Valódi pihenés?

Egy baba-mamás honlapon a következő hirdetés vonja magára a megfáradt anyák figyelmét:
Belefáradt a 24 órás szolgálatba?
Valódi pihenés mamáknak, míg gyermekére vigyáznak.
A honlapon:
Kissé már belefáradt az otthoni verklibe? Engedje meg magának azt a luxust, hogy elhagyja az otthon négy falát és kedves párjával és gyermekével ellátogat szállodánkba, ahol biztosított gyermeke és az Önök kikapcsolódása is, szakképzett óvópedagógusunk segítségével.

HÉTVÉGI PROGRAM:
péntek:
16.00-18.00h között gyermek játszóház kézműves foglalkozással és gyermek felügyelettel
17.30h diavetítés
szombat:
08.00h-tól: babaúszás (0-3 éves gyermekeknek)
09.00h-tól: vízi-móka, játékos vízi feladatok és merülő verseny (3-8 éves gyermekeknek)
9.30-11.00h: kézműves foglalkozás gyermekfelügyelettel
16.00h-tól: kerekítő (ölbeli énekes, mondókás játékok, 0-5 éves korú gyermekeknek) a tornateremben
17.30h: diavetítés
vasárnap:
08.30h-tól: babaúszás (3 hónapos tól-3 éves korig)
09.00h-tól: vízi-móka, játékos vízi feladatok és merülő verseny (3-8 éves gyermekeknek)
9.30-11.00h: kézműves foglalkozás gyermekfelügyelettel
hétfő:
08.00h: babaúszás

Namármost a fenti programok közt melyik az, ami alatt az anyuka a jakuzziban áztathatja megfáradt testét?
Mert sem a babaúszás, sem a kerekítő nem az a dolog, amit a baba hajlandó egy vadidegen társaságában abszolválni.
A 3 évesemet pedig még véletlenül sem engedném vízbe szoros szülői felügyelet nélkül.
És sem egy 1, sem egy 3 éves nem igazán alkalmas még a kézművesfoglalkozásra hosszabb távon.

Szóval azt hiszem mi ezt még pár évig kihagyjuk.
Addigra meg csak kipihenem magam. Vagy nem?

Szilveszter

Két dolog hihetetlen így szilveszter táján:

Hogy a szomszéd lépcsőház földszintjén lakó srácok képesek akkora zajt csapni, hogy még nálunk a negyediken is rezegnek a falak.

Hogy a kölykök a legnagyobb petárdadurrogásban, kartonnyi fény-hang gránát fellövése mellett is képesek aludni.

Sport?

A Eurosport 2-n kő-papír-olló bajnokság megy. Bíróval. Igen népes közönség előtt.
Kommentátor szösszenete: "...szállt ringbe (????)..."

Lehet, hogy idővel olimpiai sportággá fogja kinőni magát?

Megtaláltam a sportomat. Már csak edzőtársat kell találnom.
Na meg persze edzőtermet, de zuhanyzósat, hogy edzés után legyen hol leöblíteni az izzadtságot....

Megfelelési kényszer :)

Segítség!
Egy hívő lélek tévedt a blogomra.
Úristen!
Én itt írogatom a magam kis szösszeneteit, aztán mindig megdöbbent, hogy vannak emberek, akiket érdekel.
De ezek után nem is tudom, hogyan fogom Istennel vívott kis csörtéimet lejegyezni, hogy ne bántsam meg vele őt.
Előre is bocs!

Karácsonyfa

Mert egy hülye maximalista vagyok, akinek igényei vannak a karácsonyfával kapcsolatban: nem jó a sarokfenyő, sem a kanyarfenyő, sem partvisnyél, és az sem mindegy, hogy milyen a tűlevelek hossza, színe, ágak sűrűsége, ja és ne potyogjon, tehát luc kilőve, és ne is szúrjon, mert akkor felemlegetem az összes szenteket, mire végzek a díszítéssel, tehát az ezüstfenyő szintén kihullott a rostán.
Marad a douglas, normann és hasonlók. Aranyárban.
És ha már drága, akkor legyen szép.
Minden évben rázós buli a megfelelő fa kiválasztása.
Idén, miután felmértem új városom meglehetősen lehangoló kínálatát, elgondolkoztam azon, hogy elmenjek-e fenyőt venni olyan helyre, ahol én választom ki a fát és ott helyben kivágják, csomagolják.
De nem megy.
Tudom van az az érvelés, hogy ha mindenki így tenne, akkor csak annyi fát vágnának ki, amennyire szükség van és 25-én reggel nem kellene többmázsa fát feleslegesen lekomposztálni.
De könyörgöm, ezeket a fákat már rég kivágták. Javítok én bármennyit a helyzeten azzal, ha most kivágatok mégegyet?
Arról nem beszélve, hogy a dolgok hasznosításának, tehát feláldozásuk értelmének lényege az, ha felhasználjuk őket, nem az, ha kidobjuk.
Ezeket a fákat azért vágták ki, hogy én kiválasszam, hazavigyem, feldíszítsem.
Ha én ehelyett kimegyek egy fenyőtelepre és kivágatok egy lábon álló fát, akkor azzal egy már kivágott fa halálát teszem értelmetlenné.
Ráadásul valahogy más megvenni egy már kivágott fát, mint halálraítélni egy még élőt.
Belegondoltam, hogy ha ott állnék egy akármilyen szép fa előtt, lenne-e szívem azt mondani, hogy elő a fűrészt?
És talán lenne.
És ezért inkább nem megyek ki a fenyőtelepre.
Eddig is egymásra találtunk minden karácsonykor, én és a nekem rendeltetett fenyőfa, bízom benne, hogy ez idén is így lesz. Újabb gyilkolászás nélkül is.

Gárda vs. Legfelsőbb Bíróság

Azt azért megnézném, ahogy a Gárda Strassbourgban kilincsel.

Szenilitás

Annyi mindenről akarnék írni....de mire idejutok, már semmi nem jut az eszembe.
Hiába no, a szenilitás valamikor a 30-as éveinkben kezdődik.

Megválaszolhatatlan kérdések

Amikor valakinek ennyi szenvedésen kell keresztülmennie, persze felmerül, hogy vajon van-e Isten, és ha igen, akkor vajon mi a célja ezzel az egésszel?
És az is felmerül, hogy ki is a hibás? A nő? A férfi? Isten?
Nem tudom ennyi vetélést hogyan lehet épp ésszel túlélni? Hogyan lehet újból és újból hinni, majd újból és újból csalódni? Hogyan lehet összevakarni magunkat a legmélyebb gödörből és továbbmenni, tudván, hogy fogy az idő és fogy az erő?
Nem tudom, mit érezhet most.
Nem is szeretném megtudni soha.
Ez iszonyat!
Pedig olyan szépen indult, Kicsi Csodának, aki meglepetésként jött, amikor már nem is számítottak rá. Aztán kiderül, h. akár Alattomos Gyilkos is lehetett volna?
Ez arculcsapás a sorstól!
Eddig annak drukkoltunk, hogy nőjön a hcg, most meg annak kell drukkolnunk, hogy csökkenjen, ne kelljen már műteni legalább?
Ne legyen már több fájdalom!
És innen merre van a tovább? Hiszen már mindent végigcsináltak, amit csak lehetett.
Meddig bírja a szív és meddig az elme? És meddig ér az emberi akarat?
Van-e értelme tovább küzdeni?
Van-e értelme imádkozni?
Mi is az, amiért imádkozunk?
Egy baba? Egy egészséges baba.
Mert mi van, ha Isten hallja imáinkat, de többet tud nálunk?
Mi van, ha ő pontosan tudja, mi az oka mindennek?
Ha ő tudja, hogy - még ha sikerülne is - nem azt kapnánk, amiért imádkozunk.
Ilyenkor vajon mi a teendő?

Mint a dögény

" A hajléktalanok isznak, mint a dögény."

A fuvallat

"A fuvallat az az, amikor van egy ilyen, hogy phűűű (fúj a szájával), majd hirtelen vége lesz (kézéllel csap egyet a levegőbe, mintha elvágná). Na ez a fuvallat!"

Try to be better....

Néha úgy érzem, a gyerekeim jobban jártak volna, ha nem én vagyok az anyjuk.
Annyi minden hiányzik belőlem ahhoz, hogy tökéletes anya legyek.

Amikor annakidején megalkudtam Istennel, megígértem, hogy jó anya leszek és mindent meg fogok nekik adni.
Hogy megvígasztalom őket bánatukban, meghallgatom a panaszaikat és mindent megteszek, hogy ne fájjon nekik semmi.
Hogy annyit játszom velük, amennyit csak szeretnének.
Hogy türelmes leszek velük.
Hogy nem leszek ideges, ha kiborítja/összetöri/tönkreteszi.
Hogy nem üvöltök és nem ütök.
Hogy nem hagyom ott sehol.
Hogy mindig és minden körülmények közt szeretni fogom őket.

Istenem, te látod lelkemet, én ehhez kevés vagyok.
De azért próbálkozom.....

Vészcsengő

Amikor az ember agyában ott hátul megszólal az a pici vészcsengő.
Amikor a dolgok együttállása valahogy vészesen egyértelmű.
De még bízunk benne, hogy nem igaz.
És próbáljuk elódázni a dologgal való szembesülést, hátha nem igaz, hátha csak tévedünk, hátha félreértelmezzük a jeleket, hátha.......
Mert, ha tévedünk, akkor mindenki hülyének fog nézni.
Ha viszont nem tévedünk, akkor baj van.
Nincs más megoldás, lépni kell.
Lépni, mert vannak dolgok, amikkel nem szabad játszani.

Amihez igazán kedved van....

Tv-ben pornófilm forgatást mutatnak.
Rendező utasítása a főszereplő hölgynek:
"Csináld azt, amihez igazán kedved van!"

Vajon mit szólt volna, ha a csaj feláll és elmegy csini rucikra vadászni?

Valóban csak a kis bogár hal meg?

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Miért van az, h. ez a vers számomra soha nem az elalvást, sokkal inkább az elmúlást jelentette?
Valahogy féltem tőle, nem is tudom miért. Nyomasztónak éreztem.
Az, hogy "együtt lenni jó", valahogy elsikkad hangulatilag a vers végére.

És a fiamat is egyetlen dolog fogja meg benne, az, hogy "meg is hal egy kis bogár".
És végigmutogatja a könyvben, hogy melyik kis bogár hal meg. És mostanra egyre több kis bogár hal meg.

Kinek is kényelmes?

Tegnap a F&H-on (horgászatról és vadászatról szóló tematikus tv csatorna) egy fiatalember éppen egy speciális, dupla horgászbot-tartó előnyeit ecsetelte a következőképpen:
"amíg felszerelem a következő botot, vagy előkészítem a csalit, a hal addigis kényelmesen tudja húzni a már kész botot"

2001.09.11.

8 évvel ezelőtt ezen a napon, amikor hazaértem, bekapcsoltam a tv-t. Csak úgy háttérzajnak, kikapcsolódásként.
A képernyőn éppen egy repülőgép csapódott egy toronyházba.
Elkapcsoltam, mert nem szeretem a repülőgépszerencsétlenséges filmeket.
De a másik csatornán is ugyanez a "film" ment.
Nem értettem.
Leültem megnézni, hogy mi a fene van.
És nem hittem el, amit láttam.
Nem értettem.
Nem értettem, hogy a repülőgép miért ment neki a toronyháznak.
Nem értettem, hogy a légiirányítás mit csinál.
Nem értettem, hogy miért nem kezdik kimenekíteni az embereket.
Az igazi döbbenet pedig akkor ért, amikor láttam az égő épületből a biztos halálba kiugrálókat.
De a java még ezután jött.
Az addig elképzelhetetlen.
Amikor összeomlottak a tornyok.
Amikor kiderült, hogy a Pentagonba is becsapódott egy gép, egy másik pedig szintén lezuhant.
Akkor már sejteni lehetett, hogy nem véletlenül történtek ezek a dolgok.
Azt, hogy a háttérben mi állt, hogy valóban a keleti és nyugati világ összeütközése volt, vagy igaza van az összesküvéselméleteknek, amik az USA olajéhségét emlegetik, és azt állítják, hogy az egész csak egy háború kirobbantásához kellett igazolásképpen, soha nem fogjuk megtudni.
Valójában az a legmegdöbbentőbb, hogy valakiknek érdekében állhatott ennyi ártatlan emberélet kioltása.
Nem, egyszerűen hihetetlen volt. Nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg megtörtént.
Azok a képek mélyen beleégtek a retinámba és soha nem leszek képes elfelejteni, hogy 8 évvel ezelőtt ezen a napon egy katasztrófafilm valósággá vált.

Mercedes buszok

A helyi önkormányzat annakidején olyan buszokat vett, melyeken csak picike felső csúszóablakok vannak, tetőablak egyáltalán nincs, és jóval kevesebb és rosszabb elosztású ülés van rajtuk.
Ráadásul nyáron kénytelenek fűteni is a buszokon, mert különben felforr a hűtővíz! Így meg az utasok főnek, de értük ugye nem kár?

Olyan 3 ágú csillag van az elejükön karikában. Gondolom az azonos típusú személyautó luxuskategóriájából jutott a megfelelő személyeknek is, ezért eshetett ezekre a buszokra a választás.

Hogy az Ikarus miért nem gyárt luxuslimuzint? Akkor lenne esélye a magyar viszonyoknak sokkal jobban megfelelő buszokat gyártani és eladni!

A gyereknevelés alapszabálya

Ha puffan, majd üvölt, mint a sakál, akkor nagy baj nem lehet, hiszen tuti, hogy van légzése, szívverése.
Ha puffan és utána néma csend van, akkor rohanni kell!

Mamastrand

Az ember - ill. momentán már megint az asszony - önbecsülésének kifejezetten jót tesz, ha azt látja, hogy nem ő az egyetlen, szülés után elbálnásodott anyuka, akinek itt is-ott is akad némi felesleges plussz a habtestén.
Mindössze jól kell megválasztani fürdésünk helyszínét és nem egy - pofátlanul fiatal, keményfenekű, vasalódeszkahasú és feszesmellű csitrik által sűrűn látogatott - élményfürdőbe, hanem a Balaton egy kiesebb szabadstrandjára kell menni a kölykökkel, ahol jól elvegyülhetünk a hasonszőrű, de inkább hasonhájú ( és még jópár helyen -hájú ) anyukák tömegében.
Na ez az a hely, ahol végre nem érezzük úgy, hogy gúnyos tekintetek kereszttüzében égünk.
És ahol magunkban csendes szánakozással nézhetjük a bikiniben korzózó nagymamákat.
Pedig jön még kutyára kamion.....

A világvége után egy nappal

Jehova tanúinak legújabb szórólapja: Hogyan élheted túl a világvégét

Hát, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy túl akarnám élni.

"Nem akarok!" korszak

Fiam egy napja a Balatonon:
Nem akarok reggelizni, nem akarok felöltözni, nem akarok lemenni a strandra, nem akarom levenni a gatyámat, nem akarom felvenni a fürdőgatyát, nem akarok bemenni a vízbe, nem akarok kijönni a vízből, nem akarom levenni a fürdőgatyát, nem akarom felvenni a szárazat, nem akarok ittmaradni az árnyékban, homokozóba akarok menni, nem akarok elmenni pisilni, kakilni kell, nem akarok hazamenni, nem vagyok éhes, nem akarok ilyet enni, nem akarok aludni, autózni akarok, nem akarom megnézni a hattyúkat, nem akarok lemenni a partra, nem akarok felöltözni, autózni akarok, nem akarok sietni, nem akarok lemenni a mólóra, nem akarok feljönni a mólóról, nem akarok vacsorázni, nem akarok fürödni, autózni akarok, nem akarok hajatmosni, nem akarok fogatmosni, nem akarok aludni, nem akarok..........

Balatoni nyár

Azt hittem, hogy a palacsinta olyan kaja, amit képtelenség súlyosan elrontani.
Tévedtem.
Nem néztem még a cukor, a fahéj és a kakaó grammokra átszámított árát, de tartok tőle, semmi nem indokolja azt, hogy a tölteléket a fahéj és a kakaó uralja, bőven meghaladva a porcukor mennyiségét.
Azt pedig el sem tudom képzelni, hogy maga a palacsinta milyen spórolások árán éri el ezt a vileda-szerű állagot. Só és cukor mindenesetre biztosan nincs benne, de félek, hogy a tejet, a lisztet és a tojást is kispórolták. Talán még a szóda is kérdéses.

Note vs. Jazz

Próbáltuk a csomagokat begyűrni a Note-ba, de miután már tele volt a csomagtér, a hátsó ülések lábtere, a kalaptartó, kesztűtartó és még mindig volt pár dolog a gép mellett, inkább elővettük az amúgy eladófélben lévő Jazz-t, aminek a csomagtere jóformán mindent elnyelt.
Újabb rosszpont a Note-nak. Hiába a Jazz elkényeztetett minket, nehezen lesz pótolható.
Hacsak nem egy másik Jazz-el.....

Nyaralás

Azt hiszem, a gyerekkori emlékek kissé egyoldalúak voltak, ami a nyaralásokat illeti.
Momentán egyre erősödik a gyanúm, hogy a 'szabadság' szót az elkövetkezendő 15-20 évre elfelejthetjük.
És már tudom, hogy a régiek miért vitték magukkal a fürdőhelyre a nörszöt.
Neeem, nem azért, hogy a férj számára bővebb legyen a választék.
Nem is azért, hogy a nörsznek is legyen egy kis kikapcsolódása.
Sőőőt!
A nörsz pont azért volt ott, hogy ne legyen kikapcsolódása. Mármint neki ne.

Szabadság?

Annyira vártam a párom szabiját, hogy majd de jó lesz, kicsit tehermentesít.....
2 napja van szabin, de már ki van akadva a gyerek folyamatos nyávogásától és hisztijeitől.
Én ezt sok hónapja 24 órában hallgatom.

A kisgyerekes anyáknak miért nem jár szabadság?

Maradékpoci

Míg korábban a "Na és mikor jön a kistesó?" kérdéssel kergettek ki a világból, addig mostanában a " Máris jön a harmadik?" típusú kérdések hozzák elő a gyilkolós hajlamaimat.
Basszus! Nem vagyok én Nicole Kidman!
Igen van hasam. És igen 8 hónapos elmúlt a lányom.
És abban is biztos vagyok, hogy mire két éves lesz, addigra újra elérem a versenysúlyomat.
A fiam után másfél év kellett, most lesz az kettő is.
És azt is tudom, hogy a hasam már sosem lesz olyan, mint 14 évesen volt. Igaz már 20 évesen sem volt olyan, de azóta eltelt jópár év, kihordtam és szültem két gyereket.
Szóval ez van.
Egyébként is, amíg ekkora, addig legalább nem lóg.......

MPL

Attól még, hogy csináltak belőle egy hárombetűs rövidítést a GLS mintájára, még ugyanaz a szar maradt, ami akkor volt, amikor még simán Magyar Postának hívták.

Hogy nekem kelljen két teljes napon keresztül itthon ülnöm amiatt, hogy aztán kifizethessek 1500 Ft-ot azért, hogy végül mégis be kelljen gyalogolnom két gyerekkel a csomagért a postára és várhassam végig az öles sorokat a döglesztő melegben.

Mert tegnap akkor pont nem voltam itthon, amikor fél 12-kor (!) először megpróbálták a kézbesítést, ma meg pont el kell mennem délután 5-kor, amikor majd talán ki fogja hozni a kézbesítő, miután ma délután 3-kor rájuk telefonáltam, h. úgy tudom az árban benne van a kétszeri kiszállítás. Gondolom nagy nehezen elővadászták a kocsmából a Józsit, h. "Te Józsikám, nem kellett volna neked ezt a csomagot ma is kivinni?". Így most ma bemegy érte és kihozza este 6-ig. Na ja! Én meg itt vártam egész délelőtt, és ha nem szólok be, akkor Józsi békésen ülhetne a kocsmában, mert senkinek eszébe sem jutna, h. ki kéne hozni.



Dögölj meg MPL!

Update:
Józsi fél 4-kor itt volt. De miért kell ehhez nekem betelefonálni és kiverni a dilit? Miért nem alapvető dolog?

Kukás Úr....

Az erősen illuminált hajléktalan a fenti módon szólította meg a kisbolt előtt lassító, láthatósági mellényt viselő biciklistát.

IQ mínusz

A srác a buszon elmélyülten próbálta KIgyömöszölni az MP3 lejátszója fülhallgatóját azon a pici gumikeretes lyukon, amit abból a célból alakítottak ki a hátizsákján, hogy ott lehessen BEdugni az MP3 lejátszó fülhallgatójának csatlakozó végét.
Nem aláztam meg azzal, hogy segítek.

Apró gondok

Fiam a reggeli merevedésére:
"Anya, nagy a kukacom. Nem jó ez nekem!"

Most erre mit mondjak?
Azt, hogy lesz ez még így se?

A küszöbön túl

A gyerek felfedezte, hogy van élet a küszöbön túl is.
Mármint a nappaliból kifele jövet immáron nem áll meg a küszöbön azon töprengve, hogy vajon hova lett a család többi tagja, hanem lelkesen kikommandózik az előszobába, onnantól pedig opcionálisan a többi helységbe is.
Innentől a játékai már unalmasak, sokkal jobb az előszobában megcsócsálni a cipőket, megrágni a cipőfűzőket, és hason pörögni az előszobaszőnyegen, összeszedve mindazt a koszt, amit a család többi tagja a cipője talpán behoz.
Ridegtartás van, na.
Újabban pedig a konyhát is meglátogatja, lelkesen rázva a rácsállványt, amin a bébiételes üvegeit tartom.
Vegyem ráutaló magatartásnak?

Cseresznyeszezon

Hoppá! A cseresznyéről majdnem elfeledkeztem!

Sajnos vannak mellékhatásai.
Csöppöm szuszakol, szuszakol, szuszakol....púzik. Aztán egy darabig csend, majd kezdi előlről.
A fiam mellett bármit ehettem, neki úgy tűnik kényesebb a gyomra.

Eperszezon

Epret eszünk porcukorral. Porcukor nélkül. Epertortaként. A gyerek eperturmixot kap reggelire és vacsorára.
Ez az év legjobb időszaka.
Aztán majd jön az őszibarack szezon......

Egyedül

Mert még mindig vagyok olyan hülye, hogy bedőlök másoknak, magamévá teszem a véleményüket, hozzáadom az enyémet, aztán egyszercsak ott állok tökegyedül, mert időközben ők kihátráltak mögülem és az egész úgy jön le, mintha egyes egyedül az én ötletem lett volna.
Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire egyedül vagyok valójában.
Nehéz ezzel újból és újból szembesülni.

Ikrek akarok lenni!

Amikor a pici az etetőszékben tajtékzik, mert éhes, a nagy viszont a wc-n üvölt, h. kész van és ki kéne törölni a fenekét, miközben a mosógépet is ki kéne rakni és még egy falatot nem ettem........

Ez neked kalamajka, Gerry??????

Az ember lánya teljesen gyanútlanul elkezdi olvasni Gerald Durrell A piknik és egyéb kalamajkák című könyvét. Jót szórakozik a család és az író viszontagságain. Élvezi a megszokott humoros, könnyed hangvételt.
Aztán az "egy nap-egy könyv" fogyasztási sebesség törvényszerűsége miatt este 10 körül kezd bele az utolsó, A bejárat című írásba.
Még akkor sem fog gyanút, amikor a történetben az egyik szereplő megjegyzi, hogy neki még most is borsózik a háta a levélben leírt sztoritól.
Aztán a képébe kap egy olyan kőkemény horrort, amit igazán nem várt az amúgy joviális külsejű, ártalmatlannak látszó írótól.
És azóta nem mer éjjel kimenni pisilni és lehetőleg minél kevesebbszer néz tükörbe. És hiába próbál Arra nem is gondolni, akkor is A lény jár a fejében. És hála jólfejlett vizuális fantáziájának el is tudja képzelni.
És most egy darabig nem szeretne egyedül maradni otthon este. Éjjel meg pláne nem.
És a fene egye meg, már Durrellt sem lehet olvasni?

Miértkorszak

A névelőn kívül nincs olyan mondatrész, amelyre a gyerek ne tudna visszakérdezni.
A kapott választ pedig arra használja fel, hogy újabb és újabb kérdéseket tegyen fel.
Olyan mintha az ember elidulna egy varázskastélyban, aminek minden egyes ajtaja olyan szobába nyílik, melyből további ajtók nyílnak, melyek olyan szobákba nyílnak, melyekből további ajtók nyílnak, melyek olyan szobákba nyílnak, melyekből további......
Szóval vagy lerázza az ember a kölyköt a legelején, vagy szabadon ereszti a fantáziáját és belelendül.
De akkor is az övé az utolsó szó: És mijaza......

Szomorú nap

Ez ma egy olyan nap, hogy hiába lehetne nekem jó napom, annyi szomorúság van körülöttem, hogy én sem tudom jól érezni magamat.

Annyira rossz, hogy hiába szerettem volna, hogy a barátaink szerencsecsillaga végre felragyogjon és beköszönjön hozzájuk az a kis lélek, akire oly sokáig vártak.
Én is átéltem párszor a hiábavaló várakozás gyötrelmét, tudom milyen az, amikor megint nem sikerül. Tudom, milyen kegyetlen érzés, mennyire fáj az ember lelke tőle. Tudom mennyire selejtnek, mennyire tehetetlennek érzi magát olyankor az ember, mennyire szeretne megszűnni, csak hogy szűnjön végre a fájdalom.
Amikor kiüresedik a világ, eltűnik a talaj a lábunk alól és csak hullunk bele a nagy semmibe, ahol már nincs cél, nincs akarat, semmi nincs, csak pont azt van: a nagy SEMMI. A hiánya annak, amit annyira szeretnénk, amiért odaadnánk a fél karunkat, hogy a másikba ringathassuk végre.
Amikor már csak azt látjuk, hogy körülöttünk mindenki terhes vagy már kisbabája van. Az utcán, a boltban, a gyógyszerttárban, a fodrásznál, a kozmetikusnál, a munkahelyünkön, a buszon, a lépcsőházban, mindenhol, mindenki MÁS terhes. Csak pont mi nem. Már megint pont mi nem.
És úgy érezzük, hogy már soha nem is leszünk terhesek. Mert el vagyunk átkozva. Mert selejtek vagyunk. Mert tuti elkövettünk valami nagy bűnt, amiért most bűnhődnünk kell, még ha nem is tudunk róla. Valami biztosan van, mert az nem lehet, hogy nekünk sosem sikerül. Hiába teszünk meg mindent, járunk utána mindennek, csináljuk végig fájdalmas vizsgálatok és kezelések sorát, hiába imádkozunk, hiába könyörgünk, hiába......minden hiába!
Nem, nem és nem.
Pedig már semmi, de semmi nem állhatna az útjában. Jöhetne. Tárt karokkal várjuk. Mindent meg fogunk adni neki, ha egyszer majd végre megszületik....Csak szülessen már végre!
Amikor eljutunk arra a pontra, ahonnan már nincs tovább. Amikor már senki nem tud mondani semmit, hogy miért nem? Hogy megint miért nem?
Nem tudom, hogyan lehet ezt túlélni. Egyszer még hagyján. De ennyiszer?
Nem tudom honnan van bennünk nőkben ennyi hihetetlen erő és akarat, hogy újból és újból összevakarjuk magunkat önkezünkkel a padlóról. És felállunk, mert fel kell állnunk. Mert menni kell tovább. Nekifutni újból és újból, amíg csak lehet. Mert KELL, mert nagyon kell az a pici üvöltő csomag. Hogy a karjainkba szoríthassuk, hogy szerethessük szívünk minden szeretetével.

Én annyira bíztam, annyira reméltem. Annyira szerettem volna, hogy végre sikerüljön nekik is. Mert nem lehet, hogy most sem. Hogy ennyi minden után megint nem. Ilyen nincs, ilyen nem lehet.

Ki kell találnom valamit. Muszáj, hogy legyen valami. Valami, ami segít.
Ha ráolvasás, akkor ráolvasás, ha vudu varázslat, akkor vudu varázslat.
Dolgozni fogok az ügyön.
Mert ez így nem mehet tovább!

A süti, aminek csak széle van

És igen!
Végre valaki legyártotta minden almáspitemániás álmát: a tepsit, amiben olyan süteményt lehet sütni, aminek csak széle van.
Ide nekem egy ilyet, de rögvest!
Köszi Mamzelle-nek a tippet, most álmatlan éjszakáim lesznek...
Mennyi is most a dollár?

Esélyegyenlőség

Az Intersport bejáratát balról és jobbról övező 2-2 parkolóhely a mozgássérültek részére van fenntartva.
Nem tartom valószínűnek, hogy a mozgássérültek tömegesen rohannák meg a boltot, mondjuk akciós sílécért.
Ugyanakkor - annak ellenére, hogy a bolt felét lassan játékok teszik ki - nincs egy nyomorult bevásárlókocsi, amire az ember a babahordozót feltehetné.

Mozgolódás

Kiscsipet már felhúzza magát, ha megfogjuk a kezét (ezért nem egyszerű körmötvágni sem neki), ha pedig függőlegesben tartjuk, kirúgja magát a lábával és boldogan vigyorog, h. már tud állni (na persze nem tud, de ezt egyenlőre nem mondjuk el neki).
Ha vki bekerül a látóterébe, akkor elkezd kapálózni az összes végtagjával és sikongatásokkal igyekszik felhívni magára a figyelmet, ha pedig az illető le is ül hozzá, akkor elmeséli neki az egész addigi életét, mint a nyugdíjas mamikák a váróban, és ettől nagyon boldognak tűnik.
A pihenőszékén az állatfigurákat már egészen célirányosan bizergálja, a zenélő forgót pedig borítékolom, h. pár napon belül magára fogja rántani.
Forog, sőt gurul. A forgást ugyanis közlekedésre használja, mióta rájött, h. a kúszással kapcsolatos próbálkozásai inkább tolatást eredményeztek.
Gondolkozunk, h. egykori úttörőcsapatokhoz hasonlóan, felvegyük-e Széchenyi nevét, hidat ugyanis nagyon tud csinálni....

Családon belüli pozíció

Mire észbekaptam, hátrébb szorultam a rangsorban, mint a kutya, pedig nincs is kutyánk, csak két gyerekünk.

Nevelősdi

Miután sikeresen feltereltem magam előtt a lépcsőházban, jobb kezemben Kisgömböccel, bal kezemben a bevásárlással, és így nem kellett fentről leordítoznom, hogy ugyan kegyeskedjen már egyedül feljönni a negyedikre, de azonnal, mert különben lemegyek és lesz nemulass, kabátlevétel közben csendben megjegyezte:
"Anya jó vagy!"
Kérdem miért?
"Mert nem kiabáltál."
Végülis a nevelés alapja a pozitív dolgok megerősítése.
Volna mit tanulnom a kis csirkefogótól.....

In memoriam?

Ma kidobáltam a telefonomból a rég nem használt telefonszámokat. Régi, elfeledett barátok, munkatársak, ismerősök.
Amikor a nemrég elhunyt barátunk számához értem, nem voltam képes kitörölni.
Valahogy nem lehet... nem tehetem meg... hiába tudom, hogy már nincs kit hívni... valahogy olyan lett volna, mint egy gyilkosság.
Nem járok ki a sírjához, de azt hiszem a lelkemen kívül a telefonomban is egy kicsit őrizni fogom az emlékét.


Vajon hányan őrzik elhunyt szüleik telefonszámát a telefonjukban? Talán még át is mentik a következő telefonba is.....

Morcos a libapék.....

Nem tudom, miért kell külön kérni, hogy a gyereknek PUHA perecet adjanak?
Vagy azt a fogatlan nyugdíjasoknak tartogatják?

Miss Marple

Anyám tegnap elhagyta a kispiacon a karkötőjét, amit szülinapjára fűztem.
Ma végigkérdezgettem az árusokat, hogy nem találta-e meg valamelyikük.
Természetesen nem.
Már csak hazafelé döbbentem rá, hogy az egyikük azt mondta, hogy ő délután kint sem volt.
Én nem mondtam, hogy anyám délután járt arra........

Ceruzateszt

Egykoron, boldogult tinikoromban, talán fodrásznál történő várakozás közben akadt a kezembe valami nőknek szóló divat- vagy bulvármagazin.
Abban olvastam, hogy a női mell szépségének fokmérője a pasik szerint az ún. ceruzateszt, vagyis hogy a mell alá helyezett ceruzát megtartja-e vagy sem.
Természetesen amint hazaértem, első dolgom volt keresni egy ceruzát, majd bánatosan konstatálni, hogy az enyém még nem tartja meg.
Most így évtizedekkel később, két gyerek után, rá kellett döbbennem, hogy azt a cikket annakidején vagy a tördelőszerkesztő húzta meg a kelleténél jobban, vagy én érthettem félre valamit nagyon......

Fiastyúk

Apám a csillagképeket magyarázta elsőszülöttemnek. Az ott a Fiastyúk, azt ott a Castor és Pollux...
Erről szabad asszociációval beugrott, hogy egykoron valaki rendszeresen olyan tojásokat hozott, melyek duplák voltak, vagyis egyazon tojáshéjon belül két sárgája volt.
Vajon ha az a tyúk talákozott volna kakassal, akkor a tojásokból csirkeikrek bújtak volna ki?
Egyáltalán a madaraknál léteznek ikrek?
Milyen lehet egy merev falú tokon osztozni egy másik élőlénnyel?
Ebben az esetben még a "kirúgom az oldalát" sem működik, melyet az embergyerekek például meg tudnak tenni.
Meg azért más, ha két kisbaba lubickol egymás mellett, mint ha két kis karmos lábú csibe.
Azt hiszem, inkább lennék ikerbaba, mint ikercsirke.

Gyerekcipő

A gyerekcipő az egy érdekes dolog.
A dedek lába sajátos módon folyamatosan növekszik, ennek köszönhetően időnként sajnos muszáj nekik új cipőt venni, pedig ennek sem a gyerek, sem a szülő nem örül kifejezetten.
De előbb-utóbb eljön a nap, amikor az ember (asszony) fülönfogja vonakodó csemetéjét és hosszas útvonaltervezést és időszámvetést követően elindul felfedezni a környéken található végesszámú gyerekcipőbolt idei szezonális kínálatát.
Ami nincs is.
Kétféle gyerekcipő létezik ugyanis: Márnincs és Mégnincs.
Vagyis, ha az ember (asszony) gyermekének lába novemberben növi ki a magasszárú átmeneti cipőt és ezzel okot szolgáltat ahhoz, hogy benevezzünk a "ki talál 24-es hótaposót a városban" versenyre, akkor csalódottan kell konstatálnunk, hogy novemberben MÉG nem forgalmaznak hótaposót. Ugyanakkor semmilyen konkrét információt nem tudnak adni arra vonatkozólag, hogy vajh MIKOR fognak megjönni a téli cipők.
Ember (a.) mély sóhajjal elüget a kínaiba és vesz, amit kap, de elhatározza, hogy tavaszi cipőt mindenképpen valami jó minőségűt szerez a lúdtalphajlammal megáldott elsőszülőttjének.
És eljő a tavasz.
Kis csapat ismételten felkerekedik, immáron egy leánygyermekkel súlyosbítva az amúgysem rózsás helyzetet. Ekkor azonban megrökönyödve kénytelen tudomásulvenni, hogy a polcokat nyári szandálok borítják, tehát tavaszi átmeneti cipőt MÁR nem talál.
Alanyunk a kereskedők felmenőinek szapora és nem jóindulatú emlegetéseinek közepette tér haza, miközben azon morfondírozik, hogy vajon milyen úton-módon számíthatná ki előre a gyerek nyári lábméretét, hiszen nyári szandált azt MOST nagyon tudna venni.

Szopissztrájk

Az ember (de legfőképpen az asszony!) azt gondolná, hogy ha adva vagyon egy tejtől dúzzadó kebel és egy szemmel láthatóan az éhhalál küszöbén álló ded, akkor a két objektum egymáshoz történő csatlakoztatása a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb módja.
Hát nem.
Az érintett ded ugyanis - az éhhalál fenyegető közelsége ellenére - a kebel puszta látványától is lila fejjel üvölt, szopizni egyáltalán nem hajlandó, a szájába dugott mellbimbót méla undorral és sértett pofával köpi kifelé, ha jobb kedvében találtuk, ha pedig rosszabb kedvében, akkor teli torokkal (ez esetben szó szerint) üvölt a mikrofonba.
Az embert (ill. momentán az asszonyt) ilyenkor elfogja a harci idegesség és próbálja erővel csatolni a két érintett felet, de ettől a helyzet nem javul, sőt inkább romlik. Utólag kiderül, h. a probléma szempontjából ez volt a létező legrosszabb megoldási kísérlet.
Történik pár próbálkozás a lefejt tej cumisüvegből történő megetetésére, de a gyerek masszívan ellenáll.
Pár nap után az embert (asszonyt) elfogja a csüggedés, és elkezd haraggal tekinteni az érintett gyermekre, aki - véleménye szerint - teljesen életképtelen egyed, hiszen a táplálkozás egyetlen számára jelenleg megoldható formáját is önként visszautasítja. Ab ovo őt magát utasítja el. És ez rettenetesen rosszul esik.
Aztán az ember (a.) billentyűzetet ragad és utánaolvas. Kiderül, h. a dolog nem egyedi, gyermekek százai, sőt talán tízezrei döntenek úgy minden nap, hogy nekik innentől valami miatt nem szimpatikus a táplálkozás anyamellből történő megoldása.
Sőt az is kiderül, hogy a helyzet egyáltalán nem reménytelen, mások gyerekei is túlélték már, igaz, ők a LLL tanácsadók egységes tiltakozása ellenére cumisüvegből hajlandóak voltak elfogadni a pótlást. Jelen gyermekre sajnos ez nem érvényes, de reményt nyújt az a tudat, hogy fiatal kora ellenére jólfejlett hőszigetelő rétegre tett már szert, mely talán kitart a sztrájk végéig.
Azért biztos, ami biztos, az ember (a.) telefont ragad és megkörnyékez egy LLL-es szoptatási tanácsadót, hátha mondana valami használhatót. A hívás sikeres, alanyunk megtudja, hogy kutakodnia kellene a felmenői múltjában, volt-e gyermekhalál, abortusz, nemi erőszak, mert akár ez is okozhat - a genetikai ujjlenyomathoz hasonlóan nemzedékeken keresztül öröklődve - szopási sztrájkot a jelenleg 2,5 hónapos gyermeknél. Ekkora maszlagot alanyunk már régen hallott, de ad még egy esélyt a tanácsadónak és nem teszi le azonnal a telefont. Félóra beszélgetésből végül a lényeg: a fene tudja az okot, de nem is lényeg, az a fontos, hogy a ded ismét kedvet kapjon a kajáláshoz, ehhez pedig nyugalom, nyugalom és még több nyugalom szükséges.
Innentől indul a kiskorú ágyból történő kikapása az első nyikkanásra, hogy mire kinyitja a pici szemét, már cici legyen a szája előtt, amit így talán ordítás helyett tévedésből kész lesz szopizásra is használni. Csel hol bejön, hol nem, mindenesetre a napi fogyasztás kezd valamelyest növekedni.
Ugyanakkor folyamatosan fennáll a hamleti kérdés: Fejni vagy nem fejni?
Ha ugyanis az ember (a.) nem fej, akkor a tej mennyisége fokozatosan csökkenni fog, hiszen a ded részéről aztán nem sok szopási inger éri az anyamellet. Ha viszont fej, akkor meg jó eséllyel lehet pályázni a mellgyulladásra, hiszen a gyermek hol hajlandó szopni, hol nem, de természetesen mindig akkor adja elő az éhezőt, amikor előtte tíz perccel éppen lefejtük előle az értékes nedűt (amit aztán cumisüvegből már nem hajlandó betermelni), amikor viszont meghagyjuk neki, akkor nincs az az isten, hogy hajlandó legyen szopizni, így az ember (a.) eldurranó csöcsökkel várja a következő szoptatást.
Az ember (a.) eredendően lusta, így marad a "nem fejni" verziónál és drukkol, hogy a sztrájknak kicsivel előbb legyen vége, minthogy a teje elmenjen.
A reménykeltő az, hogy a ded érdekes módon éjjelente nem tiltakozik a táplálkozás mellből történő kivitelezése ellen, így azért fenntartja a tejtermelést és talán nem is hal éhen......

Havas a hegyek teteje....

Érdekes, hogy az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy télen a hegyen hó van, még akkor is, ha a hegy lábánál, a városban ennek nincsenek más jelei azon kívül, hogy a hegyre felnézve a hegy fehér.
Így aztán az ember megdöbbenve tapasztalja a hegyre felmenve, hogy a lentről látható fehérség bizony jó 30 centi vastag és a letaposott helyeken kegyetlenül csúszik.
Az ember gyereke pedig nehezen fogadja el a tényt, hogy ez a fehérség bizony - annak ellenére, hogy puha, mint a paplan - hideg. És belemegy a csizmájába, ha belelép. És ott gyorsan el is olvad. És akkor menni kell haza zoknit cserélni....
Mostmár tudom, hogy mi a különbség a csizma és a hótaposó között: az a kis összehúzható textilgallér a csizmaszár tetején, ami a hó csizmába jutását megakadályozza.
És már azt is tudom, hogy mi az abszolút lehetetlen: februárban 25-ös hótaposót venni.

Challenge day

Aki azt hiszi, h. a Mount Everest megmászása vagy a Déli Sark elérése az teljesítmény, az menjen le egy 3 hónapost magára kötve, egy 2,5 évessel kézenfogva a helyi szupermarketbe bevásárolni!
Tiltott segédeszköznek minősül a kiskorú kézibilinccsel történő felszerelése annak megakadályozása céljából, hogy a számára érdekes dolgok polcról történő levételét megakadályozzuk.
Ugyanígy tilos a kiskorút magunkhoz bilincselnünk a pénztárnál arra az időre, amíg kénytelenek vagyunk mindkét kezünket, és teljes figyelmünket a fizetésre összpontosítani.
A füldugó használata doppingnak minősül, a földön fetrengő kiskorú lábbal illetése pedig nem fér bele a fair play kereteibe.
A kiskorú hajának 100 dB-t meghaladó hangerejű leüvöltése vagy adott esetben a gyermek nyíltszini felképelése azonnali eltiltást eredményez.
További jó versenyzést!

Csáth Géza: Napló

Hát nem is tudom.....
Amikor az ember leküzdi az első heveny hányingerét afelett, h. ez az ember mekkora kurvapecér volt és milyen undorító közönnyel volt képes írni a "csábításairól"....akkor jön a hányinger második hulláma amiatt, hogy mindezt orvosként a betegeivel kapcsolatban is elkövette.
De amikor tovább olvastam, már csak szánni tudtam.
Az pedig megdöbbentő volt, ahogy a minden bokorban félrekefélő, folyamatos kangörcsét csak kábítószerekkel kordában tartani képes író átalakult üldözési mániás, féltékenységtől őrjöngő morfinistává.
Részvétet csak a felesége iránt vagyok képes érezni....

Ötkönyves játék

Mamzelle meghívott erre a játékra.
Azóta töröm a fejem rajta.
Nem egyszerű.
Mondhatni képtelenség.
Inkább az 5 kedvenc írómat mondanám.
Tőlük lehet olvasmányt válogatni, nem nagyon nyúlhat mellé az ember:
1. Steinbeck (gondolom ezzel nem lepek meg senkit)
2. Heller, mármint a Joseph. A 22-es csapdája is jó, de az Isten tudja még tizedik olvasatra is tud újat nyújtani. A Gold a mennybe megy pedig meglepően időszerű. Sajnos.
3. Arany. Nem részletezném. Rím, ritmus, szókészlet. Balladák. Hamlet. Toldi. A Családi kört már a fiam is tudja.....
4. Radnóti. Szerelmetes költőm. "Pislogás: Itt alszik kedvesed és vele alszik lába nagyujján a légy is. Vigyázz! fölneveted. Olyan simogató a világ néha mégis. ..."
5. Bächer Iván. Sokkal jobban ír, mint beszél. Vagy úgy is mondhatnám, hogy jobb, ha nem is beszél. Elég, ha hallgat. Aztán megírja....

Radnóti Miklós: Két karodban

Magyar 1.
Mobilvers.
Molnár Piroska.
Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.


Most halt meg egy közeli barátunk.
A lányával beszéltem a minap. Az édesanyja a kezei közt halt meg.
Tudták, hogy meg fog halni. Inoperábilis tüdőrák, agyi áttétekkel. Már nem tudott mozogni, sem kommunikálni. Több hónapja ápolták otthon.
Azt mondta, rettenetesen félt attól, hogy ő lesz ott, amikor az anyukája meghal, de végül így volt jó...hogy ott lehetett.
És hogy valójában az ő számára nem akkor halt meg az anyukája, hanem már jóval korábban. Amikor már nem volt kit felhívni esténként, hogy elmondhassa az aznapi dolgokat, amikor már nem volt kit megkérdezni.....
Hogy ő valójában akkor nőtt fel...felnőtté.

Nem akarok felnőni!

Jézuska projekt

Minekutána elveimmel ellenkező módon, de a párom ezirányú kérésének engedve karácsony reggelén (hajnali két órás faállítást követően) azzal ébresztettük a dedet, h. menjen gyorsan a nappaliba, mert az éjjel hozott neki karácsonyfát a Jézuska; anyámékhoz menet a lépcsőházban összefutottunk a szomszéddal, aki még csak akkor cipelte felfelé a fenyőjét.
A ded lecövekelt a látványtól és szinte hallani lehetett a kerekek kattogását a fejében....
Meg az enyémben is!
Másfél emeletbe tellett mire előálltam a mesével, hogy a bácsi nem volt jó egész évben, ezért neki nem vitte fel a Jézuska a karácsonyfáját a harmadikra és nem is díszítette fel.
Talán bevette.....

Piroska és a farkas 2.

Vajon okoz-e valamiféle törést a gyerek lelkében, hogy apám a szülésem előtt részletesen kifejtette neki, hogy ".....anya majd bemegy a kórházba, felvágják a hasát, és kiveszik belőle a Kistesót"?

Csak remélni tudom, hogy a ded ennél a résznél nem fűzte hozzá a szokásos "hozsott" megjegyzését, ami arra vonatkozik, hogy "és akkor a vadász hozott nagy köveket, amit bevarrtak a farkas hasába....."

Piroska és a farkas

Vajon hány dioptriás szemüveggel rendelkezett Piroska, h. az elhíresült párbeszéd (Mondd nagymama.....) egyáltalán kialakulhatott?

Kísérlet

Mindeddig nem történtek alapos és mindenre kiterjedő vizsgálatok arra nézve, hogy vajon képes-e egy csecsemő megpukkadni mérgében, amennyiben az őt eddigelé folyamatosan cipelő szülője aljas módon és előre megfontolt szándékkal leteszi egy drága pénzért direkt neki vásárolt és minden kényelmi funkcióval felszerelt bébi pihenőszékbe.
Mindeddig.

Update: Képes.