Mozgolódás

Kiscsipet már felhúzza magát, ha megfogjuk a kezét (ezért nem egyszerű körmötvágni sem neki), ha pedig függőlegesben tartjuk, kirúgja magát a lábával és boldogan vigyorog, h. már tud állni (na persze nem tud, de ezt egyenlőre nem mondjuk el neki).
Ha vki bekerül a látóterébe, akkor elkezd kapálózni az összes végtagjával és sikongatásokkal igyekszik felhívni magára a figyelmet, ha pedig az illető le is ül hozzá, akkor elmeséli neki az egész addigi életét, mint a nyugdíjas mamikák a váróban, és ettől nagyon boldognak tűnik.
A pihenőszékén az állatfigurákat már egészen célirányosan bizergálja, a zenélő forgót pedig borítékolom, h. pár napon belül magára fogja rántani.
Forog, sőt gurul. A forgást ugyanis közlekedésre használja, mióta rájött, h. a kúszással kapcsolatos próbálkozásai inkább tolatást eredményeztek.
Gondolkozunk, h. egykori úttörőcsapatokhoz hasonlóan, felvegyük-e Széchenyi nevét, hidat ugyanis nagyon tud csinálni....

Családon belüli pozíció

Mire észbekaptam, hátrébb szorultam a rangsorban, mint a kutya, pedig nincs is kutyánk, csak két gyerekünk.

Nevelősdi

Miután sikeresen feltereltem magam előtt a lépcsőházban, jobb kezemben Kisgömböccel, bal kezemben a bevásárlással, és így nem kellett fentről leordítoznom, hogy ugyan kegyeskedjen már egyedül feljönni a negyedikre, de azonnal, mert különben lemegyek és lesz nemulass, kabátlevétel közben csendben megjegyezte:
"Anya jó vagy!"
Kérdem miért?
"Mert nem kiabáltál."
Végülis a nevelés alapja a pozitív dolgok megerősítése.
Volna mit tanulnom a kis csirkefogótól.....

In memoriam?

Ma kidobáltam a telefonomból a rég nem használt telefonszámokat. Régi, elfeledett barátok, munkatársak, ismerősök.
Amikor a nemrég elhunyt barátunk számához értem, nem voltam képes kitörölni.
Valahogy nem lehet... nem tehetem meg... hiába tudom, hogy már nincs kit hívni... valahogy olyan lett volna, mint egy gyilkosság.
Nem járok ki a sírjához, de azt hiszem a lelkemen kívül a telefonomban is egy kicsit őrizni fogom az emlékét.


Vajon hányan őrzik elhunyt szüleik telefonszámát a telefonjukban? Talán még át is mentik a következő telefonba is.....

Morcos a libapék.....

Nem tudom, miért kell külön kérni, hogy a gyereknek PUHA perecet adjanak?
Vagy azt a fogatlan nyugdíjasoknak tartogatják?

Miss Marple

Anyám tegnap elhagyta a kispiacon a karkötőjét, amit szülinapjára fűztem.
Ma végigkérdezgettem az árusokat, hogy nem találta-e meg valamelyikük.
Természetesen nem.
Már csak hazafelé döbbentem rá, hogy az egyikük azt mondta, hogy ő délután kint sem volt.
Én nem mondtam, hogy anyám délután járt arra........

Ceruzateszt

Egykoron, boldogult tinikoromban, talán fodrásznál történő várakozás közben akadt a kezembe valami nőknek szóló divat- vagy bulvármagazin.
Abban olvastam, hogy a női mell szépségének fokmérője a pasik szerint az ún. ceruzateszt, vagyis hogy a mell alá helyezett ceruzát megtartja-e vagy sem.
Természetesen amint hazaértem, első dolgom volt keresni egy ceruzát, majd bánatosan konstatálni, hogy az enyém még nem tartja meg.
Most így évtizedekkel később, két gyerek után, rá kellett döbbennem, hogy azt a cikket annakidején vagy a tördelőszerkesztő húzta meg a kelleténél jobban, vagy én érthettem félre valamit nagyon......

Fiastyúk

Apám a csillagképeket magyarázta elsőszülöttemnek. Az ott a Fiastyúk, azt ott a Castor és Pollux...
Erről szabad asszociációval beugrott, hogy egykoron valaki rendszeresen olyan tojásokat hozott, melyek duplák voltak, vagyis egyazon tojáshéjon belül két sárgája volt.
Vajon ha az a tyúk talákozott volna kakassal, akkor a tojásokból csirkeikrek bújtak volna ki?
Egyáltalán a madaraknál léteznek ikrek?
Milyen lehet egy merev falú tokon osztozni egy másik élőlénnyel?
Ebben az esetben még a "kirúgom az oldalát" sem működik, melyet az embergyerekek például meg tudnak tenni.
Meg azért más, ha két kisbaba lubickol egymás mellett, mint ha két kis karmos lábú csibe.
Azt hiszem, inkább lennék ikerbaba, mint ikercsirke.

Gyerekcipő

A gyerekcipő az egy érdekes dolog.
A dedek lába sajátos módon folyamatosan növekszik, ennek köszönhetően időnként sajnos muszáj nekik új cipőt venni, pedig ennek sem a gyerek, sem a szülő nem örül kifejezetten.
De előbb-utóbb eljön a nap, amikor az ember (asszony) fülönfogja vonakodó csemetéjét és hosszas útvonaltervezést és időszámvetést követően elindul felfedezni a környéken található végesszámú gyerekcipőbolt idei szezonális kínálatát.
Ami nincs is.
Kétféle gyerekcipő létezik ugyanis: Márnincs és Mégnincs.
Vagyis, ha az ember (asszony) gyermekének lába novemberben növi ki a magasszárú átmeneti cipőt és ezzel okot szolgáltat ahhoz, hogy benevezzünk a "ki talál 24-es hótaposót a városban" versenyre, akkor csalódottan kell konstatálnunk, hogy novemberben MÉG nem forgalmaznak hótaposót. Ugyanakkor semmilyen konkrét információt nem tudnak adni arra vonatkozólag, hogy vajh MIKOR fognak megjönni a téli cipők.
Ember (a.) mély sóhajjal elüget a kínaiba és vesz, amit kap, de elhatározza, hogy tavaszi cipőt mindenképpen valami jó minőségűt szerez a lúdtalphajlammal megáldott elsőszülőttjének.
És eljő a tavasz.
Kis csapat ismételten felkerekedik, immáron egy leánygyermekkel súlyosbítva az amúgysem rózsás helyzetet. Ekkor azonban megrökönyödve kénytelen tudomásulvenni, hogy a polcokat nyári szandálok borítják, tehát tavaszi átmeneti cipőt MÁR nem talál.
Alanyunk a kereskedők felmenőinek szapora és nem jóindulatú emlegetéseinek közepette tér haza, miközben azon morfondírozik, hogy vajon milyen úton-módon számíthatná ki előre a gyerek nyári lábméretét, hiszen nyári szandált azt MOST nagyon tudna venni.