2013. január 10., csütörtök

Karácsony 2012

Hát igen, fura egy dolog ez az egész.

Én ateista családból származom. Nálunk a karácsonyfát együtt díszítettük. Már hetekkel korábban fűztük a pattogatott kukoricát, ragasztottuk a láncot a papírcsíkokból, hajtogattuk-vágtuk a díszeket, kötöztük a szaloncukrot. Karácsonykor együtt díszítettük a karácsonyfát, tudtuk, hogy az ajándékot apu és anyu adja és mi is csináltunk nekik ajándékokat, amit gondosan becsomagoltunk, és izgultunk, hogy örülnek-e majd neki.
Párom vallásos családba született (bár, ha jól tudom, anyós csak az utóbbi években lett szentfazék) és náluk Jézuska hoz mindent.
Ennek megfelelően nálunk is. Mert a gyerekeknek meg kell adni az ünnep varázsát.
Háááááát!
Már maga a favásárlás sem egyszerű, hiszen nem ugorhatok be a két gyerekkel az oviból hazafelé fát venni, ha egyszer azt a jézuska hozza. Arról nem is beszélve, hogy én nem is igazán tudok hazacipelni egy 1,5 méteres fát egyedül. Tehát kell hozzá a párom is. De őt meg nem engedhetem el egyedül fáért, mert az nem egyeztetehető össze a favásárlásban tanúsított már-már beteges perfekcionizmusommal és csak balhé lenne a végeredmény. A kölykeket viszont nincs kire bízni, mert a nagyszülők 70 km-re vannak. Mi viszont 8-16-ig dolgozunk. 16 óra után már lutri fát venni, főleg, hogy idén valami sárgulásos betegség sújtotta a fákat, ami sötétben nem látható.
Szóval marha mázlim volt, hogy az utolsó héten pont volt egy 3 órás visszamondásom. Ezalatt lebonyolítottam életem leggyorsabb fenyővásárlását. Igaz nem volt olcsó, de valamit valamiért!
Párom eljött, hazafuvaroztuk, majd kitettük a szomszádasszonyunk erkélyére (engedéllyel).
23-án úgy döntöttünk, hogy nincs erőnk egy újabb éjszakai díszítésre, hanem  majd másnap a párom elmegy a gyerekekkel, én pedig EGYEDÜL feldíszítem a fát és közben MEGFŐZÖM A KARÁCSONYI MENÜT. Életem leghülyébb ötlete volt!
Igaz a kaja a dedek szavazata alapján kimerült a halrudacskák-rizs-tartár kombóban. de a fa felállítása még a sodronyos talppal is csak 8.-ra sikerült. Aztán izzók, díszek, újabb díszek, csillivilli biszbaszok, girlandok, szalmadíszek, újabb girlandok és a lábazati terítő felhelyezése után (közben kirohangálva a kaja egy-egy részletét intézni) kiderült, hogy még ott van a balga módon megvett 1,5 kilónyi szaloncukor is! Mire végeztem, a kölykökből kifagyott a szusz is és mindenki éhenhalt. Én meg majdnem sírtam.
Persze elfelejtettük felvenni, amikor meglátták a fát. Pedig nagyon örültek, főleg mert reggel rettentően csalódottak voltak, hogy még nem állt ott a szokott helyen. Szegény kölyök ott aggódott, hátha a jézuska kihagyott minket a szaknévsorból!


Ajándékozás:
Mivel a postaláda tele volt már hetekkel korábban karácsonyi reklámújságokkal, így a "mit szeretnék a jézuskától karácsonyra?" kérdésre adott válasz gyorsabban változott, mint a lemenő nap fényereje.
Persze valójában nem foglalkoztatott a dolog, mert a karácsonyi ajándékok nagy részét már év közben beszereztük, de azért érdeklődve figyeltem, hogy merre centrálódik a kívánságlista.

Sajnos a fiam az utolsó két hétben stabilizálódott egy új Ben10-es Omnitrix irányába, amit BIZTOSAN nem akartam neki megvenni. Egyfelől már van kétféle. Másfelől meg mert CSAK!
Ha már mesehős vonalon indulunk (értve ezalatt az oviban kommercializálódott kis lelke által hősnek tekintett és valamelyest általam is fogyaszthatónak tartottakat), akkor egye fene legyen pókemberes az irány.
Valójában pont fordítva volt: találtunk neki egy kiváló állapotban lévő pókemberes laptopot a börzén, ami különböző fejlesztő játékokat tartalmaz, olvasni és számolni tanít. Nem bírtam otthagyni. Kaptunk hozzá egy pókemberes éjjeli fényt is (amiben aztán első éjjel kipukkadt az izzó, levágva a teljes hálózatot a lakásban).
Abban biztos voltam, hogy tetszeni fog neki a laptop, de mi legyen a Ben10-es órával, amit nem kap meg?
Hát izgultam rendesen!
Aztán kapott egy csomó legót is, meg Rushourt is, ami egy marha jó kis játék.
Meg társast, meg olvasójátékot is. Meg még egy kis legót. Egyből 3-at, mert anyóst nem bírjuk meggyőzni, hogy nincs hely a lakásban.....
És valahogy nem esett szó a Ben10 Omnitrixről.
Megkönnyebbültünk!
Aztán később anyám mondta, hogy azért apámnak felpanaszolta a kölyök, hogy nem kapta meg a Jézuskától, amit szeretett volna.
Aztán a tecsóban belefutottunk kétfélébe is, rágta is a kölyök a fülünket, de egyenlőre tartjuk magunkat (nálam azért talonban van, hátha megfelelő motiváció lenne egy ujjszopásról leszoktató projekthez, de még érlelem a dolgot...)

A lányom is sokáig csapongott, aztán végül egy Kis Hableányos barbi irányába centralizálódott.
Amit TUTIRA nem akartam megvenni neki. Egyrészt, mert tudtam, hogy anyós már bevásárolt egy 3 barbiból és 9-10 ruhából álló tecsós készletet neki, így a lakásban található barbik száma már bőségesen meghaladta a toleranciaküszöbömet, másrészt, mert tudtam, hogy ha kis hableány, akkor az előbb-utóbb a kádban köt ki, ahol már amúgy sincs hely az egyéb vizibiszbaszok miatt.
Hát mondanom sem kell, hogy a 3 barbi bőven kielégítette, és 3 napig egy büdös kukk nem hangzott el a kis hableányról.
Aztán, amikor a névnapi ajándékokra került a sor (ami nálunk sűrűn követi a karácsonyt, így ilyenkorra már némileg kifogyunk a használható ötletekből), akkor megláttam egy mini gumi hableányt, ami a célnak is pont megfelelt, a kád szélén is elfér még, nem ázik rongggyá, ha vizet ér, és még az érintett is örült neki.

Ez volt az első csak családi karácsonyunk, úgyhogy ez most így sikerült. Nem úgy, ahogy terveztem, de azért jó volt.

BUÉK!

Szegény blogom, jól elhanyagoltam!
Remélem a jövőben másképp lesz....