Try to be better....

Néha úgy érzem, a gyerekeim jobban jártak volna, ha nem én vagyok az anyjuk.
Annyi minden hiányzik belőlem ahhoz, hogy tökéletes anya legyek.

Amikor annakidején megalkudtam Istennel, megígértem, hogy jó anya leszek és mindent meg fogok nekik adni.
Hogy megvígasztalom őket bánatukban, meghallgatom a panaszaikat és mindent megteszek, hogy ne fájjon nekik semmi.
Hogy annyit játszom velük, amennyit csak szeretnének.
Hogy türelmes leszek velük.
Hogy nem leszek ideges, ha kiborítja/összetöri/tönkreteszi.
Hogy nem üvöltök és nem ütök.
Hogy nem hagyom ott sehol.
Hogy mindig és minden körülmények közt szeretni fogom őket.

Istenem, te látod lelkemet, én ehhez kevés vagyok.
De azért próbálkozom.....

Vészcsengő

Amikor az ember agyában ott hátul megszólal az a pici vészcsengő.
Amikor a dolgok együttállása valahogy vészesen egyértelmű.
De még bízunk benne, hogy nem igaz.
És próbáljuk elódázni a dologgal való szembesülést, hátha nem igaz, hátha csak tévedünk, hátha félreértelmezzük a jeleket, hátha.......
Mert, ha tévedünk, akkor mindenki hülyének fog nézni.
Ha viszont nem tévedünk, akkor baj van.
Nincs más megoldás, lépni kell.
Lépni, mert vannak dolgok, amikkel nem szabad játszani.

Amihez igazán kedved van....

Tv-ben pornófilm forgatást mutatnak.
Rendező utasítása a főszereplő hölgynek:
"Csináld azt, amihez igazán kedved van!"

Vajon mit szólt volna, ha a csaj feláll és elmegy csini rucikra vadászni?

Valóban csak a kis bogár hal meg?

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Miért van az, h. ez a vers számomra soha nem az elalvást, sokkal inkább az elmúlást jelentette?
Valahogy féltem tőle, nem is tudom miért. Nyomasztónak éreztem.
Az, hogy "együtt lenni jó", valahogy elsikkad hangulatilag a vers végére.

És a fiamat is egyetlen dolog fogja meg benne, az, hogy "meg is hal egy kis bogár".
És végigmutogatja a könyvben, hogy melyik kis bogár hal meg. És mostanra egyre több kis bogár hal meg.

Kinek is kényelmes?

Tegnap a F&H-on (horgászatról és vadászatról szóló tematikus tv csatorna) egy fiatalember éppen egy speciális, dupla horgászbot-tartó előnyeit ecsetelte a következőképpen:
"amíg felszerelem a következő botot, vagy előkészítem a csalit, a hal addigis kényelmesen tudja húzni a már kész botot"

2001.09.11.

8 évvel ezelőtt ezen a napon, amikor hazaértem, bekapcsoltam a tv-t. Csak úgy háttérzajnak, kikapcsolódásként.
A képernyőn éppen egy repülőgép csapódott egy toronyházba.
Elkapcsoltam, mert nem szeretem a repülőgépszerencsétlenséges filmeket.
De a másik csatornán is ugyanez a "film" ment.
Nem értettem.
Leültem megnézni, hogy mi a fene van.
És nem hittem el, amit láttam.
Nem értettem.
Nem értettem, hogy a repülőgép miért ment neki a toronyháznak.
Nem értettem, hogy a légiirányítás mit csinál.
Nem értettem, hogy miért nem kezdik kimenekíteni az embereket.
Az igazi döbbenet pedig akkor ért, amikor láttam az égő épületből a biztos halálba kiugrálókat.
De a java még ezután jött.
Az addig elképzelhetetlen.
Amikor összeomlottak a tornyok.
Amikor kiderült, hogy a Pentagonba is becsapódott egy gép, egy másik pedig szintén lezuhant.
Akkor már sejteni lehetett, hogy nem véletlenül történtek ezek a dolgok.
Azt, hogy a háttérben mi állt, hogy valóban a keleti és nyugati világ összeütközése volt, vagy igaza van az összesküvéselméleteknek, amik az USA olajéhségét emlegetik, és azt állítják, hogy az egész csak egy háború kirobbantásához kellett igazolásképpen, soha nem fogjuk megtudni.
Valójában az a legmegdöbbentőbb, hogy valakiknek érdekében állhatott ennyi ártatlan emberélet kioltása.
Nem, egyszerűen hihetetlen volt. Nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg megtörtént.
Azok a képek mélyen beleégtek a retinámba és soha nem leszek képes elfelejteni, hogy 8 évvel ezelőtt ezen a napon egy katasztrófafilm valósággá vált.