Közlekedik a magyar

Új városom főutcáján több kilométer hosszan végighúzódik egy útvonal, melyet középen egy fehér sáv oszt ketté bicikliútra, illetve gyalogosok számára fenntartott járdára.
A különböző kereszteződésekben ki is van téve a tábla, mely jelöli, hogy melyik csoport melyik oldalt lenne köteles használni.
Ennek ellenére a jónép - valószínűleg a középső vonal miatt - úgy próbál meg közlekedni rajta, mint az autók az úton: adott irányba haladók a nekik jobb kézre eső oldalt használják.
Ami egészen szép rendszer lenne, ha a bringások nem ragaszkodnának a táblák által kijelölt sávjukhoz.
Emiatt viszont rendszeresek az anyázások, mert a népek egy része nem képes beismerni, hogy nincs tisztában a bringaút fogalmával és szídják szegény biciklist, mint a bokrot, hogy mi a fenét keres a járdán.
Javaslom, hogy a legközelebbi festésnél két csíkkal legyen három sávra osztva az aszfalt, akkor talán jut hely a bringásoknak is.

Bio(lógiai) hadviselés

Már korábban észrevettem, hogy a beépített szekrény és a gyerekszoba ajtó között a fal mentén túraút húzódik, melyen hangyák sorjáznak, de bízván a békés egymás mellett élésben, hagytam őket élni.
Jelenlétük több szempontból is érdekes volt, lévén a lakás egy többemeletes társasház legtetején helyezkedik el.
Igaz a ház némileg öregebb, mint én (úgy 20 évvel biztosan), tehát ez idő alatt egy ilyen kíváncsi és felfedező lelkületű népségnek bőven volt ideje megtalálni az utat a talaj szintjéről a negyedikre, az időközben használaton kívülivé vált, egykori kéménykürtőkön és ki tudja még milyen titkos járatokon keresztül.
A másik furcsaság az volt - hogy bár pici lányom táplálkozási-, és az én takarítási illetve inkább trehánysági - szokásaiból kifolyólag, a konyha kövén dúskálhattak volna a földi javakban, ők mégis nagy ívben elkerülték e helyet és inkább a gyerekszoba padlóján bolyongtak láthatóan céltalanul.
Így, bár nem értettem a dolgot, nem foglalkoztam velük.
Egészen addig, amíg egy reggel nem találtam belőlük néhányat a gyerek kiságyában.
Persze lehet, hogy véletlenül tévedtek oda, de miután a dolog másnap megismétlődött, úgy gondoltam ideje egy kicsit ráncba szednem a csapatot.
Mivel a konyha kövén rendszeresen felkínált ebéd nem tántorította el őket a gyerekszoba notórius látogatásától, erőteljesebb, de - a gyerekek jelenlétére tekintettel, -környezetbarát módszerekkel akartam őket távoltartani.
Gugli a barátom első nekifutásra azt dobta ki, hogy a hangyák utálják a citromot, ezért célszerű a túraútvonalaikat citromlével végigcsorgatni, ha nem szeretnénk, hogy továbbra is ott grasszáljanak.
Megörültem, hogy ennyi elég, majd a padló és a fal találkozását bőségesen végigkentem citrommal, aztán lelkesen figyeltem, ahogy az apró katonák hökkenten állnak kémiai útjelzőjük nyomát vesztve, szembetalálkozván ezzel a savas és illatos anyaggal.
Nem tudták mire vélni ezt az egészet, megzavarodtak és visszafordultak.
Én meg ott örömködtem, hogy jé, tényleg, bevált, hiába no, az okosok a neten, azok aztán tudják, hogy mitől döglik a légy (ha szabad ezt a képzavart alkalmaznom).
Aztán reggelre kiderült, hogy valószínűleg csak a GPS-t frissíteni mentek haza, mert ekkorra a túraútvonal a fal mentéről átkerült az előszoba közepére, immáron ott törtek utat maguknak szorgalmasan. Ugyanakkor az előszoba ragadt rendesen a megszáradt citromlétől, ami - ha hangyatávoltartónak nem is - a lakásban kószáló porcicák begyűjtésére mindenképpen alkalmas volt.
Felmosást követően a hangyák azonnal visszatértek a régi, jól bevált, falmenti túraútvonalukra.
Ekkor ismét igénybe vettem a Gugli a barátom segítségét, és megtudtam, hogy nem a citrom a tuti, hanem a porcukorral kevert sütőpor, mert azt a hangyák boldogan befalják, de még a bolyba is visznek belőle madárlátta darabocskát, így két legyet ütök egy csapásra (hogy maradjunk a legyes párhuzamnál), ráadásul e háziszer a gyerekekre teljesen veszélytelen
Gyorsan bekevertem a hangyakoktélt, majd elszórtam a fal mentén és a beépített szekrénybe is helyeztem egy kis tálkával belőle, mert a szekrény kitakarítása során egy további, a tető irányába tartó útvonalat is találtam.
Másnap izgatottan vártam a hatást, de a hangyák - bár az edénykében találtam néhány döglött egyedet - csak nem akartak fogyni.
Türelmes ember lévén vártam még 3 napot, ekkor azonban már olyan tömegben özönöltek át a lakáson, hogy úgy döntöttem, elég a játszadozásból, ide fegyver kell!
Gugli a barátom segítségével rátaláltam a végső megoldásra: Biokill!
Hogy ez nekem nem jutott eszembe?! Hiszen annó a 3 árvát ezzel fújtuk le tetőtől talpig, miután napfényben történő alaposabb szemrevételezésük során azt a megdöbbentő felfedezést tettük, hogy ennyi tetvet macskán ember nem látott még egyszerre. Azt már csak utólag olvastuk el, h. közvetlenül az állaton nem lett volna feltétlenül muszáj alkalmazni, de addigra már a tetvek nem éltek, a három kis ördögfióka viszont szerencsére eléggé.
Ha ők túlélték, akkor a csomagoláson lévő " melegvérűekre veszélytelen" állítást bizonyítottnak vehetjük, szóval talán a kölykök is túlélik majd, ha bevetem itthon a nagyágyút....
Igen ám, ha lenne. De nincs. Nincs a Rossmannban, nincs a DM-ben, nincs a Tecsóban, sőt a helyi vegyiáruboltnak igazán nem nevezhető kisbolt tulaja is csak a kezét tudta széttárni.
Szerencsére, amikor már vége a reménynek is, és nincs semmi a nihilen túl, akkor az ember anyja még mindig ott van kéznél, és az ember anyjának csodálatos módon akkor is van Biokillje, ha annak Európán belüli teljes forgalmazását be is szünteti a gyártó.
Úgyhogy boldogan loholtam haza a palack alján lötyögő pár köbcentinyi permettel, gyorsan be is fújtam vele a leggyakoribb előfordulási helyeket és útvonalakat, majd hátradőlve vártam a hatást, ami ezúttal végre nem is maradt el.
Hullottak, mint a pelyva!
Napi 15-20 darabot porszívóztam fel közvetlenül a belépési pontjukon, és úgy tűnik bőven maradtak olyanok, akik megvitték a pusztítás hírét a bolyba, vagy talán még a mérget magát is, mert pár nap elteltével arra lettem figyelmes, hogy nincsenek hangyák. Sehol!
Igaz később még volt egy próbálkozásuk, amikor a wc-ben jött fel egy előörs a vízóra mentén, de őket azonnal lefújtam, úgyhogy a bolyban már csak veszteségként kerültek bejegyzésre.
Azóta nincs hangyám.
És még mindig van néhány mili a szent folyadékból!
Csak azt nem értem, hogy miért gyártják fél literes kiszerelésben?