Órák

Megint minden ötlet nélkül mentem be a könyvtárba, csak visszavittem a lejártakat, meg akartam hozni újabb szellemi táplálékot.
Erre szembejött ez a könyv.
Nem szeretem a bestsellereket, pláne nem azokat, amikből filmet is csináltak, de mégis adtam neki egy esélyt.
Háááát......
Nem tudom.
Akár még tetszhetne is, hiszen megérthetném a szereplők természeti szépség iráni rajongását, a gyermekét váró kismama menekülési reakcióját vagy olvasás iránti vágyát.
De nem. Többször azon kaptam magam, hogy idegesít a könyv.
Egyrészről az, hogy mindenki homoszexuális vagy leszbikus. Nem, semmi bajom a mássággal. Csak tömény volt.
Meg azt azért eléggé elképzelhetetlennek tartom, hogy éppen tortát csinálok, átjön a szomszédasszony én meg merő együttérzésből lesmárolom és utána mindenki megy dolgára.
Meg valahogy az a folyamatos szenvedés, hogy senki nem érezte jól magát a bőrében. Valahogy nyomasztó volt.
Viszont Richard öngyilkossági jelenete felidézett valamit.
Egyszer régen, egy este, amikor egyik tv csatornán sem volt semmi fogyasztható és csak kapcsolgattam ide-oda, egyszercsak ottragadtam egy film végén.
Meryl Streep és Ed Harris játszotta el ezt a jelenetet és valami hihetetlenül magával ragadó volt az egész.
Utánanéztem és tényleg, akkor én az Órák végét láttam. Ed Harrissel, aki valami elképesztő színészi teljesítményt nyújtott, soha nem fogom elfelejteni végstádiumú AIDS-esként, csonttá soványodva, izzó szemekkel. Úgyhogy meg kell nézzem a filmet, még akkor is, ha a könyv inkább idegesítő volt, mint jó élmény

Tavasz, nyár, ősz, tél és megint tavasz

Azt hittem, már írtam róla, de úgy tűnik mégsem (Vagy csak nem címkéztem? Lehet.).
De most előjött megint.
Ha az előző film a szemnek volt gyönyörűség, akkor ez a léleknek.
Tanmese, mégpedig nem is kicsit.
A bűnről, bűnhődésről, szerelemről.
Arról, hogy minden tettünknek következménye van.
És arról, hogy a büntetés kívülről jön, de a bűnhődés belülről fakad.
És mindezt olyan egyszerű, mély és megrázó erővel, hogy az ember még napokig a hatása alatt van.
Azt, hogy mindezek mellé még gyönyörűen is van fényképezve, nem is kell mondanom.
Remélem majd leadják mégegyszer, mert újra át akarom élni.
Szívem szerint kötelező iskolai tananyaggá tenném, de tudom, h. akkor a kölykök direkt nem nézik meg.
Azért majd megpróbálom megszerezni és a sajátjaimnak tálalni, ha elég érettek lesznek hozzá.

A repülő tőrök klánja

Ha van valami, amit nem szeretek, azok a röpködős kung-fu filmek.
Úgyhogy szinte a nullával volt egyenlő annak esélye, hogy megnézzem.
Aztán kapcsolgatás közben valahogy mégis ottragadtam.
Na nem a cselekmény miatt. Az meglehetősen közhelyes volt, a záró jelenet pedig igencsak erőltetettre sikerült.
Hanem a táj!
Az valami hihetetlen!
Az operatőr valami egészen csodálatosat alkotott.
A nyírfaerdő, a bambuszok zöldje, a rét... Valami egészen más dimenziót adott az egésznek.
És hozzá a ruhák színei......
Nem lehet elmesélni.
De meg lehet nézni.

Twin Peaks

Annakidején kifejezett rajongója voltam a sorozatnak. Tetszett a film egész miliője, maga a hely, a hegyek, a fűrészüzem, a fűrészélező, a rönkszállítók, a vízesés, az erdő.
Tetszett ahogy szép lassan kiderül, h. mindenkinek, még a legártatlanabbnak látszó lakosnak is van valami kisebb-nagyobb sötét titka.
Miközben mindenki azon izgult, h. vajon ki ölte meg Laura Palmert, az egész már rég nem erről szólt, hanem magáról a hangulatról, amit Lynch zseniálisan épített fel apránként, lépésről lépésre vegyítve a krimit misztikus és groteszk elemekkel.
Minden szereplőnek megvolt a maga kis stikkje, senki nem volt teljesen normális. Az egyszerű kisvárosi lét színfalai mögött csúnya dolgok rejtőztek.
Aztán a sorozat vége felé kezdett elszabadulni a pokol. Úgy tűnt, Lynch végleg a lovak közé dobta a gyeplőt. Ha jól emlékszem az utolsó részek mindegyikét más-más emberke rendezte.
De még így is volt egyfajta - még, ha kicsit az őrülettel határos - hangulata az egésznek.

Sajnos annakidején nem láttam az első részt, így nagyon megörültem, amikor a TV újságban azt láttam, h. Twin Peaks. Na, mondom, végre megnézem hogyan is kezdődött.
Hát hatalmas csalódás volt!
Utólag derült ki, h. ez a Twin Peaks, nem Az a Twin Peaks, hanem a Tűz, jöjj velem című mozifilm, amit annakidején jó érzékkel sikerült kihagynom.
Most sajnos belefutottam!
Az csak az egyik gond, h. rettenetes a szinkron, mert nem voltak képesek ugyanazon szinkronszínészeket felkérni, akik a sorozatot szinkronizálták. Ráadásul Laura Palmer, aki elvileg középiskolás, olyan kiélt harmincas-negyvenes női hangot kapott, h. az embernek folyamatos disszonanciaérzése van tőle!
A fő gond, h. úgy tűnik Lynch felügyelet nélkül maradt. Régóta sejtem, h. az amerikai filmipar a perverzek és pszichopaták kedvenc játszótere, de senki másnál nem jön le ez ennyire, mint nála!
Már a Kék bársony is eléggé beteg film volt, de voltak zseniális részei. A Veszett a világ-tól egyenesen hányok. A Twin Peaks, mint sorozat, fogyasztható volt, ha poénnak fogtuk fel itt-ott.
Aztán a Mullholland Drive-ot már csak többszöri nekifutásra tudtam végignézni, pedig az talán még sokkal kevésbé perverz és skizofrén, mint a Tűz, jöjj velem!
Úgy tűnik a Twin Peaks sorozatát elég sokan asszisztálták körül ahhoz, h. ne mehessen el teljesen ebbe az irányba, lehet, h. a befejezést éppen azért csinálták mások, mert Lynch féle verzió nem lett volna szalonképes. Erre megcsinálta a mozifilmet csakazértis!
Kár volt!

Tartózkodó érzelem

Öregszem.
Már nem tudom teljes lelkesedéssel és átéléssel élvezni, mert mindig ott motoszkál az agyam hátsó csücskében a cinizmus, h. vajon az írónő látott-e egyáltalán közelebbről pasit?
De komolyan: Melyik tengerésztiszt maradt volna 8 évig hűséges egy csajhoz, aki -még, ha csak rokonai sznobozmusának nyomására is - de társadalmi különbségükre hivatkozva kikosarazta?
Meg amikor a nevezett tengerésztiszt hirtelen rádöbben, h. hősnőnk unokahúga komolyan vette udvarlását és a család már a puszta jelenlétét is házassági ígéretnek tekinti, ő persze ebből semmit nem vett észre! Naneeee! Megoldás: gyorsan elrohanunk rokonaink sürgős meglátogatására hivatkozva, korábban állhatatoságára büszke kiscsaj közben gyorsan beleszeret legjobb barátunkba, mi ismét szabadok vagyunk.
Utána még egy-két bonyodalom, félreértés, gaz csábító, rokoni praktikák, míg végül csak egymásé lesznek. Jaj, lelőttem a poént? Miért, ki mire számított?

Akkor inkább az Üvöltő szelek!

Miért nem tudok hinni benne, h. legalább akkoriban voltak ilyen pasik?
Mi irtotta ki belőlem a romantikát?
Mikor győzött a józan ész és a realitás?
Sajnálom.

Callas mindörökké!

Ma kihaltam, mint a dinoszauruszok. (A tudomány kezeli a rákot és az AIDS-et, de tehetetlen egy sima náthával szemben!)
Emiatt aztán a nap nagy részét a videó társaságában töltöttem és jó régen felvett tv műsorokat néztem.
Többek közt Zeffirelli Mindörökké Callas-át.
Rá kellett jönnöm, h. ha nem is szeretem az operát, Callas belém ivódott mindörökre! Ugyanis gyerekkoromban nagymamámnál Bizet Carmenjét tuti, h. az ő szereplésével hallgattam bakeliten. Nagyim kedvenc lemeze volt, ha nem hallgattuk meg együtt ötvenszer, akkor egyszer sem! Ha megyek anyuékhoz, megpróbálom előkeresni a lemezt, h. megtudjam, igazam van-e, de ezt a hangot nem lehet eltéveszteni!
Nem szeretem Fanny Ardant-t. Vhogy túl csontos, férfias, de ebben a szerepben most nagyon jó volt.
Jeremy Irons viszont nem jó homokosnak. Ő az egyik legszexibb férfi színész, és nem is tud ÚGY nézni a srácra, mint ahogy a nőkre szokott. Ha nem fekszenek egy ágyban, nekem fel sem tűnik, h. mire megy ki a játék!
De a filmet érdemes megnézni a HANG miatt! Az vmi hihetetlen! Az embernek libabőrős lesz a karja tőle!
Annyira jó, h. ma pont ezt néztem meg!
Erre este a híradóban közlik, h. 30 éve halt meg Maria Callas. Holott nem 18-án, hanem 16-án halt meg! Most esett le nekik?
Azt hiszem meg kell szereznem a Carment Callassal digitális formában!
Hogy az én gyerekembe is beleivódhasson!
Szóljon, akinek megvan!!!!!!

Egy amerikai Párizsban

Tegnap megnéztem az 'Egy amerikai Párizsban' végét (az eleje alatt dedfektetés volt).
Párom csak belenézett, közölte, h. hülye amerikai giccs, majd elment gyümölcslevest főzni (ez a szent gyümölcsleves, csak úgy jó neki, ahogy ő csinálja : ) ).

Én meg elgondolkoztam, h. giccs-e?
A sztori tényleg harmatgyenge, az kétségtelen. De amit ezek ott a giccsgyárban összehoztak, az vmi hihetetlen komplex gyönyörűség!
Először is Gene Kelly mindent tud a táncról, legyen az balett, sztepp v. bármi.
Én személy szerint nem kedvelem a balettot, mert a klasszikus balett számomra röhejesen mesterkélt, a modern viszont néha egyenesen visszataszító. Gene Kelly azonban olyan szinten képes érzelmeket kifejezni a tánccal, amire eddig csak flamenco v. argentin tangó táncosoknál láttam példát! Nem letáncolja a koreográgfiát, hanem szinte együtt él a zenével!
Na persze ezzel a zenével lehet is!
Gershwin csodálatosan könnyed kézzel elegyíti a különböző zenei stílusokat, és szinte plasztikusan mesél a zenével.
Az ő zenéje nem kísérőzene, ezek nem zenei betétek, egyetlen pillanatra sem volt olyan érzésem, h. " na, megint jön vki, aki énekelni fog!", ez a zene maga a történet.
Végig az volt az érzésem, h. nem ő írta a zenét a musicalhez, hanem a színészek/táncosok játsszák el mindazt, amit ő a zenével ki akart fejezni. Ma utánanéztem, és kiderült, h. tényleg előbb volt kész a zene és csak utána csináltak belőle filmet.
A harmadik tényező, ami naggyá teszi ezt a filmet, az a film elkészítésének mikéntje. Szerintem a kor színvonalához képest messze előremutató "filmtrükkök" segítik elő a prózai részek beillesztését a zenei egészbe. A díszlet, a világítás és a koreográfia pedig a maga szimbolikájával szintén közrejátszik abban, h. ez a musical több legyen, mint "hülye amerikai giccs".
Remélem egyszer majd meg tudom nézni az elejével együtt az egészet!