Órák

Megint minden ötlet nélkül mentem be a könyvtárba, csak visszavittem a lejártakat, meg akartam hozni újabb szellemi táplálékot.
Erre szembejött ez a könyv.
Nem szeretem a bestsellereket, pláne nem azokat, amikből filmet is csináltak, de mégis adtam neki egy esélyt.
Háááát......
Nem tudom.
Akár még tetszhetne is, hiszen megérthetném a szereplők természeti szépség iráni rajongását, a gyermekét váró kismama menekülési reakcióját vagy olvasás iránti vágyát.
De nem. Többször azon kaptam magam, hogy idegesít a könyv.
Egyrészről az, hogy mindenki homoszexuális vagy leszbikus. Nem, semmi bajom a mássággal. Csak tömény volt.
Meg azt azért eléggé elképzelhetetlennek tartom, hogy éppen tortát csinálok, átjön a szomszédasszony én meg merő együttérzésből lesmárolom és utána mindenki megy dolgára.
Meg valahogy az a folyamatos szenvedés, hogy senki nem érezte jól magát a bőrében. Valahogy nyomasztó volt.
Viszont Richard öngyilkossági jelenete felidézett valamit.
Egyszer régen, egy este, amikor egyik tv csatornán sem volt semmi fogyasztható és csak kapcsolgattam ide-oda, egyszercsak ottragadtam egy film végén.
Meryl Streep és Ed Harris játszotta el ezt a jelenetet és valami hihetetlenül magával ragadó volt az egész.
Utánanéztem és tényleg, akkor én az Órák végét láttam. Ed Harrissel, aki valami elképesztő színészi teljesítményt nyújtott, soha nem fogom elfelejteni végstádiumú AIDS-esként, csonttá soványodva, izzó szemekkel. Úgyhogy meg kell nézzem a filmet, még akkor is, ha a könyv inkább idegesítő volt, mint jó élmény

Ez neked kalamajka, Gerry??????

Az ember lánya teljesen gyanútlanul elkezdi olvasni Gerald Durrell A piknik és egyéb kalamajkák című könyvét. Jót szórakozik a család és az író viszontagságain. Élvezi a megszokott humoros, könnyed hangvételt.
Aztán az "egy nap-egy könyv" fogyasztási sebesség törvényszerűsége miatt este 10 körül kezd bele az utolsó, A bejárat című írásba.
Még akkor sem fog gyanút, amikor a történetben az egyik szereplő megjegyzi, hogy neki még most is borsózik a háta a levélben leírt sztoritól.
Aztán a képébe kap egy olyan kőkemény horrort, amit igazán nem várt az amúgy joviális külsejű, ártalmatlannak látszó írótól.
És azóta nem mer éjjel kimenni pisilni és lehetőleg minél kevesebbszer néz tükörbe. És hiába próbál Arra nem is gondolni, akkor is A lény jár a fejében. És hála jólfejlett vizuális fantáziájának el is tudja képzelni.
És most egy darabig nem szeretne egyedül maradni otthon este. Éjjel meg pláne nem.
És a fene egye meg, már Durrellt sem lehet olvasni?

Csáth Géza: Napló

Hát nem is tudom.....
Amikor az ember leküzdi az első heveny hányingerét afelett, h. ez az ember mekkora kurvapecér volt és milyen undorító közönnyel volt képes írni a "csábításairól"....akkor jön a hányinger második hulláma amiatt, hogy mindezt orvosként a betegeivel kapcsolatban is elkövette.
De amikor tovább olvastam, már csak szánni tudtam.
Az pedig megdöbbentő volt, ahogy a minden bokorban félrekefélő, folyamatos kangörcsét csak kábítószerekkel kordában tartani képes író átalakult üldözési mániás, féltékenységtől őrjöngő morfinistává.
Részvétet csak a felesége iránt vagyok képes érezni....

Ötkönyves játék

Mamzelle meghívott erre a játékra.
Azóta töröm a fejem rajta.
Nem egyszerű.
Mondhatni képtelenség.
Inkább az 5 kedvenc írómat mondanám.
Tőlük lehet olvasmányt válogatni, nem nagyon nyúlhat mellé az ember:
1. Steinbeck (gondolom ezzel nem lepek meg senkit)
2. Heller, mármint a Joseph. A 22-es csapdája is jó, de az Isten tudja még tizedik olvasatra is tud újat nyújtani. A Gold a mennybe megy pedig meglepően időszerű. Sajnos.
3. Arany. Nem részletezném. Rím, ritmus, szókészlet. Balladák. Hamlet. Toldi. A Családi kört már a fiam is tudja.....
4. Radnóti. Szerelmetes költőm. "Pislogás: Itt alszik kedvesed és vele alszik lába nagyujján a légy is. Vigyázz! fölneveted. Olyan simogató a világ néha mégis. ..."
5. Bächer Iván. Sokkal jobban ír, mint beszél. Vagy úgy is mondhatnám, hogy jobb, ha nem is beszél. Elég, ha hallgat. Aztán megírja....

Thomas Mann: A varázshegy

Nem, és nem... Egyszerűen nem megy!
Küzdök vele 3 hete, de annyira rettenetesen unom, h. azt elmondani nem lehet!
Már az is önmagáért beszél, h. egészen a 98. oldalig jutottam csak el, ennyi idő alatt!
Általában 6 könyvet kölcsönzök ki egy hónapra, és szimultán olvasom őket, de a többi 5-öt már rég kiolvastam, ezzel viszont nem haladok egyáltalán!
Nem köt le, nincs cselekménye, groteszkek az alakok, szájbarágós és unalmas filózófiai elmélkedésekkel van tele.
De az is lehet, h. én nem vagyok elég érett rá.
Talán majd egyszer ennek a könyvnek is eljön az ideje, de nem most, azt biztosan tudom!
Ritkán szoktam feladni dolgokat, pláne egy könyvvel szemben szégyen alul maradni, de most úgy érzem nem éri meg több időt és energiát beleölni, mert csak kínszenvedéssé válik az olvasás, aminek pedig máskor minden percét élvezem. Nem beszélve arról, h. rettenetesen kevés az az idő, amit olvasásra fordíthatok, úgyhogy inkább elmentem és hoztam 5 új könyvet.
De azért ezt még nem vittem vissza, hátha......

Kundera

Amikor fiatal voltam divat volt Kunderát olvasni. Mindenki Kunderát olvasott, mert a többiek is Kunderát olvastak, így nekem valahogy elment a kedvem az egésztől és csakazértsem olvastam Kunderát.
Aztán most eljött az ideje, és egyáltalán nem bánom, hogy csak most.

"Különös, az emberek reggeltől estig mosdatlanul beszélnek, de ha egy általuk tisztelt, ismerős embert hallgatnak a rádióban, amint minden mondat végén a francba küld valakit, valahogy csalódottak."

"A városban tiltakozó tüntetés zajlott, s Sabina nem tudta megállni, hogy ne vegyen részt rajta. A fiatal franciák az öklüket rázták, s jelszavakat kiáltoztak az orosz imperializmus ellen. A jelszavak tetszettek Sabinának, de egyszerre csak meglepődve állapította meg, hogy képtelen a többiekkel kiabálni. Néhány perc után nem volt maradása a menetben.
Ezt az élményét megosztotta francia barátaival. Azok csodálkoztak: - Szóval te nem akarsz harcolni hazád megszállása ellen? - Meg akarta nekik mondani, hogy a kommunizmus mögött, a fasizmus mögött, az összes megszállás és invázió mögött egy alapvetőbb és általános rossz bújik meg; ennek a rossznak a jelképévé számára a menetelő sokaság vált, mely az öklét rázza, és unisono kiabálja ugyanazokat a szótagokat. De tudta, hogy ezt képtelen volna nekik megmagyarázni. "

" Sabina pillantása a sír mellé állított kőlapra esett. Ez a kőlap olyan iszonyattal töltötte el, hogy gyorsan hazasietett.
Egész nap a kőlapra gondolt. Miért rémítette meg annyira?
Így válaszolt magának: Ha a sírt kőlap fedi, a halott soha többé nem juthat ki belőle.
De hiszen a halottak amúgy sem kelnek ki a sírból! Nem mindegy hát, hogy föld borítja őket, vagy kőlap?
Nem mindegy: ha a sírt kővel borítjuk le, ez azt jelenti, nem akarjuk, hogy a halott visszatérjen. A súlyos kő azt mondja az elhunytnak: "Maradj ott, ahol vagy!"
Sabina az apjára gondol. A koporsó fölött föld van, a földből virágok nőnek, és a jávorfa gyökerei a koporsó felé nyújtóznak, így az ember elképzelheti, hogy a gyökerek és virágok által a halott kikel a sírjából."

Könyv - Iwiw

Olyan ez az olvasás, mint az Iwiw. De komolyan!
Elolvastam Bächer Ivántól az Elindulni három nővel című novelláskötetet.
A fele könyvekről szól. De mint, amikor vki egy finom ételről beszél és egyből kedvet kapunk az ételhez, itt kedvet kapunk a könyvekhez.
Úgyhogy kijegyzeteltem az írókat és a címeket, és a jegyzetekkel megyek könyvtárba.
Bächer novelláskötetének Zsidó legendák című írása juttatott el a Benedek István Gábor A komlósi tóra című könyvéig.
Aztán Benedek István Gábor mellett balra 7 centire megtaláltam Benedek István könyveit.
Innen már csak egy lépés volt eljutni a Fájdalomhercegen keresztül a Karinthykhoz. Úgyhogy most Benedek István Aranyketrece és Karinthy Márton Ördöggörcse vár a sorára a könyvespolcon, amíg elolvasom B. I. Lélektől lélekig című kötetét, melynek egy része szintén könyvkritika.
Tehát van egy újabb lapom teleírva szerzőkkel és könyvcímekkel, miközben a Karinthyak teljes életművén is át szándékozom magam rágni.
Közben lelkesen dolgozom azon, h. Bächer Iván Kutya Mandovszky című könyvében beazonosítsam a magyar irodalom és költészet nagyjait, akik mind Romlaky Anna kilincsét koptatták annakidején és így újabb és újabb embereket és könyveket találok, amiket fel kéne fedezni!
Ha ez így megy tovább, akkor azt hiszem az elkövetkezendő 30-40 évemben már nem nagyon kell azon gondolkoznom, h. mit is kéne olvasnom!

Polcz Alaine

A videózás mellett olvastam is. Megint beszabadultam a könyvtárba és Polcz Alaine-nel tértem haza.
Aki nem ismeri őt, annak érdemes utánanéznie, mert egyedülálló, amit csinál!
http://inaplo.hu/_inlog/log-szerzo/polcz_alaine/
Hihetetlenül bölcs asszony!
Egyszer majdnem sikerült vele találkoznom, de aztán az utolsó pillanatban rossz egészségügyi állapotára hivatkozva lemondták az egyetemen tartandó előadását.
De most is, minden sora egyfajta belső késztetést ébreszt bennem, h. beszélnem kellene vele, még mielőtt meghal! Úgy érzem fel kellene tennem neki egy fontos kérdést, csak még nem tudom, mi az!