2008. február 28., csütörtök

Betegfelvétel 2008

Megjelenés reggel 8-kor, műtét előtti napon.
1. stáció: ambulancia, aznapi ambuláns doki megvizsgál, továbbküld az osztályos felvételes szobába, folyosó végén jobbra 2. ajtó
2. stáció: osztályos felvételes ajtó, nővérke kijön, kérdezi a sorrendet, anyuka gyermekével kérdezi, nem lehetne-e soron kívül, mert megy a buszuk, nővérke problémázik, de ránk bízza a döntést, mind a hatan beleegyezünk. Másik nővérke is megérkezik, ismét egyeztetik a sorrendet, behívják kisgyerekest, majd természetesen fordított sorrendben kezdik el behívni az embereket. Így lesznek elsőkből az utolsók és utolsókból az elsők! 6 embernél még nem nagy ügy.
Benn kiderül, h. ambulancián még nem vittek minket gépre, de két telefon és megoldódik. Adatok felvétele, lakcím, telefon, közvetlen hozzátartozó telefonszáma, stb. Paksaméta kézbe, jobbra második ajtó.
3. stáció: itt lázmérés, amíg kúszik a higany, lázlap kitöltése, különböző papírok aláírása, majd lázmérő leolvasása. Újabb papírokkal bővülő paksaméta. Új cél: labor.
4. stáció: labor, a várakozás alatt megállapítjuk, h. szinte 100%-osan biztos, h. egy kis poharat fog kapni. És nem is csalódunk. Vizeletminta leadását követően újabb cél: nővérszobával szemközti 2. ajtó.
5. stáció: vérnyomásmérés a folyosón, majd 3 papír, tájékoztatás, beleegyező nyilatkozat, létező összes lehetséges szövődmény felsorolásával, minden lap alján aláírandó. Másik lapon újabb szükséges, még hiányzó adatok felvétele. Paksaméta 2,5 centissé dagadt. Várakozás.
6. stáció: Az osztály 3 rezidens orvosa végzi a betegek kikérdezését egyetlen teremben. Nesze neked diszkréció és betegjogok. Anamnézis, újabb vizsgálat, ugyanaz, mint reggel 8-kor az ambulancián, hátha azóta változott..... De nem. Búcsúzás, holnap várjuk reggel fél 8-ra.
Az egészet sikerült röpke 2 és 3/4 óra alatt lezavarni, 5 szoba és kb. 10 dolgozó igényevételével.

Az már csak hab a tortán, h. másnap a 11.45-re kiírt műtét kicsit csúszott 14 órára, de legalább a reggel 8-kor beadott nyugtatótól tudott aludni 2 órát, h. a műtét időpontjára fitt legyen és kipihent, bár nyugodtnak nem igazán nevezhető.

Hidegfrontos ded, hidegfrontos anyával

Az anyaság időnként abból áll, h. nem csapom agyon!

2008. február 25., hétfő

Forradalmi fogyókúra

A Mövenpick megint alkotott valami hihetetlenül finomat!
http://www.moevenpickfoods.com/joghurt/index.html
Tejszínes joghurt különböző gyümölcsökkel. A Spárban az van aláírva, h. 8 féle ízben, de nekem eddig csak a málnás, az epres és az áfonyás verzióval volt szerencsém közelebbi ismeretségbe kerülni. A többit úgy látszik nem hozzák el idáig, pedig a karamellásra kifejezetten kíváncsi lennék!

Ami a legérdekesebb benne, h. annak ellenére, h. csupa zsír (lásd tejszín) és csupa szénhidrát (lásd édes gyümölcskészítmény), eddig másfél kilót sikerült fogynom vele!
Igaz, nem is nagyon eszem mást! :)

Na jó, felváltva eszem az Olma hasonló - és hasonlóan isteni! - joghurtkészítményével.
http://www.olma.cz/spotrebitele.php?kat=33

Kinőtt komment

Akartam írni egy kommentet Hegylakóra, de aztán valahogy kinőtte magát:

Most azon gondolkodom, h. hogyan lehet megtenni azt a lépést visszafelé, amit az ember tizenévesen megtesz előrefelé? Amikor elengedi a kezet, ami addig óvta. Sőt, néha szinte ellöki. Mert úgy érzi, csak akadályozza abban, h. végre a saját életét élje.
Merre visz az út visszafelé?

Már a múltkor, Suhodminyák kapcsán felmerült bennem, h. végetért az aranykor, a védettség és biztonság érzése!
Az ember gyerekként valahogy evidenciának véli, h. ott vannak a szülei, mint biztos háttér.
Tiniként lázad ellenük, hülyének nézi őket, diadalittasan fedezi fel, és nagyítja hatalmasra a legkisebb hibájukat is.
Amikor a saját lábára áll végre és nincs többé ok vagy alkalom konfrontációra, onnantól megint átmennek a biztos háttér kategóriába, akikhez lehet fordulni, ha valami baj van, meg lehet kérni őket, ha segítség kell. Akiket bármikor fel lehet hívni, ha az embernek nyűgje van, vagy csak nem jut eszébe egy kaja receptje.
De aztán egyszercsak villámként hasít az emberbe a felismerés, h. nem lesz ez mindig így!
Egyre fogynak az évek, hónapok és napok, amit még együtt tölthetünk, amíg még hallhatjuk a hangját, amíg még láthatjuk.
Aztán pedig ... nem lesznek többé!
Elég nehéz ezt feldolgozni.
Az ember próbálja visszagyömöszölni a tudatalattijába, de mindig jön valami, ami előhozza. Hol egy temetés, hol egy blogger bejegyzése. Pedig nem akarok tudni róla! Nem akarok ezen is töprengeni, h. vajon mennyi van még vissza együtt!
Azt akarom hinni, h. mindig itt lesznek, hogy mindig felhívhatom őket, hogy bármikor átmehetek hozzájuk, ha úgy adódik!
Nagyanyám kb. annyi volt, amikor elment, mint anyám most. És én szűkölve gondolok arra, h. a fiam lesz-e annyi, amennyi én voltam akkor amikor eltemettük nagyanyámat, mire anyámat temetjük majd?
Mennyi idő adatik majd nekik unokázni?
Ezért is nehéz dolog elköltözni innen, elmenni 70 kilométerre, mert úgy érzem, őket rabolom meg minden nappal, amit nem tölthetnek a fiammal!
Amikor nagyanyám meghalt 10 éves voltam és elhatároztam kicsilányként, h. én mielőbb meg fogom szülni a gyerekeimet, h. ők sokkal, de sokkal több időt tölthessenek majd a nagymamájukkal, mint amennyit én tölthettem. Aztán az élet máshogyan hozta.
De remélem legalább annyi megadatik majd az én gyerekeimnek is!

Most azon töprengek, h. vajon hogyan lehet felvenni a fonalat újra? Hogyan lehet gyerekből szülővé válva átvenni a gondoskodás fonalát azoktól, akiktől annyi szeretetet kaptunk kisgyerekként, és hogyan lehet azt megosztani immáron?
Hogyan lehetünk egyszerre gyerekek, akik gondoskodást várnak el; szülők, akik gondoskodnak egy gyerekről; és gyerekek, akik gondoskodnak a szüleikről?
Hogyan lehet ezt egyszemélyben megtenni?
Hogyan lehet gyengéden és fokozatosan megfordítani a dolgot? Kell-e, lehet-e átvenni az irányítást? Hogyan lehet segíteni, de anélkül, h. megaláznánk a másikat?
Hogyan lehet újra megfogni azt a kezet, de immáron nem belecsimpaszkodva, hanem támaszt adva?

Twin Peaks

Annakidején kifejezett rajongója voltam a sorozatnak. Tetszett a film egész miliője, maga a hely, a hegyek, a fűrészüzem, a fűrészélező, a rönkszállítók, a vízesés, az erdő.
Tetszett ahogy szép lassan kiderül, h. mindenkinek, még a legártatlanabbnak látszó lakosnak is van valami kisebb-nagyobb sötét titka.
Miközben mindenki azon izgult, h. vajon ki ölte meg Laura Palmert, az egész már rég nem erről szólt, hanem magáról a hangulatról, amit Lynch zseniálisan épített fel apránként, lépésről lépésre vegyítve a krimit misztikus és groteszk elemekkel.
Minden szereplőnek megvolt a maga kis stikkje, senki nem volt teljesen normális. Az egyszerű kisvárosi lét színfalai mögött csúnya dolgok rejtőztek.
Aztán a sorozat vége felé kezdett elszabadulni a pokol. Úgy tűnt, Lynch végleg a lovak közé dobta a gyeplőt. Ha jól emlékszem az utolsó részek mindegyikét más-más emberke rendezte.
De még így is volt egyfajta - még, ha kicsit az őrülettel határos - hangulata az egésznek.

Sajnos annakidején nem láttam az első részt, így nagyon megörültem, amikor a TV újságban azt láttam, h. Twin Peaks. Na, mondom, végre megnézem hogyan is kezdődött.
Hát hatalmas csalódás volt!
Utólag derült ki, h. ez a Twin Peaks, nem Az a Twin Peaks, hanem a Tűz, jöjj velem című mozifilm, amit annakidején jó érzékkel sikerült kihagynom.
Most sajnos belefutottam!
Az csak az egyik gond, h. rettenetes a szinkron, mert nem voltak képesek ugyanazon szinkronszínészeket felkérni, akik a sorozatot szinkronizálták. Ráadásul Laura Palmer, aki elvileg középiskolás, olyan kiélt harmincas-negyvenes női hangot kapott, h. az embernek folyamatos disszonanciaérzése van tőle!
A fő gond, h. úgy tűnik Lynch felügyelet nélkül maradt. Régóta sejtem, h. az amerikai filmipar a perverzek és pszichopaták kedvenc játszótere, de senki másnál nem jön le ez ennyire, mint nála!
Már a Kék bársony is eléggé beteg film volt, de voltak zseniális részei. A Veszett a világ-tól egyenesen hányok. A Twin Peaks, mint sorozat, fogyasztható volt, ha poénnak fogtuk fel itt-ott.
Aztán a Mullholland Drive-ot már csak többszöri nekifutásra tudtam végignézni, pedig az talán még sokkal kevésbé perverz és skizofrén, mint a Tűz, jöjj velem!
Úgy tűnik a Twin Peaks sorozatát elég sokan asszisztálták körül ahhoz, h. ne mehessen el teljesen ebbe az irányba, lehet, h. a befejezést éppen azért csinálták mások, mert Lynch féle verzió nem lett volna szalonképes. Erre megcsinálta a mozifilmet csakazértis!
Kár volt!

Thomas Mann: A varázshegy

Nem, és nem... Egyszerűen nem megy!
Küzdök vele 3 hete, de annyira rettenetesen unom, h. azt elmondani nem lehet!
Már az is önmagáért beszél, h. egészen a 98. oldalig jutottam csak el, ennyi idő alatt!
Általában 6 könyvet kölcsönzök ki egy hónapra, és szimultán olvasom őket, de a többi 5-öt már rég kiolvastam, ezzel viszont nem haladok egyáltalán!
Nem köt le, nincs cselekménye, groteszkek az alakok, szájbarágós és unalmas filózófiai elmélkedésekkel van tele.
De az is lehet, h. én nem vagyok elég érett rá.
Talán majd egyszer ennek a könyvnek is eljön az ideje, de nem most, azt biztosan tudom!
Ritkán szoktam feladni dolgokat, pláne egy könyvvel szemben szégyen alul maradni, de most úgy érzem nem éri meg több időt és energiát beleölni, mert csak kínszenvedéssé válik az olvasás, aminek pedig máskor minden percét élvezem. Nem beszélve arról, h. rettenetesen kevés az az idő, amit olvasásra fordíthatok, úgyhogy inkább elmentem és hoztam 5 új könyvet.
De azért ezt még nem vittem vissza, hátha......

2008. február 19., kedd

Mehmet Karcsika

Hetek óta nem hagy nyugodni a dolog, h. Mehmet Karcsika anyja helyében én hogyan döntenék?
- Tűnjön a szemem elől a büdös kölyök, ne is lássam többé, ha ilyen aljasságra is képes volt ellenem, csak hogy az apjával maradhasson!
- Mindent megtennék, h. ne kerülhessen a gyerekem annak a gazembernek a karmai közé, aki képes volt ilyen aljasságra rávenni ellenem.
Meddig terjed egy szülő felelőssége? Mikortól mondhatja, leveszem a kezem rólad?
És ha tovább küzd érte és szerez egy örök ellenséget a saját házába, akiből végül gazember lesz?
Vagy dobja oda az apjának, h. csináljon vele, amit akar? Egy olyan apának, aki megfelelő mennyiségű kábítószerrel rendelkezett ahhoz, h. azt az anya kocsijában elrejtve a gyerek segítségével az anyát leültessék! Így tuti gazember lesz a gyerekből!
Vajon lehet itt dönteni?
Melyik az önzés valójában?

2008. február 13., szerda

A halál után

Kisgyermek koromban iszonyattal töltött el, hogy ha meghalok megesznek majd a kukacok. Tiniként a rémfilmek hatására attól rettegtem, hogy élve temetnek el és a hant tömegének nyomása alatt beszakadó koporsófedél nyom majd agyon vagy hosszas kínszenvedések után megfulladok.
Most a dédi temetésén elborzasztott, ahogy ott állt a kripta közepén a koporsója hidegen és magányosan, ahogy visszazárták a betonlapot és betemették földdel. Nem tudok szabadulni a gondolattól, h. ott fog megaszalódni vagy elrothadni, abban a díszes koporsóban, anélkül, h. ismét a természet részévé válhatna, és legközelebb, amikor majd újabb halott kerül a kriptába, csak odébb dobják, le az eddig elfoglalt piedesztálról.
Mennyivel emberibbnek tűnt a nagybátyám temetése, ahol a hamvakat tartalmazó egyszerű, fehér, porcelán urnát; két, fehérrel hímzett selyemszalaggal engedték le a kicsiny gödörbe, majd óvatosan betakarták a selyemszalag végeivel. Aztán végre körülölelhette a föld.

Kundera

Amikor fiatal voltam divat volt Kunderát olvasni. Mindenki Kunderát olvasott, mert a többiek is Kunderát olvastak, így nekem valahogy elment a kedvem az egésztől és csakazértsem olvastam Kunderát.
Aztán most eljött az ideje, és egyáltalán nem bánom, hogy csak most.

"Különös, az emberek reggeltől estig mosdatlanul beszélnek, de ha egy általuk tisztelt, ismerős embert hallgatnak a rádióban, amint minden mondat végén a francba küld valakit, valahogy csalódottak."

"A városban tiltakozó tüntetés zajlott, s Sabina nem tudta megállni, hogy ne vegyen részt rajta. A fiatal franciák az öklüket rázták, s jelszavakat kiáltoztak az orosz imperializmus ellen. A jelszavak tetszettek Sabinának, de egyszerre csak meglepődve állapította meg, hogy képtelen a többiekkel kiabálni. Néhány perc után nem volt maradása a menetben.
Ezt az élményét megosztotta francia barátaival. Azok csodálkoztak: - Szóval te nem akarsz harcolni hazád megszállása ellen? - Meg akarta nekik mondani, hogy a kommunizmus mögött, a fasizmus mögött, az összes megszállás és invázió mögött egy alapvetőbb és általános rossz bújik meg; ennek a rossznak a jelképévé számára a menetelő sokaság vált, mely az öklét rázza, és unisono kiabálja ugyanazokat a szótagokat. De tudta, hogy ezt képtelen volna nekik megmagyarázni. "

" Sabina pillantása a sír mellé állított kőlapra esett. Ez a kőlap olyan iszonyattal töltötte el, hogy gyorsan hazasietett.
Egész nap a kőlapra gondolt. Miért rémítette meg annyira?
Így válaszolt magának: Ha a sírt kőlap fedi, a halott soha többé nem juthat ki belőle.
De hiszen a halottak amúgy sem kelnek ki a sírból! Nem mindegy hát, hogy föld borítja őket, vagy kőlap?
Nem mindegy: ha a sírt kővel borítjuk le, ez azt jelenti, nem akarjuk, hogy a halott visszatérjen. A súlyos kő azt mondja az elhunytnak: "Maradj ott, ahol vagy!"
Sabina az apjára gondol. A koporsó fölött föld van, a földből virágok nőnek, és a jávorfa gyökerei a koporsó felé nyújtóznak, így az ember elképzelheti, hogy a gyökerek és virágok által a halott kikel a sírjából."

2008. február 12., kedd

Kesudió

Tegnap este vettem észre, h. a kesudiónak spermára emlékeztető szaga van. Eddig vhogy nem tűnt fel. Azért elfogyott.

2008. február 6., szerda

Akadálymentesítés rongyrázással

Sokszor morgok, amikor 60 fokos dőlésszögű babakocsi feljárókkal és lépcsőfokban végződő rámpákkal találkozom, ezért mélységesen egyetértek a hivatalok és középületek akadálymentesítését szorgalmazó törvényekkel.
Azt viszont kifejezett pénzherdálásnak tartom, ha egy jónevű bank, amelyik a város egy kevésbé reprezentatív pontján, konkrétan egy sarkon áll, kb. 250 fokos köríves saroklépcsővel, képes felszereltetni speciális tolókocsiemelő szerkezetet, pedig az ajtón való bejutást mindösszesen 3 (három) lapos lépcsőfok akadályozza!
Ebből még a legegyszerűbb tolókocsival is könnyen megmászható dőlésszögű rámpát lehetne kialakítani némi beton felhasználásával.