Egzotikus hüllő

Megharapott egy kígyó.
Egy szép, méretes (vagy inkább méteres!) erdei sikló.
Szegény a tízemeletes bejárata felől igyekezett át az aszfalton a bokrok irányába és csak centikkel úszta meg, hogy elé ne üssék.
Kiszálltam, h. bedobjam a bokrok közé, de nem számoltam vele, h. már eléggé felhergelték a körülötte dübörgő kerekek, így egyből támadott. Másodjára már sikerült a farka felőli végét megcsípnem és szép ívesen célbajuttatni.
Hálistennek foga nincs, csak éles kis szarupikkelyek a szája szélén. Vérzett egy picit a kezem, sajgott egy darabig, aztán megnyugodott a seb.
Remélem a bokor biztonságában már meg tudott nyugodni szegény kígyóm is.

Csak jó fél órával később kezdett el emelkedni a gyomrom, amikor belegondoltam, h. itt a panelrengetegben kb. ugyanakkora esélyem volt erdei siklóval találkozni, mint valami ismeretlen, egzotikus, de méregfoggal is rendelkező fajjal!
Ma már a feketepiacon bármit be lehet szerezni, egy ekkora kígyó táplálása pedig idővel gondot jelenthet, vagy csak simán meg is szökhet a tartójától.
És akkor én hiába tudom, h. a hazai kígyófajok, a rákosréti vipera kivételével, teljesen ártalmatlanok.
A dokinak meg csak azt tudtam volna mondani, h. egy szép, nagy, aranybarna, de igen agresszív jószág harapott meg. És keressünk szép, nagy, aranybarna, agresszív kígyóhoz való ellenmérget.

És még csak azt sem tudom megígérni, h. legközelebb körültekintőbb leszek, mert úgysem leszek.
Nekem egy ilyen kígyó nem ellenfél, nem agyonverni való csúszómászó, hanem megmentendő kisállat. Még, ha méteres is! :)