Gyöngycsodák

Annyira gyönyörű dolgokat találtam ITT!
Hihetetlenül szépek! Énisénisénis!
Írtam neki. Remélem válaszol! Meg szeretném tanulni, h. hogyan lehet ilyeneket készíteni!

Kutya idő

De jó, h. nincs kutyánk.
Ha kinti kutya lenne, most nagyon sajnálnám.
Ha benti kutya lenne, akkor meg magamat sajnálnám, ha most ki kéne lépnem a lakásból kutyasétáltatás céljából.

'56

'56?
Nekem nem jelent túl sokat. Pont abba a korosztályba tartozom, akinek a középiskolában a tanárra bízták, h. mit mond róla. A töritanárunk örült, h. a II. vh-ig eljutottunk a tananyagban.
A családomból senkit nem érintett a dolog, így nem igen került szóba sem a rendszerváltást megelőzően, sem azóta.
Nekem emiatt vhogy nagyobb ünnep maradt március 15 , mint október 23 .

De, ha ünnep, hát legyen ünnep!
Legyen akkora ünnep, mint március 15, mint augusztus 20!
Ünnepeljük meg azok kedvéért, akiknek fontos, akik részt vettek benne, akik utána évekig börtönben ültek, akiknek hozzátartozójuk halt meg a harcok során, akiknek az élete kettétört miatta. Ünnepeljük meg tisztességesen!

Felháborít, h. egyes politikai csoportok megint saját céljaikra akarják felhasználni az ünnepet!
Már az is felháborít, h. ünnepen tüntetni akarnak!
Mit szólnának ők maguk, ha vki tüntetést akarna tartani november 1-én? Ők lennének legjobban felháborodva az ünnep megsértésén!
De ennek ellenére megkapták az engedélyt.
Erre a Hír Tv-n bemondják, h. a rendőrség a zavargások megelőzése érdekében kordonnal vette körbe az Operaházat (ahol a miniszterelnök ma ünnepi beszédet mond), h. megakadályozza a tüntetők átvonulását, akik engedélyt kértek az ottani tüntetésre is, de nem kaptak. A szervezők felszólították a tüntetőket, h. egyenként szivárogjanak át a kordonon, h. elkerüljék a feltűnést!
Már elnézést, de szerintem ez kimeríti az államellenes provokáció/felbújtás fogalmát (de a gyülekezési joggal való visszaélést mindenképpen!)!

Kaptál engedélyt transzparensezni, kaptál engedélyt árpádsávot lengetni, kaptál engedélyt a szádat jártatni. De nem kaptál engedélyt az állam ünnepének a megzavarására!
Nem kaptál engedélyt mások ünnepének a sárbatiprására! Nem kaptál engedélyt arra, h. kisajátítsd a saját jelenlegi politikai problémáidnak ezt az ünnepet! Tüntettél, lengettél, elmondtad, utána menj haza!
Aztán holnap ott fogsz nyivákolni, h. téged megvertek a rendőrök, mutogatod majd a sebeidet, és tetszelegsz az 56-os forradalmárok dicsőségében? Gusztustalan!
Ők teljesen más körülmények közt akartak forradalmat, teljesen más ügy érdekében.
Nem kéne lerángatni őket ebbe a mocsokba! Neked semmi közöd 56-hoz, és az 56-os forradalmároknak sem tehozzád! Hagyd őket békén! Tüntess máskor!

Félreértés ne essék! Semmi kifogásom az ellen, ha vki szót emel az őt ért méltánytalanságok ellen! Sőt, ez a lételemem!
De annak is megvan a maga módja és ideje!
Senkinek nincs joga mások ünnepének a meghittségét tönkretenni!

50%

"A hölgy esélye az életbenmaradásra 50%" (Discovery channel)
Hát igen, vagy meghal, vagy nem!

Bepoloskázva

Hát a KGB és a CIA együtt nem lenne képes olyan szinten bepoloskázni egy lakást, ahogyan a miénk bevan!
Napi 10-12 darabot dobunk ki, de folyton visszajönnek.
Félreértés ne essék, nem az ún. ágyi poloskáról van szó, hanem a - nálunk csak - "Büdösbence" néven ismeretes jószágról.
Ezeknek van egy jó szokásuk, h. tél közeledtével igyekszenek meleg helyre húzódni, ami végülis érthető.
De sajnos célállomásként a mi lakásunkat nézik ki és jönnek is tömegesen! Lényegében illedelmesen viselkednek, nem randalíroznak, nem szarják össze a lakást, próbálnak csendben meghúzódni a függönyökön, szobanövényeken, lehetőleg még a felület színéhez is alkalmazkodnak többé-kevésbé. Egy-két, fénytől megrészegülő, lámpa körül keringő egyedet kivéve nem is zavarnak sok vizet. Most.
Mert bizony tavasszal, az idő felmelegedésével majd előjönnek szépen, egyenként, és akkor már nem lesznek visszafogottak és szolídak, hanem elszánt kitartással fognak rohamozni mindent, ami világít!
Nem nagy élmény, amikor az ember egy filmet nem tud végignézni, mert alighogy kirakta a képernyőt elszántan ostromló egyedet, rögtön egy másik lép a helyébe! De könyvet sem könnyebb olvasni, ha az olvasólámpában kopog a sültében penetráns bűzt árasztó állat.
Szóval jobb, ha most rakjuk ki a szűrüket, amíg le vannak dermedve.
Amúgy jut is, marad is!

Magyar banán?

Az utóbbi idők élelmiszerbotrányai után (mérgezett spanyol paprika, dioxinnal szennyezett külföldi guargumi mindenben) a tudatos vásárló igyekszik hazai termékeket vásárolni.
Ezt a törekvést már a zöldséges is felismerte.
Ki van írva kis táblára a paradicsomhalmon: paradicsom, X forint, alá: magyar.
Paprika, alá: magyar.
Kelbimbó, alá: magyar.
És így tovább....
A banán alá nem volt írva semmi. :)

Magyar posta?

A Magyar Posta a postán bankkártyával történő pénzbefizetéseket nem tranzakciónak, hanem pénzfelvételnek minősíti és emiatt az OTP az ingyenes kártyás fizetés helyett a pénzfelvételi díjat is legombolja az emberről.
Ráadásul szinte fenyegető hangnemben közlik a postáskisasszonyok, h. sokkal jobban járnék, ha Postakártyát váltanék, mert akkor nem lenne ilyen borzasztóan drága, ha pénzt akarok befizetni náluk!
Az sem szimpatikus, h. valahányszor felkeresem a postát levélfeladás v. pénzbefizetés miatt azonnal megtámad a postáskisasszony, h. van-e már biztosításom, előtakarékosságom, a gyereknek nem akarok-e egy számlát nyitni náluk?
Könyörgöm, a posta maradjon posta és válassza le magáról a banki üzletágat!
Nem és nem akarok semmiféle számlát nyitni, nem akarok még egy plasztiklapot hurcolni, nem akarok a meglévő bankszámlám mellé mégegynek a kezelési költségeit bevállalni! És emiatt nem szeretnék büntetésként többet fizetni!
Viszont szeretnék gyorsan befizetni, levelet feladni! És utálom, h. azért kell várnom, mert vki előttem álló bedőlt nekik, és most éppen magyarázzák neki vmi kötvény kondícióit!
Arról nem is beszélve, h. a leveleink többsége még mindig legalább 1 hetet utazik, még akkor is, ha ugyanezen városon belül adták fel! (15 napos fellebezési határidőnél például nem mindegy!!!)
Inkább az alapfeladatukat végezzék rendesen!

Pulykanyakak

Ma a CBA-ban gyönyörű, vastag pulykanyakakat találtam! Kértem 4 vastag darabot, erre a hentes közölte, h. mindenképpen kell hozzá vennem egy vékonyat is!
Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam. Csak órákkal később jutott eszembe, h. mit szólt volna, ha visszakérdezek, h. milyen alapon kell, ki írja elő?Nem hiszem, h. lenne ilyen szabály bárhol.
Meg aki levesbe viszi, annak jó a vékony is, én viszont sütöm. Sütésnél a vékony pulykanyak csak rámumifikálódik a csigolyákra!
Sajnos nem szóltam, így kaptam 3 vastagot és egy vékonyat.
Párom reakciója: 1 apának,1 anyának, 1 a dednek,1 a cicának. Már csak cicát kéne szerezni!

Ényimé kaják stipistop!

Nem tudom mi van mostanában.
Először Myreille találja fel a rakott zöldbabomat, most Targonya a tojásos-zsemlémet.
Annyi különbséggel, h. a rakott zöldbabhoz a párolt zöldbabot, a főtt rizst és a darálthúsos ragut és össze szoktam vegyíteni, majd a tejfölt és a reszelt sajtot is bele szoktam keverni, utána beleöntöm a kizsírozott-morzsázott tepsibe, tetejére még egy kis reszelt sajt és megy be a sütőbe. Alapvetően azért találtam ki, h. a zöldbabot eredendően utáló párommal vmilyen úton módon meg tudjam etetni ezt a zöldséget is. Annyira jól sikerült, h. még meg is szerette! ( A gomba étrendbe iktatása sajnos nem volt ilyen sikeres! :( )
A tojásos-zsemlénél én a reszelt sajtot a tetejére teszem, így a tojás bele tud diffundálni a zsemlébe, a sajt viszont jól rápirul a tetejére. Talán 10 évesen találtam ki, h. a tojásrántottát feldobjam egy kicsit.
Nem igazán tudok főzni, de ez a kettő saját találmány! Le kellett volna védetnem! :)

Kitörés

Csepregi Éva a rádióban szimultán reklámozza az új lemezét és vmi fogyasztó-csodaszert.
A csodaszerhez kapcsolódó reklámszövege:
"Sikerült kitörnöm a fogyás és visszahízás örökös körforgásából!"
Párom kommentárja:
" Maradt a visszahízás!" ;)

Buszos túlélőtúra középhaladóknak

A minap mind a belvárosba menet, mind hazafelé sikerült belefutnom olyan emberekbe, akiknek vagy nincs gyerekük, vagy még sosem kellett babakocsival tömegközlekedniük.
Befelé menet a célállomás előtt eggyel megkértem a köztem és az ajtó közt ácsorgó urat, h. legyen olyan kedves egy picinyt odébb megkapaszkodni, mert le szeretnék szállni a következőnél. Válasz: Majd, ha megáll a busz! De, mondom, nekem addig még menetirányba kéne fordítanom a babakocsit!
Válasz: Várjam meg, míg megáll a busz!
Na innentől átmentem parasztarcú picsába és áttoltam a lábán a kocsit! Ha ugyanis megvárom, amíg megáll a busz, akkor a meginduló tömegben már esélyem sincs megfordulni a kocsival és fogást találni rajta úgy, h. meg tudjam emelni a 7 kilós kocsit a 10 kilós gyerekkel együtt.
Odanyögtem egy elnézést és bezsebeltem az egyetértő pillantásokat! :)
Hazafelé 3 kiló plusszal tettem fel a kocsit a buszra. Az a helyzet, h. nálunk csak a 2. ajtónál lehet babakocsival felszállni, mert ott nincs középen korlát és ott van az ajtóval szemben egy kb. 3 babakocsi elhelyezésére elegendő ülésmentes terület. Ezt természetesen az utasok egy része (annó én is) állóhelynek tekinti. Most is így volt, de az ürge akit megkértem ( még az ajtóból, felszállás közben, a kocsi és a gyerek súlya alatt nyögve) némi hezitálás után rájött, h. muszáj elmennie az útból, mert vhol nekem is el kell helyeznem a kocsit.
Gyorsan betoltam, befékeztem, jegykezeltem és elhelyezkedtem a lehető legkisebb pluszhelyet elfoglalva.
A következő megállóban felszállt egy másik kismama egy 8 hónapos babakocsis és egy 3 éves önjáró gyerekkel.
Ő is már felszállás során előreszólt, h. legyenek szívesek helyet biztosítani neki, de a két anyám korabeli nő a füle botját sem mozgatta. Sőt amikor az egyiknek véletlenül rátolta a kocsit a lábára, még annak állt feljebb, h. mit tolakszik!
Na ezt már én sem bírtam szó nélkül hagyni, úgyhogy innentől ketten közöltük velük, h. tecciktunni ez a hely itten azért van kialakítva, h. a babakocsisok be tudjanak állni, mert máshol fel sem tudunk szállni csak itt, és ha nem toljuk be a kocsit, akkor a többi utas se le, se fel nem fog tudni szállni, és egyébként is próbálják már meg egyszer 20 kilóval (esetleg egy plusz gyerekkel) együtt felküzdeni magukat a buszra és utána szövegeljenek, nem beszélve arról, h. szépen meg lettek kérve a hely felszabadítására stb. stb.!
Na innen csend volt.
Azt annó megszoktam, h. dinnye hassal sem mindig adták át a helyet. De azt lehetett arra "fogni", h. esetleg csak simán kövérnek néznek (bár azért a 6. hónaptól már eléggé félreérthetetlen volt a domborulat jellege!), de egy babakocsit az is felismer, aki 8 dioptriás szemüveget hord!

Barbie-álom

Halványrózsaszín pamut tréningruhás, gondosan fodrászolt, ősz hajú nagymama tol rózsaszín babakocsiban egy tetőtől talpig rózsaszínbe öltöztetett leánygyermeket.
Most borítékolom a minimum 20 db-os Barbie-gyűjteményt, Kennel, Barbie-hintóval, Barbie-házzal, Barbie-cabrióval és a létező összes Barbie-giccsel. Még a gyerek 5. szülinapja előtt!
Ami utána lesz, arra gondolni sem merek!
Előbb fog megtanulni körmöt lakkozni, mint beszélni!
Egyenes út a plázapicsasághoz!

Könyv - Iwiw

Olyan ez az olvasás, mint az Iwiw. De komolyan!
Elolvastam Bächer Ivántól az Elindulni három nővel című novelláskötetet.
A fele könyvekről szól. De mint, amikor vki egy finom ételről beszél és egyből kedvet kapunk az ételhez, itt kedvet kapunk a könyvekhez.
Úgyhogy kijegyzeteltem az írókat és a címeket, és a jegyzetekkel megyek könyvtárba.
Bächer novelláskötetének Zsidó legendák című írása juttatott el a Benedek István Gábor A komlósi tóra című könyvéig.
Aztán Benedek István Gábor mellett balra 7 centire megtaláltam Benedek István könyveit.
Innen már csak egy lépés volt eljutni a Fájdalomhercegen keresztül a Karinthykhoz. Úgyhogy most Benedek István Aranyketrece és Karinthy Márton Ördöggörcse vár a sorára a könyvespolcon, amíg elolvasom B. I. Lélektől lélekig című kötetét, melynek egy része szintén könyvkritika.
Tehát van egy újabb lapom teleírva szerzőkkel és könyvcímekkel, miközben a Karinthyak teljes életművén is át szándékozom magam rágni.
Közben lelkesen dolgozom azon, h. Bächer Iván Kutya Mandovszky című könyvében beazonosítsam a magyar irodalom és költészet nagyjait, akik mind Romlaky Anna kilincsét koptatták annakidején és így újabb és újabb embereket és könyveket találok, amiket fel kéne fedezni!
Ha ez így megy tovább, akkor azt hiszem az elkövetkezendő 30-40 évemben már nem nagyon kell azon gondolkoznom, h. mit is kéne olvasnom!

Bemorzsázás

A gyereknek még a pöcse is csupa morzsa volt a reggelit követően. Hiába az előke, valahogy mindig be tudja potyogtatni a morzsákat a body alá és onnan a pelusba, pedig akkora a hasa, h. az előkén kívül leeső morzsák csak a térdére eshetnek.
Aztán belegondoltam, h. néha mi felnőtt nők is vadásszuk a sütimorzsát kifelé a melltartónkból!
Vajon a pasiknak nincsenek ilyen problémáik?

Kiszórt leves :)

Óvoda mellett elhaladva, egy hang a homokozóból:
"-Éva néni a Dávid kiszórta a levesemet! Kár volt kiszórnod, olyan finom volt, igazi zöldségleves!"

Euthanázia?

Ma éjjel elérte a második szélütés. Most ugyanúgy fekszik, félig az oldalára dőlve, mint 2 éve.
Akkor csodával határos módon túlélte. Valahogy emberfeletti erővel talpraállt, megtanult újra enni, inni, tisztálkodni. Igaz kicsit féloldalas maradt és szinte biztosan nem lát a bal szemére, de a számára rendeltetett szűk tér egy kis szeletét még így is aránylag jól belakta.
Ha nehézkesen is, de tudott közlekedni az etető és az itató között, nagy nehezen felvergődött a kalitka aljából a rúdra, némi fröcsköléssel minden reggel megfürdött az ivóvizében, mert a kalitkaajtóra akasztott madárfürdő már elérhetetlen messzeségbe került.
Elképesztő, h. a tartás és az élniakarás milyen hatalmas erő, még egy ilyen piciny testben is!
De hiába volt minden, ma éjjel megtörtént megint.
És nem tudom, h. ezt képes lesz-e megint legyőzni.
Reggel felmerült az euthanázia gondolata egy pillanatra, ahogy néztem, amint fekszik a kalitka alján, lábával görcsösen kotorva az aljzatban.
Én nem szeretnék így élni, ha majd rám is ez vár.
De ki vagyok én, h. elvegyem, amit nem én adtam? Mi jogom lenne hozzá?
Egyszer már megtettem. Tettük. A kutyánk. Nagyon beteg volt. Rákos. A végén már maga alá pisilt és sírt a fájdalomtól. És csak feküdt a helyén és remegett.
És akkor a családi tanács úgy döntött, h. ennyi. Nem hagyjuk szenvedni tovább, mert az nem humánus. A régi jó állatorvosunk nem vállalta, egy vadidegent kellett kihívni a feladat elvégzésére. Talán jobb volt így, mert meggyűlöltük.
A kutya tudta. Tudta, érezte, h. ez az ember miért jött. Úgy bújt hozzánk, menedéket kérve, de már nem volt visszaút.
Sohasem fogom elfelejteni a szemét. Ahogy nézett ránk, mielőtt kialudt volna benne az élet utolsó szikrája. Azt nem lehet leírni....
Akkor eldöntöttem, h. nem ölök soha többé. Még akkor sem, ha muszáj.
Nincs jogom.
És nincs is erőm felvállalni a döntés felelősségét és a döntés következményeit. Hiába humánusabb.
Egyet tehetek: megkönnyítem, ami még hátra van.
Megyek, veszek szemcseppentőt, h. a csőre sarkába be tudjam juttatni a tápszert és a vizet, h. ne halljon éhen és szomjan. A többi már rajta múlik.

De kérek mindenkit, aki ezt olvassa, ha valaha én kerülnék ugyanebbe a helyzetbe, felejtsék el mindezt és csak azt jegyezzék meg: én nem akarnék így tovább élni!
Én nem vagyok olyan erős, mint ez a kis kanári itt.

Nikolay Valuev

A minap este meggyőződhet-tem róla, h. az oroszok már megint megelőztek mindenkit a klónozás terén.

Az esti bokszmeccsen ugyanis feltűnt a neandervölgyi ősember tökéletes reprodukciója élőben.

Olvasni jó!

Targonya hosszasan kifejtette, h. miért utálja a konzervirodalmat (lásd: rövidített kiadás félanalfabétáknak). Mélyen egyetértek vele!
Aki nem képes elolvasni egy centisnél vastagabb regényt csak azért, mert hosszú, az nem fogja soha felfogni, h. mivel lett szegényebb ezáltal!
Ha arra gondolok, h. nekem annó már életveszélyes fenyegetéseket helyeztek kilátásba a szüleim, ha nem kapcsolom le most azonnal (éjfél és hajnal 3 közti időszak) a lámpát és nem húzok aludni de rögtön, mert másnap suli! (Mindezt 8-16 évesen!!!)
Aztán szereztem egy elemlámpát és onnantól paplan alatt olvastam tovább félillegálisan.
Meg a suliban a pad alatt a 3 testőrt, amit a matektanár - a gaz - el is kobozott, és én ezen annyira kiakadtam, h. ahelyett, h. eltitkoltam volna h. mi történt, berángattam anyámat, h. szerezze vissza nekem a könyvemet, mert még vissza van 50 oldal és kilyukadok, ha nem tudom meg, h. mi a vége!!!!!
Szóval, aki sosem élte át azt az izgalmat gyerekkorában, h. mikor lesz már vége az aznapi tanóráknak, h. rohanhasson haza az éppen aktuális könyvéhez, h. végre megtudhassa, h. az adott főhősnek sikerül-e kikeveredni a bajból/ szerelembe esni/megszerezni/elrejteni a kincset, az vmi hihetetlenül nagyszerű és csodálatos dologból marad ki!

Másrészről a könyvek együtt érnek az emberrel. Ahogy az ember öregszik és egyre nagyobb élettapasztalatra tesz szert, az adott könyv újra és újra más aspektusból nyújtja lapjait. Mert mást jelenthet egy könyv egy lázadó tizenéves csitrinek, mint egy szerelmi csalódásokon már átesett felnőtt nőnek! Amit az ember gimnazistaként még észre sem vett, az élete delén mellbevágóan eleven élmény lehet ugyanabban a könyvben!
Ezért nem szeretem, amikor vki azt mondja, h. ő azt a könyvet már olvasta!
Nem, ő abban a könyvben az akkori önmagát olvasta!

Én most jó tíz évig nem nagyon olvastam. Egyszerűen így hozta az élet.
De most újból beszabadulván a könyvtárba, megint a régi sebességgel falom a könyveket!
Naponta leszek új élményekkel gazdagabb és emiatt is jól érzem magam a bőrömben!
Olvasni jó! Nagyon jó!
Sajnálom, akinek ez nem természetes!

Néha nekem is lehet jó napom :)

Ma vmi csoda folytán hihetetlenül sikeres napom van (már fontolgatom, h. lemegyek lottót venni, dehát ugye ne legyen már telhetetlen az ember lánya annyira mégsem!)!
Szóval ma bármihez nyúlok arannyá válik (úgyhogy ma a nem műszeres ánuszvizsgálat lehetőleg elmarad :) ), mindent el tudok intézni stb. stb.
Ez már hiányzott egy ideje!