetlenül szépek! Énisénisénis!
Írtam neki. Remélem válaszol! Meg szeretném tanulni, h. hogyan lehet ilyeneket készíteni!

Kutya idő

De jó, h. nincs kutyánk.
Ha kinti kutya lenne, most nagyon sajnálnám.
Ha benti kutya lenne, akkor meg magamat sajnálnám, ha most ki kéne lépnem a lakásból kutyasétáltatás céljából.

'56

'56?
Nekem nem jelent túl sokat. Pont abba a korosztályba tartozom, akinek a középiskolában a tanárra bízták, h. mit mond róla. A töritanárunk örült, h. a II. vh-ig eljutottunk a tananyagban.
A családomból senkit nem érintett a dolog, így nem igen került szóba sem a rendszerváltást megelőzően, sem azóta.
Nekem emiatt vhogy nagyobb ünnep maradt március 15 , mint október 23 .

De, ha ünnep, hát legyen ünnep!
Legyen akkora ünnep, mint március 15, mint augusztus 20!
Ünnepeljük meg azok kedvéért, akiknek fontos, akik részt vettek benne, akik utána évekig börtönben ültek, akiknek hozzátartozójuk halt meg a harcok során, akiknek az élete kettétört miatta. Ünnepeljük meg tisztességesen!

Felháborít, h. egyes politikai csoportok megint saját céljaikra akarják felhasználni az ünnepet!
Már az is felháborít, h. ünnepen tüntetni akarnak!
Mit szólnának ők maguk, ha vki tüntetést akarna tartani november 1-én? Ők lennének legjobban felháborodva az ünnep megsértésén!
De ennek ellenére megkapták az engedélyt.
Erre a Hír Tv-n bemondják, h. a rendőrség a zavargások megelőzése érdekében kordonnal vette körbe az Operaházat (ahol a miniszterelnök ma ünnepi beszédet mond), h. megakadályozza a tüntetők átvonulását, akik engedélyt kértek az ottani tüntetésre is, de nem kaptak. A szervezők felszólították a tüntetőket, h. egyenként szivárogjanak át a kordonon, h. elkerüljék a feltűnést!
Már elnézést, de szerintem ez kimeríti az államellenes provokáció/felbújtás fogalmát (de a gyülekezési joggal való visszaélést mindenképpen!)!

Kaptál engedélyt transzparensezni, kaptál engedélyt árpádsávot lengetni, kaptál engedélyt a szádat jártatni. De nem kaptál engedélyt az állam ünnepének a megzavarására!
Nem kaptál engedélyt mások ünnepének a sárbatiprására! Nem kaptál engedélyt arra, h. kisajátítsd a saját jelenlegi politikai problémáidnak ezt az ünnepet! Tüntettél, lengettél, elmondtad, utána menj haza!
Aztán holnap ott fogsz nyivákolni, h. téged megvertek a rendőrök, mutogatod majd a sebeidet, és tetszelegsz az 56-os forradalmárok dicsőségében? Gusztustalan!
Ők teljesen más körülmények közt akartak forradalmat, teljesen más ügy érdekében.
Nem kéne lerángatni őket ebbe a mocsokba! Neked semmi közöd 56-hoz, és az 56-os forradalmároknak sem tehozzád! Hagyd őket békén! Tüntess máskor!

Félreértés ne essék! Semmi kifogásom az ellen, ha vki szót emel az őt ért méltánytalanságok ellen! Sőt, ez a lételemem!
De annak is megvan a maga módja és ideje!
Senkinek nincs joga mások ünnepének a meghittségét tönkretenni!

50%

"A hölgy esélye az életbenmaradásra 50%" (Discovery channel)
Hát igen, vagy meghal, vagy nem!

2007. október 20., szombat

Bepoloskázva

Hát a KGB és a CIA együtt nem lenne képes olyan szinten bepoloskázni egy lakást, ahogyan a miénk bevan!
Napi 10-12 darabot dobunk ki, de folyton visszajönnek.
Félreértés ne essék, nem az ún. ágyi poloskáról van szó, hanem a - nálunk csak - "Büdösbence" néven ismeretes jószágról.
Ezeknek van egy jó szokásuk, h. tél közeledtével igyekszenek meleg helyre húzódni, ami végülis érthető.
De sajnos célállomásként a mi lakásunkat nézik ki és jönnek is tömegesen! Lényegében illedelmesen viselkednek, nem randalíroznak, nem szarják össze a lakást, próbálnak csendben meghúzódni a függönyökön, szobanövényeken, lehetőleg még a felület színéhez is alkalmazkodnak többé-kevésbé. Egy-két, fénytől megrészegülő, lámpa körül keringő egyedet kivéve nem is zavarnak sok vizet. Most.
Mert bizony tavasszal, az idő felmelegedésével majd előjönnek szépen, egyenként, és akkor már nem lesznek visszafogottak és szolídak, hanem elszánt kitartással fognak rohamozni mindent, ami világít!
Nem nagy élmény, amikor az ember egy filmet nem tud végignézni, mert alighogy kirakta a képernyőt elszántan ostromló egyedet, rögtön egy másik lép a helyébe! De könyvet sem könnyebb olvasni, ha az olvasólámpában kopog a sültében penetráns bűzt árasztó állat.
Szóval jobb, ha most rakjuk ki a szűrüket, amíg le vannak dermedve.
Amúgy jut is, marad is!

2007. október 17., szerda

Magyar banán?

Az utóbbi idők élelmiszerbotrányai után (mérgezett spanyol paprika, dioxinnal szennyezett külföldi guargumi mindenben) a tudatos vásárló igyekszik hazai termékeket vásárolni.
Ezt a törekvést már a zöldséges is felismerte.
Ki van írva kis táblára a paradicsomhalmon: paradicsom, X forint, alá: magyar.
Paprika, alá: magyar.
Kelbimbó, alá: magyar.
És így tovább....
A banán alá nem volt írva semmi. :)

Magyar posta?

A Magyar Posta a postán bankkártyával történő pénzbefizetéseket nem tranzakciónak, hanem pénzfelvételnek minősíti és emiatt az OTP az ingyenes kártyás fizetés helyett a pénzfelvételi díjat is legombolja az emberről.
Ráadásul szinte fenyegető hangnemben közlik a postáskisasszonyok, h. sokkal jobban járnék, ha Postakártyát váltanék, mert akkor nem lenne ilyen borzasztóan drága, ha pénzt akarok befizetni náluk!
Az sem szimpatikus, h. valahányszor felkeresem a postát levélfeladás v. pénzbefizetés miatt azonnal megtámad a postáskisasszony, h. van-e már biztosításom, előtakarékosságom, a gyereknek nem akarok-e egy számlát nyitni náluk?
Könyörgöm, a posta maradjon posta és válassza le magáról a banki üzletágat!
Nem és nem akarok semmiféle számlát nyitni, nem akarok még egy plasztiklapot hurcolni, nem akarok a meglévő bankszámlám mellé mégegynek a kezelési költségeit bevállalni! És emiatt nem szeretnék büntetésként többet fizetni!
Viszont szeretnék gyorsan befizetni, levelet feladni! És utálom, h. azért kell várnom, mert vki előttem álló bedőlt nekik, és most éppen magyarázzák neki vmi kötvény kondícióit!
Arról nem is beszélve, h. a leveleink többsége még mindig legalább 1 hetet utazik, még akkor is, ha ugyanezen városon belül adták fel! (15 napos fellebezési határidőnél például nem mindegy!!!)
Inkább az alapfeladatukat végezzék rendesen!

Pulykanyakak

Ma a CBA-ban gyönyörű, vastag pulykanyakakat találtam! Kértem 4 vastag darabot, erre a hentes közölte, h. mindenképpen kell hozzá vennem egy vékonyat is!
Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam. Csak órákkal később jutott eszembe, h. mit szólt volna, ha visszakérdezek, h. milyen alapon kell, ki írja elő?Nem hiszem, h. lenne ilyen szabály bárhol.
Meg aki levesbe viszi, annak jó a vékony is, én viszont sütöm. Sütésnél a vékony pulykanyak csak rámumifikálódik a csigolyákra!
Sajnos nem szóltam, így kaptam 3 vastagot és egy vékonyat.
Párom reakciója: 1 apának,1 anyának, 1 a dednek,1 a cicának. Már csak cicát kéne szerezni!

Ényimé kaják stipistop!

Nem tudom mi van mostanában.
Először Myreille találja fel a rakott zöldbabomat, most Targonya a tojásos-zsemlémet.
Annyi különbséggel, h. a rakott zöldbabhoz a párolt zöldbabot, a főtt rizst és a darálthúsos ragut és össze szoktam vegyíteni, majd a tejfölt és a reszelt sajtot is bele szoktam keverni, utána beleöntöm a kizsírozott-morzsázott tepsibe, tetejére még egy kis reszelt sajt és megy be a sütőbe. Alapvetően azért találtam ki, h. a zöldbabot eredendően utáló párommal vmilyen úton módon meg tudjam etetni ezt a zöldséget is. Annyira jól sikerült, h. még meg is szerette! ( A gomba étrendbe iktatása sajnos nem volt ilyen sikeres! :( )
A tojásos-zsemlénél én a reszelt sajtot a tetejére teszem, így a tojás bele tud diffundálni a zsemlébe, a sajt viszont jól rápirul a tetejére. Talán 10 évesen találtam ki, h. a tojásrántottát feldobjam egy kicsit.
Nem igazán tudok főzni, de ez a kettő saját találmány! Le kellett volna védetnem! :)

Kitörés

Csepregi Éva a rádióban szimultán reklámozza az új lemezét és vmi fogyasztó-csodaszert.
A csodaszerhez kapcsolódó reklámszövege:
"Sikerült kitörnöm a fogyás és visszahízás örökös körforgásából!"
Párom kommentárja:
" Maradt a visszahízás!" ;)

2007. október 15., hétfő

Buszos túlélőtúra középhaladóknak

A minap mind a belvárosba menet, mind hazafelé sikerült belefutnom olyan emberekbe, akiknek vagy nincs gyerekük, vagy még sosem kellett babakocsival tömegközlekedniük.
Befelé menet a célállomás előtt eggyel megkértem a köztem és az ajtó közt ácsorgó urat, h. legyen olyan kedves egy picinyt odébb megkapaszkodni, mert le szeretnék szállni a következőnél. Válasz: Majd, ha megáll a busz! De, mondom, nekem addig még menetirányba kéne fordítanom a babakocsit!
Válasz: Várjam meg, míg megáll a busz!
Na innentől átmentem parasztarcú picsába és áttoltam a lábán a kocsit! Ha ugyanis megvárom, amíg megáll a busz, akkor a meginduló tömegben már esélyem sincs megfordulni a kocsival és fogást találni rajta úgy, h. meg tudjam emelni a 7 kilós kocsit a 10 kilós gyerekkel együtt.
Odanyögtem egy elnézést és bezsebeltem az egyetértő pillantásokat! :)
Hazafelé 3 kiló plusszal tettem fel a kocsit a buszra. Az a helyzet, h. nálunk csak a 2. ajtónál lehet babakocsival felszállni, mert ott nincs középen korlát és ott van az ajtóval szemben egy kb. 3 babakocsi elhelyezésére elegendő ülésmentes terület. Ezt természetesen az utasok egy része (annó én is) állóhelynek tekinti. Most is így volt, de az ürge akit megkértem ( még az ajtóból, felszállás közben, a kocsi és a gyerek súlya alatt nyögve) némi hezitálás után rájött, h. muszáj elmennie az útból, mert vhol nekem is el kell helyeznem a kocsit.
Gyorsan betoltam, befékeztem, jegykezeltem és elhelyezkedtem a lehető legkisebb pluszhelyet elfoglalva.
A következő megállóban felszállt egy másik kismama egy 8 hónapos babakocsis és egy 3 éves önjáró gyerekkel.
Ő is már felszállás során előreszólt, h. legyenek szívesek helyet biztosítani neki, de a két anyám korabeli nő a füle botját sem mozgatta. Sőt amikor az egyiknek véletlenül rátolta a kocsit a lábára, még annak állt feljebb, h. mit tolakszik!
Na ezt már én sem bírtam szó nélkül hagyni, úgyhogy innentől ketten közöltük velük, h. tecciktunni ez a hely itten azért van kialakítva, h. a babakocsisok be tudjanak állni, mert máshol fel sem tudunk szállni csak itt, és ha nem toljuk be a kocsit, akkor a többi utas se le, se fel nem fog tudni szállni, és egyébként is próbálják már meg egyszer 20 kilóval (esetleg egy plusz gyerekkel) együtt felküzdeni magukat a buszra és utána szövegeljenek, nem beszélve arról, h. szépen meg lettek kérve a hely felszabadítására stb. stb.!
Na innen csend volt.
Azt annó megszoktam, h. dinnye hassal sem mindig adták át a helyet. De azt lehetett arra "fogni", h. esetleg csak simán kövérnek néznek (bár azért a 6. hónaptól már eléggé félreérthetetlen volt a domborulat jellege!), de egy babakocsit az is felismer, aki 8 dioptriás szemüveget hord!

Barbie-álom

Halványrózsaszín pamut tréningruhás, gondosan fodrászolt, ősz hajú nagymama tol rózsaszín babakocsiban egy tetőtől talpig rózsaszínbe öltöztetett leánygyermeket.
Most borítékolom a minimum 20 db-os Barbie-gyűjteményt, Kennel, Barbie-hintóval, Barbie-házzal, Barbie-cabrióval és a létező összes Barbie-giccsel. Még a gyerek 5. szülinapja előtt!
Ami utána lesz, arra gondolni sem merek!
Előbb fog megtanulni körmöt lakkozni, mint beszélni!
Egyenes út a plázapicsasághoz!

2007. október 9., kedd

Könyv - Iwiw

Olyan ez az olvasás, mint az Iwiw. De komolyan!
Elolvastam Bächer Ivántól az Elindulni három nővel című novelláskötetet.
A fele könyvekről szól. De mint, amikor vki egy finom ételről beszél és egyből kedvet kapunk az ételhez, itt kedvet kapunk a könyvekhez.
Úgyhogy kijegyzeteltem az írókat és a címeket, és a jegyzetekkel megyek könyvtárba.
Bächer novelláskötetének Zsidó legendák című írása juttatott el a Benedek István Gábor A komlósi tóra című könyvéig.
Aztán Benedek István Gábor mellett balra 7 centire megtaláltam Benedek István könyveit.
Innen már csak egy lépés volt eljutni a Fájdalomhercegen keresztül a Karinthykhoz. Úgyhogy most Benedek István Aranyketrece és Karinthy Márton Ördöggörcse vár a sorára a könyvespolcon, amíg elolvasom B. I. Lélektől lélekig című kötetét, melynek egy része szintén könyvkritika.
Tehát van egy újabb lapom teleírva szerzőkkel és könyvcímekkel, miközben a Karinthyak teljes életművén is át szándékozom magam rágni.
Közben lelkesen dolgozom azon, h. Bächer Iván Kutya Mandovszky című könyvében beazonosítsam a magyar irodalom és költészet nagyjait, akik mind Romlaky Anna kilincsét koptatták annakidején és így újabb és újabb embereket és könyveket találok, amiket fel kéne fedezni!
Ha ez így megy tovább, akkor azt hiszem az elkövetkezendő 30-40 évemben már nem nagyon kell azon gondolkoznom, h. mit is kéne olvasnom!

Bemorzsázás

A gyereknek még a pöcse is csupa morzsa volt a reggelit követően. Hiába az előke, valahogy mindig be tudja potyogtatni a morzsákat a body alá és onnan a pelusba, pedig akkora a hasa, h. az előkén kívül leeső morzsák csak a térdére eshetnek.
Aztán belegondoltam, h. néha mi felnőtt nők is vadásszuk a sütimorzsát kifelé a melltartónkból!
Vajon a pasiknak nincsenek ilyen problémáik?

Kiszórt leves :)

Óvoda mellett elhaladva, egy hang a homokozóból:
"-Éva néni a Dávid kiszórta a levesemet! Kár volt kiszórnod, olyan finom volt, igazi zöldségleves!"

Euthanázia?

Ma éjjel elérte a második szélütés. Most ugyanúgy fekszik, félig az oldalára dőlve, mint 2 éve.
Akkor csodával határos módon túlélte. Valahogy emberfeletti erővel talpraállt, megtanult újra enni, inni, tisztálkodni. Igaz kicsit féloldalas maradt és szinte biztosan nem lát a bal szemére, de a számára rendeltetett szűk tér egy kis szeletét még így is aránylag jól belakta.
Ha nehézkesen is, de tudott közlekedni az etető és az itató között, nagy nehezen felvergődött a kalitka aljából a rúdra, némi fröcsköléssel minden reggel megfürdött az ivóvizében, mert a kalitkaajtóra akasztott madárfürdő már elérhetetlen messzeségbe került.
Elképesztő, h. a tartás és az élniakarás milyen hatalmas erő, még egy ilyen piciny testben is!
De hiába volt minden, ma éjjel megtörtént megint.
És nem tudom, h. ezt képes lesz-e megint legyőzni.
Reggel felmerült az euthanázia gondolata egy pillanatra, ahogy néztem, amint fekszik a kalitka alján, lábával görcsösen kotorva az aljzatban.
Én nem szeretnék így élni, ha majd rám is ez vár.
De ki vagyok én, h. elvegyem, amit nem én adtam? Mi jogom lenne hozzá?
Egyszer már megtettem. Tettük. A kutyánk. Nagyon beteg volt. Rákos. A végén már maga alá pisilt és sírt a fájdalomtól. És csak feküdt a helyén és remegett.
És akkor a családi tanács úgy döntött, h. ennyi. Nem hagyjuk szenvedni tovább, mert az nem humánus. A régi jó állatorvosunk nem vállalta, egy vadidegent kellett kihívni a feladat elvégzésére. Talán jobb volt így, mert meggyűlöltük.
A kutya tudta. Tudta, érezte, h. ez az ember miért jött. Úgy bújt hozzánk, menedéket kérve, de már nem volt visszaút.
Sohasem fogom elfelejteni a szemét. Ahogy nézett ránk, mielőtt kialudt volna benne az élet utolsó szikrája. Azt nem lehet leírni....
Akkor eldöntöttem, h. nem ölök soha többé. Még akkor sem, ha muszáj.
Nincs jogom.
És nincs is erőm felvállalni a döntés felelősségét és a döntés következményeit. Hiába humánusabb.
Egyet tehetek: megkönnyítem, ami még hátra van.
Megyek, veszek szemcseppentőt, h. a csőre sarkába be tudjam juttatni a tápszert és a vizet, h. ne halljon éhen és szomjan. A többi már rajta múlik.

De kérek mindenkit, aki ezt olvassa, ha valaha én kerülnék ugyanebbe a helyzetbe, felejtsék el mindezt és csak azt jegyezzék meg: én nem akarnék így tovább élni!
Én nem vagyok olyan erős, mint ez a kis kanári itt.

2007. október 2., kedd

Nikolay Valuev




A minap este meggyőződhet-tem róla, h. az oroszok már megint megelőztek mindenkit a klónozás terén.


Az esti bokszmeccsen ugyanis feltűnt a neandervölgyi ősember tökéletes reprodukciója élőben.

2007. október 1., hétfő

Olvasni jó!

Targonya hosszasan kifejtette, h. miért utálja a konzervirodalmat (lásd: rövidített kiadás félanalfabétáknak). Mélyen egyetértek vele!
Aki nem képes elolvasni egy centisnél vastagabb regényt csak azért, mert hosszú, az nem fogja soha felfogni, h. mivel lett szegényebb ezáltal!
Ha arra gondolok, h. nekem annó már életveszélyes fenyegetéseket helyeztek kilátásba a szüleim, ha nem kapcsolom le most azonnal (éjfél és hajnal 3 közti időszak) a lámpát és nem húzok aludni de rögtön, mert másnap suli! (Mindezt 8-16 évesen!!!)
Aztán szereztem egy elemlámpát és onnantól paplan alatt olvastam tovább félillegálisan.
Meg a suliban a pad alatt a 3 testőrt, amit a matektanár - a gaz - el is kobozott, és én ezen annyira kiakadtam, h. ahelyett, h. eltitkoltam volna h. mi történt, berángattam anyámat, h. szerezze vissza nekem a könyvemet, mert még vissza van 50 oldal és kilyukadok, ha nem tudom meg, h. mi a vége!!!!!
Szóval, aki sosem élte át azt az izgalmat gyerekkorában, h. mikor lesz már vége az aznapi tanóráknak, h. rohanhasson haza az éppen aktuális könyvéhez, h. végre megtudhassa, h. az adott főhősnek sikerül-e kikeveredni a bajból/ szerelembe esni/megszerezni/elrejteni a kincset, az vmi hihetetlenül nagyszerű és csodálatos dologból marad ki!

Másrészről a könyvek együtt érnek az emberrel. Ahogy az ember öregszik és egyre nagyobb élettapasztalatra tesz szert, az adott könyv újra és újra más aspektusból nyújtja lapjait. Mert mást jelenthet egy könyv egy lázadó tizenéves csitrinek, mint egy szerelmi csalódásokon már átesett felnőtt nőnek! Amit az ember gimnazistaként még észre sem vett, az élete delén mellbevágóan eleven élmény lehet ugyanabban a könyvben!
Ezért nem szeretem, amikor vki azt mondja, h. ő azt a könyvet már olvasta!
Nem, ő abban a könyvben az akkori önmagát olvasta!

Én most jó tíz évig nem nagyon olvastam. Egyszerűen így hozta az élet.
De most újból beszabadulván a könyvtárba, megint a régi sebességgel falom a könyveket!
Naponta leszek új élményekkel gazdagabb és emiatt is jól érzem magam a bőrömben!
Olvasni jó! Nagyon jó!
Sajnálom, akinek ez nem természetes!

Néha nekem is lehet jó napom :)

Ma vmi csoda folytán hihetetlenül sikeres napom van (már fontolgatom, h. lemegyek lottót venni, dehát ugye ne legyen már telhetetlen az ember lánya annyira mégsem!)!
Szóval ma bármihez nyúlok arannyá válik (úgyhogy ma a nem műszeres ánuszvizsgálat lehetőleg elmarad :) ), mindent el tudok intézni stb. stb.
Ez már hiányzott egy ideje!

2007. szeptember 28., péntek

Miss World Hungary 2007

Miss World Hungary 2007

Nem szeretem nézni, mert mindig felidegesít az a dilettantizmus, ami a szervezés, a válogatás, az öltöztetés és a frizura/smink, mozgás/koreográfia szintjén egyaránt tapasztalható évek óta folyamatosan, a javulás legkisebb jele nélkül.
Ugyanakkor mindig kíváncsi vagyok a "felhozatalra"! Hátha....
Sajnos rendszerint átlag plázaarcokat látok, amit annak tulajdonítok, h. a zsűri évek óta nem képes túllépni saját kicsinyes ízlésvilágának konszenzusra jutatásán, és nem ismeri fel azt a kétségtelen tényt, h. a nemzetközi mezőnyből nem lehet átlagbarnáknak v. átlagszőkéknek kiemelkedni, oda különlegesen szép lányt kéne kivinni.
Ezért lepett meg, h. idén a 21-ből kb. 5 egészen európai szintű szép arcot láttam!
Gondoltam, nem lehet baj, van miből választani!
El is kapcsoltam, mert utálom az ilyenkor szokásos esztrádműsorokat, és legközelebb csak az eredményhirdetésre kapcsoltam vissza.
Vártam türelmesen, együtt izgultam a csajokkal..... és nem...és nem...és megint nem!
Ismét két átlagbarna és egy, a koránál 10 évvel idősebbnek látszó átlagszőke vitte el a pálmát!
És jöttek a szokásos bóvliajándékok, jó nagy szatyrokban, h. többnek látsszon; karácsonyfa méretű virágcsokrok, amik mögül alig tud kikandikálni az aktuális szépségkirálynő; gusztustalan pasik nyálazása (kézcsók még mindig nem jött divatba!); rosszul felrakott selyemszalag (most csak elfelejtették a csaj karja alá csúsztatni, pár éve teljesen fordítva rakták rá és fejjel lefelé volt a szöveg rajta), időzítési hibák (kijött a különdíjas, majd ácsorgott egy kicsit és már éppen elindult vissza a helyére, amikor végre megjelent az, aki a díjat átadta). Szóval szép, szokásos kelet-európai volt az egész!!!!!

Ma felmentem a honlapjukra, h. hátha én ítéltem rosszul, és ezek a lányok máshogy fényképezve, más frizurával tényleg olyan különlegesen szépek. És akkor ért az igazi meglepetés! Alig akartam hinni a szememnek!!!!! Íme:

Szemelvények a M.W.H. honlapjáról:

"Lezárult a Miss World Hungary három középdöntős válogatása és összeállt a 21 fős csapat.
A budapesti középdöntős válogatás első öt helyezettje, aki bejutott a döntős csapatba: 1. Freire Szilvia, 2. Gräft Dóra Eszter, 3. Komenda Mónika, 4. Bodri Krisztina és 5. G. Nagy Lilla."


"A Miss World Hungary 2007 szeptember 26-án rendezett döntőjében Bodri Krisztina, 21 éves joghallgatót választották Magyarország szépének. A decemberi Miss World 2007 döntőn, Kínában ő képviselheti majd hazánkat. Udvarhölgyei a 22 éves G. Nagy Lilla, szintén joghallgató, illetve a 23 éves Freire Szilvia, kommunikáció szakos hallgató.
...a Velvet is egy kényeztető wellness hétvégére invitálja meg a legtöbb online szavazatot begyűjtő hölgyet, aki nem más mint Graff Dóra Eszter lett. ....A FAWA sportközpont 1 millió forint értékű ajándékkal jutalmazta meg a közönségdíjas Komenda Mónikát."

Én eddig a M.W.H.-t " Ki feküdt le többször Fásy Ádámmal Díj"-nak hívtam, de ő már kiszállt a rendezésből.
Mindenesetre vkinek nagyon kéznél volt ez az öt csaj!

Kapja meg azonnal

Felírom ide, h. soha el ne felejthessem:
Ha Egö valaha is meg szeretne kapni vmi számára nagyon fontosat, akkor kapja meg azonnal!
Nem a következő névnapján v. szülinapján, nem karácsonyra! Akkor és azonnal!
Mert később már késő! Az már nem ugyanaz!
Nem arról beszélek, h. minden hülyeséget meg kell neki venni, amikor csak kívánságra nyílik a kicsi szája!
De amikor majd látom a szemében azt a sóvárgást, amire jól emlékszem a saját gyerekkoromból, akkor el kell felejteni az összes nevelési elvet, amit az ember felnőttként magáénak vall, plusz meg kell küzdeni az apja nevelési elveivel is, és meg kell szerezni neki, mert muszáj!
Mert az a dolog akkor és ott a világ közepe!
Csak ezt az emberek elfelejtik mire felnőnek. Én is majdnem.....

1. cn

Gyűlölöm ezt a fájdalmat!
A fájdalomnak többnyire az a feladata, h. az élőlényt figyelmeztesse a veszélyre, a károsodás lehetőségére és arra, h. jobb lesz vigyázni, mert baj lehet; óvni kell az adott testrészt, mert túlterhelődött. ( A szülési fájdalom persze más dolog, de annak is meg lehet a maga feladata.)
De ez. Ennek nincs funkciója.
Ez csak arra figyelmeztet, h. ismét eltelt egy hónap. Hogy megint nem sikerült. Hogy megint teljesen feleslegesen ágyazott meg egy kis élet lehetőségének.
Nem elég a bánat, még meg is kínoz, h. nehogy elfeledkezhessek róla!

És a vérzés!
Miért nem tud simán felszívódni a kiépült nyálkahártya?
Milyen evolúciós zsákutca ez? A főemlősök közül csak az ember menstruál!
Hogyan oldották meg őseink ezt a dolgot? Hiszen a vérszag rávezeti a ragadozókat a prédára.
Mi ennek az egésznek az értelme?

Nem lehetne kihagyni vhogy?
És inkább a peteérést előtérbe tolni?
Jó, nem olyan módon, mint a páviánoknál, ahol az ivarzó nősténynek hatalmas piros ülőgumója lesz. De nem lehetne olyankor teltebb ajkam, ragyogóbb szemem, fényesebb hajam?
Kiegyeznék!

2007. szeptember 26., szerda

Hazai Eü.

Ma voltam vérvételen.
Komolyan mondom, hihetetlen, h. egy nyomorult laborkérő lap kitöltése fél óráig tart a számítógépes rendszer jóvoltából!Régen kikaptak egy papírt a fiókból, kitöltötték, beixelték, kiadták, lement az ember a laborba, beadta a lapját, az egyik laboros felcímkézte a csöveket, a másik levette a vért és kész (plusz sorbanállás).
Ma 9-re mentem és 3/4 11-kor szabadultam!
A dokim ott az orrom előtt töltötte ki a gépen a laborkérőt, fejből tudta a kül. kódokat, de így is fél óra volt, mire a laborkérő lap nyomtatásáig eljutott, közben még neki kellett a - majd a kémcsövekre felragasztandó - vonalkódok számsorát bevinni a gépbe, utána meg még rohangászhatott kémcsőért, amit fel kellett vonalkód-matricáznia, és nekem kellett levinnem a papírral a laborba!
Komolyan mondom nem hiszem el!!!!!
Teljes kiépített számítógépes rendszer van a kórházak és a laborok közt, erre ahelyett, h. ő a rendelőben bepötyögné a saját nevét, az én adataimat és azt, h. mit kér, a laboros pedig lenn a laborban megnyitná az én nevemen a laborkérő lap "virtuális" példányát és felmatricázna 3 csövet a nevemre és levenné a vért, ehelyett a dokinak kell kinyomtatnia a laborkérő lapot és kémcsövet keresgélni!!!!!!
A laborban nem is volt sorbanállás!!!!!Persze, ha a doki elvégzi a laboros feladatát a saját munkaidejében!!!! Csak kérdés, h. a laboros munkaideje drágább v. a dokié!!!!!!
Komolyan mondom örültem, amikor annakidején közölték, h. egy beteg - min. 5 perc! Mert ennyi minimum jár a betegnek, h. meghallgassák!De azért 3/4 órát totál felesleges egy betegre fordítani (még akkor is, ha én vagyok a beteg!!!!!), pláne úgy, h. semmi érdemi történés nem volt, csak adminisztrációval ment el az idő!!!!!

2007. szeptember 23., vasárnap

Retro

Elolvastam Myreille NLC-s stílusajánlóját és a Menza dizájnját megtekintve rá kellett jönnöm, h. én személy szerint rettenetesen utálom a retrót!


Kiráz a hideg a diófa furnér és a műanyag fogas látványától, a csőlábú műbőr fotelről és a halszálkás parkettáról nem is beszélve!


















És amikor a dizájner mindezt megfejeli egy korabeli zenegéppel is, az már teljesen kiveri a biztosítékot!


















De ez még mindig nem elég a lakberendezőnek!

Spanyol inkvizítorhoz illő szívóssággal az egészet megkoronázza egy pár politúrozott furnérú kisbútorral, rettenetes műanyaglámpával, és a már említett diófa furnérból készült, a fal síkjából kiálló, lekerekített profilú fali keretekkel. Íme:

















Ha vki olyan mazochista, h. végignézi a cég honlapján található összes képet, az találkozhat még a régi jó rézszínűre eloxált alumínium élprofilokkal a 6. képen, és egy rettenetes lekerekített végű furnér-pulttal a 9. képen!

Majdnem hamisítatlan szocreál eszpresszó hangulat! (Azért megjegyezném, h. annó nem füstüveg hamutartók voltak, hanem szeder-szerű-felszínű kerek, v. kristálycsiszolás utánzatú öntöttüveg szögletesek!) Stílben van tartva, az tény, de nekem vhogy elborzasztó!

De lehet, h. velem van a baj?

Az utánam jövő korosztály egy része boldogan dagonyázik a retróban, a másik része a falusi dizájn híve, köcsöggel-bölcsővel-fonottkosárral-szőttessel. Mindkettő vhogy "vissza a gyökerekhez" jellegű dolog.

Mik az én gyökereim? Lehet, h. nincsenek?

2007. szeptember 20., csütörtök

Polcz Alaine halálára

És sajnos már sosem fogom tudni megkérdezni tőle!
Ma szinte mellbevágott a hír: http://www.origo.hu/itthon/20070920-elhunyt-polcz-alaine-pszichologus-iro.html
Akkor én most nem hívőként, így utólag, könnyek közt mondom el a Miatyánkot neki, és talán vele:
Mi Atyánk
Ki vagy a mennyekben
Szenteltessék meg a Te neved
Jöjjön el a Te országod
Legyen meg a Te akaratod
Miképpen a mennyben, úgy itt a földön is
Add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket
Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek
És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól
Most és mindörökké Ámen!

Legyen könnyű neki az Út!

2007. szeptember 19., szerda

Polcz Alaine másodszor

Még mindig Polcz Alaine:
Honnan tud ez a nő ennyit? Hogyan bírt ki ennyit? Hogyan képes erre?Hogy nem roppan össze a lélek ennyi teher alatt? Nem ég ki?
Mindenki az Eü. dolgozók kiégéséről beszél, a közönyről, ami idővel óhatatlanul fellép.
És Ő? Aki haldoklók és haldokló gyerekek kezét fogja az utolsó utáni pillanatig? Ő nem ég ki!
Miért nem? Mit tud, amit mi nem?
Ezt szeretném megkérdezni tőle.

2007. szeptember 18., kedd

Polcz Alaine

A videózás mellett olvastam is. Megint beszabadultam a könyvtárba és Polcz Alaine-nel tértem haza.
Aki nem ismeri őt, annak érdemes utánanéznie, mert egyedülálló, amit csinál!
http://inaplo.hu/_inlog/log-szerzo/polcz_alaine/
Hihetetlenül bölcs asszony!
Egyszer majdnem sikerült vele találkoznom, de aztán az utolsó pillanatban rossz egészségügyi állapotára hivatkozva lemondták az egyetemen tartandó előadását.
De most is, minden sora egyfajta belső késztetést ébreszt bennem, h. beszélnem kellene vele, még mielőtt meghal! Úgy érzem fel kellene tennem neki egy fontos kérdést, csak még nem tudom, mi az!

Callas mindörökké!

Ma kihaltam, mint a dinoszauruszok. (A tudomány kezeli a rákot és az AIDS-et, de tehetetlen egy sima náthával szemben!)
Emiatt aztán a nap nagy részét a videó társaságában töltöttem és jó régen felvett tv műsorokat néztem.
Többek közt Zeffirelli Mindörökké Callas-át.
Rá kellett jönnöm, h. ha nem is szeretem az operát, Callas belém ivódott mindörökre! Ugyanis gyerekkoromban nagymamámnál Bizet Carmenjét tuti, h. az ő szereplésével hallgattam bakeliten. Nagyim kedvenc lemeze volt, ha nem hallgattuk meg együtt ötvenszer, akkor egyszer sem! Ha megyek anyuékhoz, megpróbálom előkeresni a lemezt, h. megtudjam, igazam van-e, de ezt a hangot nem lehet eltéveszteni!
Nem szeretem Fanny Ardant-t. Vhogy túl csontos, férfias, de ebben a szerepben most nagyon jó volt.
Jeremy Irons viszont nem jó homokosnak. Ő az egyik legszexibb férfi színész, és nem is tud ÚGY nézni a srácra, mint ahogy a nőkre szokott. Ha nem fekszenek egy ágyban, nekem fel sem tűnik, h. mire megy ki a játék!
De a filmet érdemes megnézni a HANG miatt! Az vmi hihetetlen! Az embernek libabőrős lesz a karja tőle!
Annyira jó, h. ma pont ezt néztem meg!
Erre este a híradóban közlik, h. 30 éve halt meg Maria Callas. Holott nem 18-án, hanem 16-án halt meg! Most esett le nekik?
Azt hiszem meg kell szereznem a Carment Callassal digitális formában!
Hogy az én gyerekembe is beleivódhasson!
Szóljon, akinek megvan!!!!!!

2007. szeptember 10., hétfő

Egy amerikai Párizsban

Tegnap megnéztem az 'Egy amerikai Párizsban' végét (az eleje alatt dedfektetés volt).
Párom csak belenézett, közölte, h. hülye amerikai giccs, majd elment gyümölcslevest főzni (ez a szent gyümölcsleves, csak úgy jó neki, ahogy ő csinálja : ) ).

Én meg elgondolkoztam, h. giccs-e?
A sztori tényleg harmatgyenge, az kétségtelen. De amit ezek ott a giccsgyárban összehoztak, az vmi hihetetlen komplex gyönyörűség!
Először is Gene Kelly mindent tud a táncról, legyen az balett, sztepp v. bármi.
Én személy szerint nem kedvelem a balettot, mert a klasszikus balett számomra röhejesen mesterkélt, a modern viszont néha egyenesen visszataszító. Gene Kelly azonban olyan szinten képes érzelmeket kifejezni a tánccal, amire eddig csak flamenco v. argentin tangó táncosoknál láttam példát! Nem letáncolja a koreográgfiát, hanem szinte együtt él a zenével!
Na persze ezzel a zenével lehet is!
Gershwin csodálatosan könnyed kézzel elegyíti a különböző zenei stílusokat, és szinte plasztikusan mesél a zenével.
Az ő zenéje nem kísérőzene, ezek nem zenei betétek, egyetlen pillanatra sem volt olyan érzésem, h. " na, megint jön vki, aki énekelni fog!", ez a zene maga a történet.
Végig az volt az érzésem, h. nem ő írta a zenét a musicalhez, hanem a színészek/táncosok játsszák el mindazt, amit ő a zenével ki akart fejezni. Ma utánanéztem, és kiderült, h. tényleg előbb volt kész a zene és csak utána csináltak belőle filmet.
A harmadik tényező, ami naggyá teszi ezt a filmet, az a film elkészítésének mikéntje. Szerintem a kor színvonalához képest messze előremutató "filmtrükkök" segítik elő a prózai részek beillesztését a zenei egészbe. A díszlet, a világítás és a koreográfia pedig a maga szimbolikájával szintén közrejátszik abban, h. ez a musical több legyen, mint "hülye amerikai giccs".
Remélem egyszer majd meg tudom nézni az elejével együtt az egészet!

2007. szeptember 8., szombat

Lépesméz torta

Természetesen nem sikerült.

A víz összerántotta a karamellizált cukrot, de csak azután vettem észre, h. beletettem a vajat. Fél óra forralás után sikerült felodanom a karamellgömböt, ezalatt a vajnak fura íze lett. Emiatt az egésznek fura íze lett és vhogy egyáltalán nem volt édes, csak zsíros és gumiszerű. Egyébként tökéletesen olyan lett mint Fűszer -nél a képen. Csak éppen ehetetlen. Kidobtam.

Ez ma nem az én napom volt.

Amikor fel sem kellett volna kelni...

Vannak olyan napok, amikor semmi nem jön össze. Az ember tervez, a Mindenható meg keresztbetesz neki. Lehetőleg minden szinten.

Felcuccoltam reggel a gyereket és bementünk a belvárosba elintézni pár dolgot.

Első utunk az Interspárba vezetett, ahol ma 50 %-os akcióban voltak a Fiskars termékek. Mondanom sem kell ki voltak fosztva teljesen, mire mi beértünk. Pedig csak egy nyomorult körömvágó ollót akartam venni. A pénztárosnő mondta, h. valaki nagy tételben vitte a cuccokat, valószínűleg továbbértékesítésre. (Ezek szerint holnap a vásárban van esélyem megkapni a kisollót, jó esetben akár 70%-os áron.)
Azt hiszem élhetetlen vagyok. Nekem meg sem fordulna a fejemben, h. a saját szükségleteimet meghaladó mértékben vegyek vmiből, csak azért h. utána pár ezer forintot kereshessek rajta!
Ha már ollót nem kaptam, néztem Kroko Kid gyerekvirslit a dednek, mert reggel kiderült, h. nyeli, mint kacsa a nokedlit. Az elmúlt napok küzdelmeinek fényében ez már szinte csodával határos dolog volt, úgyhogy bízván abban, h. talán holnap is hajlandó megenni, gondoltam veszek még egy csomaggal.
Természetesen ez sem volt!

Ezek után bementem a piacra anyunak venni egy speciális kukacvirág-szerű növényt, amiről már rengeteget meséltem neki és kellően felkeltettem a kíváncsiságát, ezért megkért, h. vegyek neki.
Naná, h. ez sem volt!
De megbeszéltem a nénivel, h. jövő hétre elhozza azt a pár darabot, ami még maradt.Nem szeretek megbeszélni ilyeneket, mert aztán közbejön vmi és nem tudok menni, akkor ég a pofám. De remélem be tudok jutni jövő szombaton.
Ha már ott voltam, vettem almát meg barackot a dednek, aranyárban. Sebaj! Nem sokáig lesz már barack, sajnos.
Paradicsomból többnyire kétfélét árulnak: tökéletesen gömbölyű, egyenletesen piros, szagtalan-íztelen műgolyót, ill. ún. 'szabadföldi'-t, ami úgy néz ki, mintha sorozatos jégesők verték volna el. Ennek továbbfejlesztett változata az ún. 'vegyszermentes', ami arról ismerszik meg, h. csiga- ill. rovarkár is társul a hegekhez. Végül hosszas keresés után találtam (megintcsak aranyárban) mórahalmi édesnek nevezett fajtát, aminek valszeg több köze volt Madridhoz, mint Mórahalomhoz, de legalább paradicsom szaga volt (nálunk ez az ehetőség egyik alapvető ismérve).

A 3-3,5 kiló plusszsúllyal már nehezebben tettem fel a babakocsit a buszra, de hazaúton egy igen hülye ötlettől vezérelve mégis leszáltam a másik Interspárnál. Hátha. De természetesen itt is ki volt rabolva a Fiskars készlet és nem volt kapható a virsli sem.

Hogy teljes legyen a csőd, még beugrottam a Brendonba az őszi-téli katalógusukért, de már elfogyott, jöjjek jövő héten.

Hálistennek a házunkhoz közeli Coopban kaptam tubusos sűrített tejet, úgyhogy megcsináltam a lépesméz tortát, melynek receptjéhez Targonya blogján keresztül jutottam el.
Remélem legalább ez sikerül!
Ha nem, akkor a továbbiakban már egy szalmaszálat sem vagyok hajlandó keresztbe tenni, lefekszem és fejemre húzom a takarót! Az tuti!!!!!
(Ami nem megy, azt jobb nem erőltetni!)

2007. szeptember 6., csütörtök

Karácsonyi hangulat?

Annyira furcsa volt tegnap, ahogy kikanyarodtunk a bevásárlóközpont parkolójából a szemerkélő esőben, várva, h. a motor bemelegítse a jéghideg utasteret, szinte egyszerre mondtuk, h. olyan karácsonyi hangulatunk van.....
Aztán megállapítottuk, h. csak azért, mert mostanában karácsonykor is csak eső esik és hideg van.
Pedig én a Bakonyban nőttem fel, ahol télen méteres havak voltak.
Anyám mesélte, h. előfordult, h. csak egy embernyi utat lapátoltak el egyesek a házuk előtt, ilyenkor ő felhasaltatott minket kétoldalt a hófal tetejére és úgy húzott maga mellett a kezünknél fogva.
Olyan is volt, h. újságpapírt kellett tenni a fenyő alá, mert a lakásban olvadt le róla a hó.
És szánkóztunk, hógolyóztunk, korcsolyáztunk, hóembert építettünk.
Meg egyszer egésznapi kemény, megfeszített munkával, vödrökben hordva otthonról a vizet, fellocsoltuk a ház melletti lejtős járdát, amíg centis jégpáncél nem képződött rajta. Aztán ott csúszkáltunk, míg vmelyik felnőttnek eszébe nem jutott, h. ez így veszélyes a felnőttekre nézve, és fel nem törte az egészet. De akkor is jó volt!
Most meg globális felmelegedés van!
Remélem Egö nem csak tv-ben fog havat látni!

Esős nap

Kéne valami...
Nem tudom, h. mi.....
Csak úgy.......
Nyűgöm van!
És még esik is!!!
Az ilyen napokat hívtuk a barátnőmmel "kandallós-kutyás" napoknak. Úgyismint masszív kő- v. faház, hatalmas kandalló ropogó fahasábokkal, kényelmes karosszékben puha takarókba burkolva valami jó könyve merülve, lábnál kutya.
Ki nem mondott, háttérben lebegő dolog volt még a szőke herceg esetleges felbukkanása a részéről, én egy forró teával is kiegyeztem volna!
Se kőházam, se kandallóm, se kutyám...... megyek felteszek egy teát!

Funkcionális analfabéta

Párom tegnap bennjárt az APEH-nál. Várakozás közben egy a híradásokban többnyire csak "vállalkozó"-ként emlegetett emberfajta mintapéldányába botlott.
Az ürge sűrű ba...megolások közepette küzdött egy űrlap kitöltésével, végül feladta a dolgot és a páromhoz fordult segítségért. Párom mondta, h. ő többnyire könyvelőre bízza az ilyesmit, de hátha együtt megoldják....
Innentől a párbeszéd párom elmondása alapján:

- Te mi az, h. "családi neve"????
- Hát hogy hívnak?
- Ja...(természetesen egyből beírta a keresztnevét is ugyanoda, figyelmen kívül hagyva a következő rublikát) "Születési ideje"????
- Hát amikor születtél...
- Ja, tényleg... "anyja neve"?... Ja, azt tudom!......"Levelezési címe"?.....Anyámé??????.........

Arról már hallottam, h. a magyar lakosság egy része funkcionális analfabéta, de hogy ennyire?????

2007. szeptember 4., kedd

Bonyolult dolgok...

Apa ma hosszasan anyázott az esti öltöztetésnél, hogy milyen vacak a gyerek pizsamája, mert teljesen el van tekeredve az egész és hátrafelé néz a lába.
Megjelentem, mint felmentő sereg és kb. 5 másodperc alatt felmértem, hogy a hátul patentolódó pizsamát elöl patentolva adta rá a gyerekre.
Némi röhögés után segítettem neki megfordítani benne a dedet.
Végül is, vannak bonyolult dolgok........

2007. augusztus 27., hétfő

Sütőzár


Vettünk egy Safety1st sütőajtó-zárat, tekintettel arra, h. a gyerek kedvenc szórakozása a sütőajtó rángatása, azonban ha túl erősen rángatja, az ajtó hirtelen lenyílik, a gyerek dob egy hátast és koppan a feje a kövön. Ilyenkor kis szünetet követően dobhártyarepesztő sikítás következik, majd hosszas sirdogálás és hüppögés. Szülői részről meg múló szívinfarktus.

Mivel a gyerek szóbeli meggyőzése nem vezetett eredményre, a koponyatörés pedig nem igazán tűnik alkalmas nevelőeszköznek, így nem szeretnénk azt, h. ismétlődő tapasztalatokból vonja le a szükséges konzekvenciákat, ezért azt gondoltuk, talán az a legegyszerűbb, ha megszüntetjük az ajtó élvezeti értékét jelentő rángathatóságot egy sütőajtó-zárral.

Hosszas keresés után kiderült, h. az egyik bolt tart ilyet kemény 980 Ft-ért. Megvettük, majd a mellékelt útmutató alapján felragasztottam a zárat a sütőre. És vártuk a hatást, a megdöbbenést, h. ami eddig rángatható volt, az immáron gyerekbiztos!

Rövidesen meg is jelent a célszemély (mindössze 10 kiló és 76 cm!), majd néhány rángatással feltépte a biztonsági zárat és magára rántotta az ajtót! Megdöbbenés megvolt mindkét fél részéről!

Azóta megrángattam én is párszor és nem is kell túl nagy erő ahhoz, h. kinyíljon. Visszavinném, de ki hinné el, h. egy 11 hónapos meg tud küzdeni egy ilyen zárral?
Maga a konstrukció alapul tévedésen, ugyanis a sütőn rögzülő résszel párhuzamos elmozdulást feltételez ( mely esetben tökéletes is lenne), azonban a sütőajtó íven lefelé mozdul, emiatt az alsó beakadó pöcök könnyen kiakad az ajtón rögzülő részen lévő lyukból és onnan már nem tart semmit!
Marad a szóbeli fegyelmezés!

Kis felfedező

Besütött a nap a konyhaablakon egy csíkban. A gyerek mezítláb átcsattogott rajta, majd megállt és visszacsattogott, megint megállt, elgondolkodott, majd átsétált a fénycsíkon még párszor. Időbe telt mire leesett a tantusz, h. azt vizsgálja a lábával, h. " itt hideg, ahol napos ott meleg, utána megint hideg". És nem bírt betelni az újdonsággal.
Délután az utcán talált egy olyan részt, ahol a beton folytonosságát egy esőelvezető csatorna fémrácsa szakította meg. Megállt, megnézte, majd a délelőtti mozgássort megismételve többször oda-vissza átgyalogolt rajta. Ezúttal a felület egyenetlensége ragadta meg a figyelmét.
Ma ilyen lábbal tanulós napunk volt.

2007. augusztus 24., péntek

Nesze :)

Blogfüggő barátném kitartó unszolásának ( miszerint jelentős értékektől fosztom meg a világmindenséget, ha nem követem az ő példáját és nem teszem közkinccsé lelkem legapróbb rezdüléseit is) engedve, ezúton közlöm minden esetleges érdeklődővel, h. a blogom immáron megnyitotta kapuit.

Ahogy másik kedvenc bloggerem mondta vala: "Csak úgy olvasgassátok, én is csak úgy írogatom..."

Ez a blog nem jöhetett volna létre, ha Becherpig nem tud ennyire fényképezni és nem olyan rendes, h. a rendelkezésemre bocsátja a két képet, és Targonya nem ennyire kitartó és nem ülteti a fülembe a bogarat és nem ajánlja fel, h. segít blogot csinálni egy informatikai analfabétának, és végül nem rázza gatyába a blogot, h. azért kinézzen vhogy! Köszönet nekik!!!!!