Jövőbeli katasztrófák

Szeretem nézni a Spektrumon a Föld mágneses pólusváltozásáról szóló műsorokat. Megnyugtató, hogy valószínűleg nem az én életemben fog bekövetkezni, sőt még a gyerekeimében sem.

Bár 10 éve még ugyanezzel az attitűddel néztem a Föld klímaváltozásairól, a globális felmelegedésről és annak katasztrofális következményeiről szóló műsorokat.

Rettegés foka

Ma is rosszat álmodott.
Nem tudom, hogy mire ébredek fel ilyenkor, mert nem szól, nem kiabál, csak áll a sötétben és retteg. Annyira retteg, hogy sem szólni, sem kiabálni nem mer.
A múltkor hajnalban a kicsi cumikeresésére ébredtünk, erre kiderült, hogy a nagy az előszobában a cipősszekrényre felkucorodva alszik. Rémlett, hogy felébredtem valami motoszkálásra, de nem eléggé ahhoz, hogy rákérdezzek, ő meg magától nem mert szólni.
Reggel nagy nehezen elmondta, hogy átjött, leült a kanapéra, de aztán "jött egy nagy bőrszerű kéz" a hátán és inkább kiment az előszobába, mert az ágyából meg vmi más miatt menekült ki korábban.
Ilyenkor annyira át tudom érezni a helyzetét, soha nem felejtem el, hányszor feküdtem gyerekként moccanatlan a sötétben, nehogy a Rém észrevegyen. Máig érzem a rettegést, ahogy a fülemben dobol a szívverésem és elképzelhetetlen hogy kívülről ne hallatsszon, hiszen itt dübörög az agyamban, miközben a Rém már a hátam mögött van és mindjárt......
Vagy amikor Gerald Durrell egyetlen jól sikerült horrornovellája után hetekig pisilni sem mertem felkelni felnőtt fejjel, nemhogy belenézni este a tükörbe.
Szegény pici pockom! Mondtam neki, hogy ha fél éjszaka, akkor nyugodtan jöjjön át a mi ágyunkba. Nem vagyok híve az együttalvásnak, de ismerem a rettegésnek ezt a fokát, ilyenkor kell a másik melege, mert csak az tudja elolvasztani a jeges ujjakat a hátunkon.

Változások szele 2.

Úgy tűnik végre a hullám hátán lovagolok.
Kreativitás az egekben, annyira jó végre a kölyökkel együtt barkácsolni. Az elmúlt 4 évben a Lidl és Aldi teljes kreatívbiszbasz kínálatát felvásároltam, mert tudtam, hogy ennek is eljön majd az ideje, és íme, tényleg (de azért ma is otthagytam egy kisebb vagyont a kreatívhobbiban).
És olyan jó hallani, amikor azt mondja, hogy örül, hogy velem lehet, és együtt dolgozgatunk. Hosszú út vezetett idáig és sok munka van benne.
És az oviban is látják a változást.
Mert nem szídni és szapulni kell azért, mert olyan, amilyen, hanem megteremteni a lehetőségét, hogy bizonyíthasson, és dicsérni, és akkor a dicséret dicséretet szül, mert a lelkét ki fogja tenni, hogy megkaphassa. Sok időbe telt, amíg ezt megértettem és még több időbe, amíg elkezdtem alkalmazni. És úgy tűnik beválik.
És ettől mindenkinek jobb.
És a vitáink is javulnak. Én megtanultam Franklintől (az a teknősbéka a rajzfilmben), hogy igenis, lehet hibázni, de mindenkinek bocsánatot kell kérnie a másiktól. Nekem is.
Ő meg rájött, hogy hogyan vezesse le a mérgét és a csalódottságát és hogy ha megnyugodott, akkor visszajön és közli, hogy "Megnyugodtam!", és akkor megölelgetem és szent a béke.
Persze mindketten tojáshéjakon járunk, de legalább elindultunk egymás felé.

A másik nehéz munkám: anyából nővé válni.
Megbocsátani a testemnek a változásokat, elfogadni őket és újraépíteni magamat. Kívül és belül egyaránt.
Irigy vagyok azokra, akiknek sikerült csini kismamából csini anyukává válniuk és két gyerek után is fittek, üdék és kívánatosak maradtak. Nekem nem sikerült.
És 4,5 év után nulláról indulni nem egyszerű. Innen szép nyerni.

A rossz hír hozója

Apám felhívott, hogy fordítsam már le a kártyás társaság egyik tagjának szövettani leletét.
A "carcinóma" és a "grade 4" szót hallva csak annyit tudtam mondani, kurvaélet!
Még jó, hogy ott volt a "nem terjed" túl szó is.
De akkor is...én nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Gyorsan megnéztem a neten a lehetőségeket, hogy legalább valami bíztatót tudjak mondani, de nem sokat találtam.
Még jó, hogy telefonon keresztül történt a dolog és ott is csak áttételesen, apámon keresztül.
Én ehhez nem értek, ezért is örülök, hogy nem lettem se onkológus, se egyéb olyan szakterület tudora, ahol ilyesmiket naponta kell közölni a beteggel.
Én ezt nem tudnám csinálni.
Mert én ebben a két szóban olyan szintű fenyegető sötétséget látok, amit nem tudnék reménykeltő módon kommunikálni. Most sem sikerült.

Indikátorhal?

Most olvasom a Metro újságban, hogy zebradániókkal vizsgálják a Duna vízminőségét a kolontári katasztrófa után.
Hát, azt hiszem minden hobbiakvarista (pedig biztosan van az országban ilyen számosan) tudja, hogy az akvarisztikában a zebradánió az a hal, aminek a hátán konkrétan fát lehet hasogatni.
Volt, hogy friss csapvízbe tettem őket egy akváriumtörésnél más lehetőség híján, és még azt is túlélték.
Kedves vízminőség ellenőrök, ha indikátorhalat tetszenek keresni, akkor javasolnám inkább a pontylazacokat illetve a diszkoszhalakat. Ha valami kényes a vízminőségre, akkor azok aztán tényleg.
Vagy itt nem az a cél?

Ne fogadj el ajándékot idegentől.....

Jó fél éve hallunk egyre erősebben egy fura, magas hangú sípolást. Először a tv-re gyanakodtunk, mondtam is a páromnak, hogy kezdhetünk gyűjteni az újra. Aztán mostanra felerősödött annyira a hang, hogy kezdtük beazonosítani az irányát és a klíma került a gyanú középpontjába. Végigböngésztem a netet, elolvastam a hobbi elektronikusok fórumán mindent a gerjedő tranzisztorokról, nem megszakított fázisokról és földhurkok kiküszöbölési lehetőségeiről, csak az volt a fura, hogy kihúzott állapotban is hallatszott a hang.
Már majdnem kihívtunk egy klímaszerelőt, amikor áramtalanítottam mindent, a párom pedig leszedte a klíma burkolatát, hogy legalább közelítőleg meghatározhassuk az eléggé bizonytalanul fókuszálható hang eredetét. Néztük jobbról, hallgattuk balról, furcsa volt, hogy hol innen, hol onnan erősebb, mire egyszercsak rájöttünk hogy nem a klíma beltéri egységéből, hanem egy kis papírdobozból jön a fura sípolás.
Másfél éve vmi hittérítő szekta tagjai nyomták a kezembe, mielőtt elzavartam volna őket, amikor pont gyerekaltatási időben jöttek téríteni. Egy gagyi asztali számológép volt benne, ami, mint most kiderült, zenélt volna kinyitáskor. Ehelyett az állásban elkezdett gerjedni.
Ment a kukába villámgyorsan, miután az elemet kivettem belőle, hogy ne sípoljon tovább.

Hagyma

A náthában az a jó, hogy legalább én nem érzem, milyen iszonyú büdös vagyok a gyógyszerként elfogyasztott kötegnyi újhagymától.
A többiek már nem ilyen szerencsések......

Jó reggelt!

Már megint taknyolok.
Maca reggel áthordta az összes macit és babát az ágyamba és gondosan betakargatta őket, kétszer is lenyomkodva a takarót.
Nem tudom, hogy vajon azt akarta, hogy én vigyázzak a babákra, vagy ők énrám?
De aztán jött a kölyök és kivágta az összes jószágot, majd befészkelte magát a takaróm alá a csontos kis seggével.
Persze Maca éppen hozta volna az utolsó fuvarnyi plüsst.
Innentől indult a szokásos balhé.....

Hálótárs

Amikor az ember behozza az erkélyről az egész nyáron ott dőzsölő növényeit, akkor számíthat rá, hogy a flórával együtt némi fauna is bejön. De hogy pont egy fülbemászót találok a párnám alatt, arra nem számítottam.

Hordozásról még egy kisfilm

Most találtam ezt a kisfilmet, és kiválóan szemlélteti, hogy a hátigyereknek mennyivel másabb a világ, mint a babakocsiban fekvőnek.