Már megint nagy lépések előtt állunk

Hátszóval műtétre megyek. Halogatom egy ideje, de amikor már a dokim pedzegeti, hogy kéne, akkor nincs mit tenni. Be vagyok szarva rendesen.

Kicsilány úgy tűnik szobatiszta lesz egy pár héten belül.
Mindez egy csomag hercegnős bugyinak és egy ív hófehérkés matricának köszönhető.
Motiváció a kulcsa mindennek.

Fiam minden este elmondja, hogy nem akar másik oviba menni. A szívem szakad meg!
Ovi mostanában nem panaszkodik, de azért rendszeresen rákérdeznek, hogy mit sikerült intéznünk. Hát a műtétem után Fimóta Központ, augusztusban Vadaskert, menet közben meg helyi pszichomókus felhajtása.
Úgy egyébként jelenleg itthon elég jól kezeljük a kölyköt. Néha úgy érzem, nincs is semmi baj.
De a múltkor is pont így éreztem, mielőtt az ovi kiborította a bilit.
Új oviról első infóim, hogy mindkét leendő óvónő katonás fegyelmet tart.
Hááát! Nem tudom. Az biztos, hogy kemény kéz kell a kölyökhöz, mert különben az illetőt megeszi reggelire. De hogy a szabályok merev betartása sem nyerő nála az is biztos.
Aggódom kicsit.
Lehet, h. le kéne ülnöm a leendő óvónőivel beszélni?
Vagy ne alakítsunk ki előítéleteket a kölyökkel szemben?
Nem tudom, mi a jó megoldás.

Ja és múlt héten beadtam a szakvizsgára jelentkezésemet is az utolsó pillanatban. Ajánlva, elsőbbségivel és tértivevényesen. És még mindig nem kaptam meg a tértivevényt róla. Aggódom!

Ez a hét az aggódás jegyében fog telni......................