2007. november 30., péntek

IQ

Ma 30-cal növeltem az IQ-mat!
Mától nem vagyok szőke! :)
Így lassan beléphetek a Menza-ba, mert a legutóbbi Ország Tesztjén sikerült 130-at elérnem (mi lett volna, ha még a matekfeladatokat is meg tudom oldani időre! ;) ).

2007. november 22., csütörtök

"Szaloncukor"

És igen! Idén is sikerült szert tennem a kedvenc szaloncukromra. :)
Nem Milka, és nem is vmi kacifántos feketeerdő csoda. Akinek mond vmit a Krowka név az tudja, h. milyen az igazi tejkaramella. Na az én kedvenc szaloncukrom pontosan ilyen csak lapos és szögletes. Régen "Télapó szaloncukor" néven futott, most "Boci karamella" címen, bár ez hülyeség, mert a Boci karamella az annyira beleragadt az ember fogaiba, h. a reggel megrágott cukorka még este is éreztette az ízét, töméseim jelentős részét neki köszönhetem, úgyhogy elég tapasztalatra tettem szert, azt hiszem! A Krowka az, ami henger alakú volt és tehén mintás (ez téveszthette meg az elnevező személyt), de az a Bocisnál jóval omlósabb, rétegekre váló, könnyen olvadó. Manapság újból kapható! :)
Az öcsém barátnője szerint ez nem is szaloncukor, mert nincs rajta csokibevonat, de eléggé csúnyán néztünk rá testületileg (még új a családban így még nem tudja, h. vannak szent dolgok!).
Naszóval, minden évben izgatottan kezdem keresni a szaloncukromat, mert ez nem kapható a nagyáruházakban, se a Tecsóban, se a Spórban, ez hol itt, hol ott bukkan fel. Tavaly teljesen véletlenül bukkantam rá a CBA-ban, ahol lényegében kisöpörtem a padlást (ugyanis ilyenkor megveszem anyuéknak és öcséméknek is a maguk 1-1 kilóját). Az eladó nő nézett is rendesen.
Idén viszont visszafogott voltam és csak fél kilót vettem (most a Vásárcsarnokban találtam az egyik árusnál.)
Na félni azért nem kell, jön még hozzá 450 g Szamos marcipán is, bár tavaly kicsit kicsapta a biztosítékot a 3. mandulahéj darab, amire ráharaptam, de azzal mentettem őket, h. legalább nem csak aromából van, mint a lila tehenes konkurencia marcipánutánzata.

Az viszont valószínű, h. idén kevesebb mézeskalácsot fogok sütni, mert úgysem lesz időm gyerek mellett a kidíszítésükre.

Tavaly nagy sikert arattak az ételszínezékkel színezett, és rum-, keserűmandula- ill. konyakmeggy aromával ízesített habfigurák (pl. zöld, keserűmandula fenyőfa; sárga, rumos halacska; piros, meggyes virág). Egy istennek nem jöttek rá, h. mitől, de nagyon ízlett mindenkinek! :)

Idén még nem tudom, h. mivel lepem meg a családot. Tavaly csokival bevolt gyümölcskenyér volt. Ez még apámból is képes volt rácsodálkozást kiváltani, aki szerintem csak akkor kapná fel a fejét a karácsonyi dőzs közepette, ha sikerülne citromos szaloncukrot szereznem (neki lényegében mindegy milyen szaloncukor van, eszi, de azért a citromos meglepné, az tuti!)

Ja, erőteljes nyomásgyakorlás folyik a karácsonyi pulyka megdöntésére. Én kezdeményeztem a trónfosztást halászlére tett javaslatommal, de anyám legnagyobb meglepetésére (és enyhe bánatára) többen csatlakoztak hozzám a családból.
Azért valószínűleg megkímélem a halpucolás gyötrelmeitől és elmegyek a Metróba ponty szeletet és harcsa filét venni.

Ez lesz a fiam első karácsonya!
Egyenlőre plafonról függesztett karácsonyfában gondolkodunk, megelőzendő a nagyobb veszteségeket, de aztán az is lehet, h. félni fog tőle! Majd kiderül!

2007. november 19., hétfő

A makrancos ló esete

Már régóta tudom, h. az az indián mondás, mely szerint:
"Odavezetheted a lovat a folyóhoz, de nem itathatod meg:"
(Érts: Ha fejen pörögsz, sem fog inni, ha nem szomjas.), szóval, h. ez a mondás minden emberi kapcsolatnak az alfája és omegája.
Már kezdem megszokni, h. hiába próbálok mindent megtenni másokért, h. segíthessek, ha ők nem akarják, h. segítsenek rajtuk.
Néha széjjel tépem magam és éjszakába nyúlóan keresek megoldást, még a családom rovására is, aztán jó, ha egy "köszi!" a köszönet.
Félre ne értsen senki, nem várok ellenszolgátatást, én vhogy alapból szeretek segíteni másokon, nem tudnám megmondani, h. miért. Csak.
De az nagyon el tud keseríteni, amikor a "ló" még szembe is köp!

2007. november 12., hétfő

Kovács Ági

Azt, ha egy német v. angol független doppingellenőr nem annyira együttműködő, h. elkísérje a sportolót a ilyen horderejű rendezvényre, ha már ott helyben nem tudott elegendő mintát adni, még megérteném. Elvégre volt már pár botrány ezügyben kis hazánkban.
De hogy egy magyar doppingellenőr ennyire ne legyen empatikus és így kiszúrjon Ágival, azt nem tudom elfogadni!
Nem kell csalni, nem kell összekacsintani!
De el lehetett volna kísérni, hiszen nem moziba v. bevásárolni ment, hanem az Unicef nagykövetének kérte fel Roger Moore éppen.
Nem hiszem, h. ebben a helyzetben bárki nyugodtan tűrte volna azt, h. feltartják, és azt sem, h. ilyen helyzetben bárki alaposan végigolvasott volna 3 papírt, ha azt mondják neki a HONFITÁRSAI érthető, egyértelmű MAGYAR nyelven, h. nem lesz belőle semmi baja, ha aláírja!
Miért kell nekünk saját magunkat lejáratni megint a világ előtt?
Szégyellem magam helyettük is!

2007. november 9., péntek

Az év játéka ?

http://index.hu/politika/bulvar/binddrog11/?main&rnd=601

Nekem először az jutott az eszembe, h. nem fogyott annyi, mint amennyit reméltek és így próbálták meg felkelteni az érdeklődést a raktári készlet iránt. Természetesen nem a játékboltok érdeklődését! Persze ez nagyon perverz ötlet. De ma már minden elképzelhető!

Aztán az is lehet, h. vmi kínai drogmaffia próbálta így külföldre juttatni az árut, csak pont ez a szállítmány került a minőségellenőrök kezébe. Ez nagy pech. A szervező szempontjából legalábbis mindenképpen. Ő valószínűleg már nem él.

Aztán az sincs kizárva, h. aki a víztől egymáshoz ragadó golyók technológiai hátterét szabadalmaztatta, az nem volt tisztában vele, h. a vegyület a gyomorban található sósavval érintkezve mit hoz létre.

Vagy nagyon is tisztában volt, de remélte, h. mások nem jönnek rá!

Mindenesetre az a figyelmeztetés, h. ne vegyünk a kínai piacon játékot, lassan globális méretű figyelmeztetéssé kéne, h. kinője magát! Jó lenne, ha a nagy játékgyárak is mielőbb észbe kapnának!

U.i.:
Lassan kukoricacsuhé bábut sem lehet nyugodt szívvel készíteni, mert azt meg ki tudja mivel permetezik!

2007. november 7., szerda

Esküvő

Voltam esküvőn, a legjobb barátnőmén, Zalaegerszegen.
Több gondolat is felmerült bennem:

Vagy a templomot kéne fűteni, vagy a katolikus esketési liturgiát lerövidíteni, de nagyon! Majd odafagytunk a padokhoz!
Ráadásul valahányszor végre sikerült bemelegíteni a deszkát a seggem alatt, a pap felállásra szólított fel mindenkit!

Mindezek után a teljes csapat átvonult a... na hova.... nem fogjátok kitalálni.... a zsinagógába!
Az ugyanis mint helyi Művház és Házasságkötő terem funkcionál. (Gondolom a jogos tulajdonosoknak már nem áll módjában visszakövetelni :( )
Hála istennek nem cseszték szét nagyon, de kicsit zavart h. azért egy állami intézménybe, ami ráadásul zsidó templom volt eredetileg, miért kell kitenni egy mégoly pici feszületet középre?

Az anyakönyvvezető csaj orbáni retorikát tanult (minden két szó után ugyanannyi szünet), ami eléggé tönkretette az előadásának élvezeti értékét (már ha volt neki ilyen), ráadásul barátném körmönfont vezetéknevével sem volt képes megbirkózni! Nem az a baj, ha vmi elsőre nem megy, csak akkor tessék szépen gyakorolni előtte otthon!!!!!

Annyira örülök, h. a fehér ruha csillogása annó nem vette el az eszemet annyira, h. ilyen játékokba kényszerítsem magamat!
Bár így is túlteljesítettük az eredeti tervet a 15 fővel (eredeti terv: mi és két tanú), de így pont jó volt! Nem voltak rég nem látott vadidegen rokonok, volt barátnők, expasik (akiknek meg kell mutatni, h. van élet utánuk is!), nem voltak bebaszott távoli nagybácsik, akik nyílt színen tapperolják a menyasszony fenekét.
Csak a szűk család volt mindkét fél részéről (hálistennek anyósom akkor még nem jött be a képbe, így igazán jó hangulatban telt el a vacsora).

Ha rajtam állna, én kötelezővé tenném, h. az ifjú pár maga írja meg a fogadalom szövegét és egymásnak felelgetős stílusban mondja el azt, amit érez és amit igazán, szívéből szeretne megfogadni. A szöveg megírása így része lehetne a ráhangolódásnak. És a szertartás is bensőségesebb lehetne, mint ezzel az " Én X.Y. fogadom...." stílusú, utánamondogatós verzióval.
Az anyakönyvvezető meg csak mint megfigyelő lehetne jelen ( pl. mint a lottósorsoláson a közjegyző), aztán, ha mindent rendbentalált, a végén aláírná a papírt!
És nem lenne kötelező a templom, sem a házasságkötő terem! Isten kék ege alatt is meg lehetne kötni egy házasságot, nem? Ha egyszer mindenütt jelen van! ;)

A lagzi az egy külön történet! Volt vőféj!!!! Én ezzel a fogalommal csak nemrég, az egyik kollegina esküvőjén találkoztam először! Már akkor megdöbbentett, h. magasan iskolázott emberek hogyan képesek egy műfalusi-öltözetbe bújt emberke kínrímbe szedett hülyeségeivel emelni a "nap fényét". Ezt a szerepet az örömapa v. az örömanya is át tudná venni és 21. századi fülnek sokkal barátságosabbnak hangzana a "Kérek mindenkit, h. fáradjon át a......Művelődési házba!............. Örülök, h. megjelentek... Foglaljanak helyet!..........Jó étvágyat mindenkinek!...stb.
Minek kell folyamatosan bohóckodni? A pincérek szerintem maguktól is tudták volna, h. mikor kell kihozni a következő fogást!

Kicsit meglepett a dupla lehúzás módszere :). Ugyanis a nászajándékot már az elején be kellett dobni egy nagy dobozba, aztán a végén még volt menyasszonytánc is! Még jó, h. volt nálunk papíralapú fizetőeszköz is, különben szégyenben maradtunk volna!

A feltálalt ételek egyébként kifogástalanok voltak, rég ettünk ilyen finomakat, és főleg ennyit egyszerre! A paradicsomszósz, főtt tyúkkal és a rétesek külön szót érdemelnek. Ha másért nem is, de ezért érdemes volt végigülni az egyházit befagyott seggel, és végighallgatni az államit meg a vőféjt!

Ja és még vmi!
A zenekar 200%-os volt!!! Végre nem csak hülye sramlit játszottak egész este, hanem rumbát, csa-csa-csát, slowfoxot, jive-ot. Régen táncoltam ennyit és ilyen jót! (Jól nem, az előbb említettek miatt :( )