2007. december 31., hétfő

Türelmetlenség

"Kérsz és adatik."
Na jó-jó, de mikor?

2007. december 30., vasárnap

Bejglimérgezés

Bejglimérgezésem van!
De szó szerint!
Délután 2-kor sikerült tartósan eltávolodnom a fajansztól. Böjt, tisztítókúra, bélmosás egy nap alatt lezavarva.
Lehet, h. nem kellett volna a folpackba történő becsavarást követően, még egy tökéletesen záródó műanyagdobozba is berakni?

2007. december 29., szombat

A Közútkezelő idén is felkészült a télre.
Csak a hóra nem!
Igaz is, tavaly egyáltalán nem volt, gondolták: ezentúl ez lesz a tendencia. Globális felmelegedés, üvegházhatás....... ők megkapták 5 évre előre a zsetont, amiből tavaly egy fityinget sem kellett hóeltakarításra költeni, remélték, h. ez megismétlődik idén is.
Mindenesetre az utak állapotából ítélve meglepte őket, h. telente időnként szokott havazni is.
A hó meg csak esett, esett, 2 teljes napig. Olyan laza 30 centi, igaz harmadnapra 25-re töppedt, de az az 5 centi nem javított a helyzeten.
Még a házak előtti, lakók v. fizetett takarítók által letakarított részek voltak a legjárhatóbbak. A panelok közti "senkiföldjét" csak jóval később kezdte letisztíttatni a parkfenntartó néhány - lumpenelemekből és hajléktalanokból toborzott - hómunkással, akik úgy gondolták, h. elég, ha az addigra kásává taposott hó tetejére rászórnak némi sóval kevert homokot, a lapátolás már úri huncutság lenne.
Sajnos a közútkezelő is hasonló lelkiismeretességről tett tanúbizonyságot az utak takarításával kapcsolatban. Az elkerülő úton még másnap is hókásában araszoltak az autók.
Mostanra sikerült rendezni a viszonyokat nagyjából.

2007. december 26., szerda

A Nagy Macska csak játszik, és játszik.....

Most rátett mégegy napot. Hogy mindennek ellenére felgyúljon az a kis remény.... hiába tudtam, h. nincs esély, h. lemaradtunk róla.... hogy beköltözzön egy kis önáltatás, hogy hátha... így karácsonyra...mint legszebb ajándék...de jó is volna........Hogy aztán annál fájóbb legyen visszatérni a valóság rideg talajára, hogy nem, és nem, és megint nem! :(

2007. december 24., hétfő

A szeretet ünnepe

Anyósom és sógornőm megint gondoskodott róla, h. az ünnep megfelelő hangulatban teljen!
Mennyivel egyszerűbb volt az élet az alatt a 12 év alatt, amíg a párom ki volt tagadva. A fenének hiányzott ez az állandó furkálás.
Még pár ilyen és annyira be fogok szólni, h. újabb 12 évre nyugtunk lesz!

Karácsonyfa

Még sosem állítottunk fát 23-án éjjel, de most ennek is eljött az ideje.
Gyerek mellett nem egyszerű az élet!
A dednek természetesen esze ágában nem volt elmenni aludni, úgyhogy csak vmikor fél 11 tájban tudtunk nekiállni a projektnek.
Természetesen nagy talpbafaragásról íly késői órán nem lehetett szó, úgyhogy a nagyobb bütykök eltávolítása után megszorítottuk a 3 csavarral, majd feldíszítettük.
Aztán vmikor hajnali 1 óra tájban arra figyeltünk fel, h. a teljesen feldíszített fa konzekvensen dől előre és az elhasalásban csak a dedbiztossá tévő damilok akadályozzák meg, melyekkel a plafonhoz és az ablakkilincshez van kikötve.
Még küzdöttünk vele egy fél órát, de a helyzet reménytelen. Dől. A damilok még tartanak, de meddig?

2007. december 21., péntek

Mediterrán diéta

Tegnap igen fáintos tengeri herkentyűket vacsiztam olasz halászlé képében.
Volt benne mindenféle puhatestű, kacsló, polip, búgócsiga....
Csak a kis narancssárga rákocskák pociján az anyjukkal együtt megfőzött ivadékok szeme bámult rám vádlón.
Némi lelkiismeretfurdalással ugyan, de megettem őket.

Előrejelzés

A fehér karácsony esélye:
Az ország hóval borított tájain: 85%
Másutt: 20%

Ezt megaszonták!

2007. december 11., kedd

Csak játszik....

Néha az az érzésem, h. Isten csak egy nagy macska, aki kedvére játszik velünk......

2007. december 8., szombat

Kanári újból

Madarakról jut eszembe, már rég akartam írni, de vhogy mindig elmaradt:

A kanárim köszöni szépen, de úgy döntött, h. még egy kicsit velünk marad.
Aznap hajnalban a 2. szélütése után eléggé reménytelenül vergődött a kalitka alján, féloldalára dőlve. Mire délben visszaértem a szemcseppentő-beszerző körutamról, már csak hevert és nem is tiltakozott, amikor kivettem. Az egyik szemére köleshéjak száradtak rá, az alul lévő szárnyvégét véresre verte a csapkodás közben. Elég rosszul nézett ki, de élt.
Vízzel kimostam a szemét, lemostam a szárnyát, és szép óvatosan elkezdtem adagolni neki a felhígított és megcukrozott bébitápszert. Beültettem egy kis műanyag edénybe és idetettem az íróasztalomra, attól nem nagyon kellett tartani, h. elrepül. 10 percenként belediktáltam egy kis oldatot és csodák csodája 4 órára már felült és 6-kor miután kimentem megetetni a gyereket a konyhába, arra jöttem vissza, h. üres az edény, hűlt helye a madárnak. No nem ment messzire, csak az asztal lábáig, de ahhoz képest, h. reggel nem voltam benne biztos, h. még életben találom, amikor hazaérek, nem kis teljesítmény!
Azóta visszanyerte az életkedvét és ugyanolyan, mint amennyire az első szélütést követően rendbejött. Kicsit öreg, kicsit rozoga, de él és élni akar.
Reggelente kitartóan fröcsköli magára a vizet az itatójából, mivel a fürdőjéhez már nem tud eljutni, de igen tiszta jószág. Több tartás van benne, mint jónéhány emberben és én tisztelem emiatt.

Rigók

Szeretem, amikor napsütéses téli napokon a bokrok tövében, fák ágain a rigók csak úgy csendben, szinte csak önmaguknak fütyörésznek.
Bezzeg tavasszal! Akkor szinte ordítanak, mint a veszekedő emberek, mindegyik hangerőben akarja túlszárnyalni a másikat. Érthető, hiszen a párválasztás és a fészekrakás múlik rajta, de én olyankor inkább csukott ablak mellett alszom. Az éjszakai életmódommal nem egyeztethető össze a hajnali kelés.

2007. december 6., csütörtök

Elcserélt kislányok

http://www.storyonline.hu/hirek/igazi_szuleikkel/4919/
Egy év után visszacserélni két gyereket......
Hát nem tudom.
Nem tudom, h. hogyan lehet odaadni egy gyereket, akit én szoptattam, én altattam, én vígasztaltam, én tanítgattam?
Egy gyereket, akinek végre értem minden rezdülését, ismerem a hangulatát, tudom, mit szeret, mitől fél.
Egy gyereket, aki ismeri a szagomat, a szívem dobbanását, aki hozzám szalad, ha fél v. fáj vmi.
Odaadni a képeket, a videókat arról, amikor először mosolygott rám, amikor először fogta meg a kezemet, amikor felült, amikor felállt, amikor elindult? Az első gagyogásairól, arról, ahogy édesdeden alszik a karomban, ahogy az apjával játszik?
És kapni helyette egy másik gyereket, akit nem ismerek, akiről nem tudok semmit.
Csak azért, mert vér a véremből?
A vér fontosabb vagy a szeretet által kialakított kapcsolat?
Eldobni a legfontosabbat, a korai kötődést? Odaadni egy gyereket, aki hozzánk szocializálódott és kapni egy másikat, aki másokhoz?
És, ha Az már sohasem lesz igazán az én gyerekem?
Fel lehet ezt dolgozni? A gyereknek? És az anyának/apának?

2007. december 1., szombat

Focismaci

Apa szerint a ded, ha még nem is olyan technikás, mint egy NB 1-es focista, állóképességben már ott van, lelkesedésben pedig bőven meg is haladja!