2009. október 18., vasárnap

Megválaszolhatatlan kérdések

Amikor valakinek ennyi szenvedésen kell keresztülmennie, persze felmerül, hogy vajon van-e Isten, és ha igen, akkor vajon mi a célja ezzel az egésszel?
És az is felmerül, hogy ki is a hibás? A nő? A férfi? Isten?
Nem tudom ennyi vetélést hogyan lehet épp ésszel túlélni? Hogyan lehet újból és újból hinni, majd újból és újból csalódni? Hogyan lehet összevakarni magunkat a legmélyebb gödörből és továbbmenni, tudván, hogy fogy az idő és fogy az erő?
Nem tudom, mit érezhet most.
Nem is szeretném megtudni soha.
Ez iszonyat!
Pedig olyan szépen indult, Kicsi Csodának, aki meglepetésként jött, amikor már nem is számítottak rá. Aztán kiderül, h. akár Alattomos Gyilkos is lehetett volna?
Ez arculcsapás a sorstól!
Eddig annak drukkoltunk, hogy nőjön a hcg, most meg annak kell drukkolnunk, hogy csökkenjen, ne kelljen már műteni legalább?
Ne legyen már több fájdalom!
És innen merre van a tovább? Hiszen már mindent végigcsináltak, amit csak lehetett.
Meddig bírja a szív és meddig az elme? És meddig ér az emberi akarat?
Van-e értelme tovább küzdeni?
Van-e értelme imádkozni?
Mi is az, amiért imádkozunk?
Egy baba? Egy egészséges baba.
Mert mi van, ha Isten hallja imáinkat, de többet tud nálunk?
Mi van, ha ő pontosan tudja, mi az oka mindennek?
Ha ő tudja, hogy - még ha sikerülne is - nem azt kapnánk, amiért imádkozunk.
Ilyenkor vajon mi a teendő?

2009. október 8., csütörtök

Mint a dögény

" A hajléktalanok isznak, mint a dögény."

A fuvallat

"A fuvallat az az, amikor van egy ilyen, hogy phűűű (fúj a szájával), majd hirtelen vége lesz (kézéllel csap egyet a levegőbe, mintha elvágná). Na ez a fuvallat!"