Globális felmelegedés?

Két hete levákuumoztuk a télikabátokat, sálakat és egyéb téli cuccokat, majd betároltuk anyuéknál, innen 70 km-re.
Hiba volt.
Ma reggel fel kellett túrnom az összes komódot, mire fel tudtam öltöztetni a kölyköket valahogy.

Karrier gyes után

A minap az MR1 Kossuth szombat délelőtti műsorában egy emancipunci éppen azt magyarázta, hogy gyesről visszatérő kismamaként nem kell magunkat hátrányosnak érezni, hiszen a munkáltatók kezdik megérteni, hogy az anyukákkal jobban járnak MERT: az anyuka egyszerre több mindenre tud figyelni, lojális a munkáltatójával szemben, és jobban is teljesít.
És hogy amikor interjúra megyünk (vajon a gyesről visszatérők hány százaléka megy vissza olyan állásba, ahol interjúztatnak?), akkor tudnunk kell válaszolni olyan kérdésekre, hogy mit tennénk, ha szólnak az oviból, hogy belázasodott a gyerek. Mert igenis kell lennie talonban legalább két ugrasztható emberünknek. És, hogy a munkáltató simán felveszi a két vagy többgyerekes anyukát is, ha tudja, hogy igaz ugyan, hogy 2-3 napig otthon marad a gyerekekkel, de azután gőzerővel veti bele magát a munkába és pótolja a kimaradást.
Hát igen, ez eddig szép és jó.

Én viszont immáron kevésbé emancipunciként (én is az voltam a kölykök előtt, hajaj!) már tudom, hogy egy anyuka max azért lojális a munkáltatójával szemben, mert tudja, hogy létszámleépítés esetén ő az első, akit kitesznek és ennek megakadályozása végett képes akár széttépni is magát, hogy megfeleljen, de közben azon agyal, hogy hogy fog odaérni a bölcsibe/oviba/iskolába, vagy egyszerre mindhárom helyre.
És közben retteg, hogy a gyerek ne legyen beteg, mert nem mindenkinek van két ugrasztható kontaktja. És nem mindenkinek van pénze a bébiszitterre sem.
És én nem bíznám a beteg gyerekemet másra, mert én tudom, hogy amikor nyűgös és ramatyul van, akkor mivel, hogyan lehet megvígasztalni. Vagy még én sem.
Arról nem beszélve, hogy emancipunci elfelejti azt, hogy amikor a gyerek beteg, akkor plusz-mínusz két nappal én is beteg vagyok. És ők már rég meggyógyultak, amikor én még messze nem. És szó sincs gőzerőről.

És megint elkövettem azt a hibát, hogy megmutattam a munkáltatómnak, hogy vagyok olyan legény, mint mások! Másfél hete kiköpöm a tüdőmet, de bemegyek, mert majd én megmutatom (Kollegina le is dorongolt, hogy mit akarok, ő már egy hete lázas, de vesz be Algopyrint, és egyébként is ők egész éjjel nem aludtak, mert a gyereke is lázas. De azért bejön. Mert megmutatja! Fasza!). Kölyök is köhög, de ugye én megmutatom, és ameddig nem lázas, addig mehet oviba, és egyébként is, a többi is köhög és taknyos.
Én múlt csütörtökön dőltem ki, jöttem haza a munkahelyemről, és írtam magamnak antibiotikumot, kölyök hétfőig húzta, kedden már 39 fokos láza volt estére.
Dokinéni csütörtökre rendelt vissza minket, ez pont megfelelő időpont volt ahhoz, hogy az időközben özönvízszerű takonymennyiséget termelni kezdő és az elmúlt éjszakát végigüvöltő, 38 fokos lázzal küzdő picit is meg tudjuk mutatni neki.
Jövő hét csütörtökre rendelt volna vissza, de mondtam neki, hogy az nem fog menni (az már 2 hét hiányzás lett volna!). Kiegyeztünk a keddben, de láttam a tekintetében a rosszallást.
Ez van, megint nem tudok jó anya lenni, mert vagy a munkáltatóm lesz elégedetlen, vagy a gyerekorvos. Hogy a gyerekeimről ne is beszéljek!
Miközben szívem szerint magam is feküdnék még egy hetet, de nem tehetem.
Emancipunci meg kapja be!

Önkényes nyugdíjpénztár?

"Matolcsy Görgy gazdasági miniszter a jövő évi költségvetés számainak ismertetésekor azt mondta, hogy a nyugdíjrendszer jövőre 900 milliárd forintra rúgó hiányának kisebb részét a 360 milliárdnyi pénztári tagdíj elvonásából, nagyobb hányadát - 540 milliárdot - pedig a tisztán állami rendszerbe visszalépők vagyonából fogja állni a kormány. A 2012-es nyugdíjbüdzsé finanszírozását az teheti problémássá, hogy ez utóbbi 540 milliárd forint akkor már nem fog rendelkezésre állni, mivel Matolcsy azt is bejelentette, hogy a visszalépők vagyonának fennmaradó része az államadósság csökkentését szolgálja majd."

Komolyan gondolja bárki, hogy én önként oda fogom adni az államnak az eddig saját részre gyűjtögetett nyugdíjbefizetésemet, ha ráadásul el is mondják, hogy az egyik részéből a mostani nyugdíjasokat fizetik ki, a másikból pedig a feneketlen hordót próbálják feltölteni?
Hát hülye azért nem vagyok!



És egy kis utólagos infó:
http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/10/22/a_magannyugdij_nem_kockazatosabb_az_allaminal/
http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/11/16/cafolja_matolcsyt_az_ngm_nyugdijtanulmanya/

Itt van az ősz, itt van újra....

...és vele a takony is. Már megint.
És persze már megint én nyitom a sort. Búra van a fejemen és az energiám egy tojásrakás utáni levesteknősével ekvivalens.
Ha ez megint így fog menni márciusig, akkor tökön bököm magam!
Neeeeem akarom!

Nemsokára beszoktatás. Ha addig nem jövök ki belőle, akkor szar ügy. Ha a kicsi elkapja és pont akkorra lesz beteg, akkor még szarabb ügy. És akkor még ott van a nagy, aki bármit hazahozhat még addig. Kurvaélet!

Utálom, hogy a nonszteroidok szétcseszik a gyomromat, a mézre és hársfateára megint rá sem fogok tudni nézni, hogy a gyedem (illetve helyette most már a gyesem, ami nagyon nem ugyanaz!) nagy részét gyógyszerre költöm, és hogy a porszívó megint bekerül a nappali fix berendezési tárgyai közé.
Utálom az egészet!

Saját jogon

Kívánom minden terepjárós-luxusautós pofátlannak, hogy legyenek jogosultak saját jogon beállni a mozgássérülteknek fenntartott parkolóba.

Diagnosztikai Kp.

Bementünk reggel fél 7-re (6,45-re volt időpontunk). Erre a takarítónő ki akart minket tessékelni, hogy még nincsenek nyitva, várjunk kinn, ő (!) még nem végzett. Amikor tiltakoztunk, akkor fenhangon megkérdezte a recepcióst, maradhatunk-e, majd elviharzott. Nem láttuk, hogy bármilyen takarítást befejezett volna. Nem is tudom, az ilyen embereknek hol van a józan esze? A kocsi sem melegedett be ennyi idő alatt, de jöhettünk volna akár gyalog is, hogyan gondolta, hogy egy pici gyerekkel majd kinn várunk a jéghidegben?????
Na mindegy.
Recepciós normális volt. Aláiratta a szükséges papírokat, köztük azt is, hogy a szükséges felvilágosítást megkaptam és beleegyezem a vizsgálatba. Kérdeztem, hogy ténylegesen meg fogom-e kapni a szükséges felvilágosítást, mondta, hogy majd jön az anesztes.
Hát idővel jött is, egy nagyképű pasi, be sem mutatkozott, kérdezte, ő-e a ..., mondtuk igen, de már fordult is tovább: "X.Y.?", szomszédos széken felpattantak, erre visszaültette őket, mondván: még nem ők jönnek (de akkor minek szólítja őket, nem értem?). Aztán eltűnt egy ajtó mögött, még mielőtt bármit kérdezhettünk volna. Aztán előjött, mondta vetkőztessük le a gyereket bodyra, és vigyem be. De benn sem tudtam semmit kérdezni, mert máris vénát keresett, "fogja le a gyereket anyuka!", bebökte, bealtatta és már ki is küldtek. 5 perc alatt kész volt a vizsgálat, amikor kihozták, már kapálózott, de a doki nem jött velünk, a beteghordótól annyit tudtunk meg (rákérdezésre), hogy egy óra múlva ehet-ihat a gyerek, aztán otthagytak minket egy szobában, amiben két ágy meg néhány tolószék volt. Onnantól ránk se nézett senki.
A gyerek szerencsére gyorsan magához tért. 20 perccel később már kinn slattyogott a váróban és barátkozott a páciensekkel. Egy óra múlva letolt egy banánt. Kb. 1,5 óra múlva kaptuk meg a leletet, de se addig, se akkor egy szó, hogy ne izguljanak, nincs baj, teljesen ártalmatlan a dolog, vagy valami...semmi. Ha laikus vagyok, gőzöm nem lenne, hogy mit írtak a leletben. Az egésznek olyan embertelen hangulata volt. Ha nem olvastam volna utána, mi is fog történni, ha nem vagyok orvos, még ennyit sem értettem volna az egészből.
Egyetlen barátságosabb momentum volt, amikor az egyik recepciós nővérke hozott a gyereknek egy kis fecsit játszani. Sajnos nem volt rajta névtábla, talán tanuló nővér lehetett.
De a többi.... nagyon nem így kéne ezt! Se felvilágosításról, se tájékoztatásról szó nem volt, időt nem szakított rá senki. Bedarált a gépezet.
Miért nem lehet egy szülővel normálisan leülni és elmondani, mi fog történni, mire számítson stb. De ott van a többi beteg is, akik egy része már attól be van szarva, hogy be fogják tolni egy csőbe, és kattogni fog a gép. Ők sem kaptak több felvilágosítást.
Persze a dolgozók profik voltak, gyorsak, csak éppen embertelenek.

Kardiológia malmai.....

Miután egész éjjel azon töprengetem, hogy mit tegyek, úgy döntöttem, hogy mégis inkább felhívom a helyi gyerekkórház kardiológiáját egy kivizsgálás érdekében, annak ellenére, hogy a Diagnosztikai Kp. recepciósa szerint NEM szükséges belgyógyászati kivizsgálás a gyereknél tervezett CT idejére szükséges rövid bealtatás esetén.
Mondom a telefon másik végén lévő hölgynek, hogy jövő kedden reggel lesz a CT és a gyereknek egyenlőre ismeretlen eredetű szívzöreje van, és tudom, hogy utolsó pillanat, meg minden, de úgy érzem, nem ártana azért az altatás előtt esetleg kivizsgálni.
Hihetetlenül készséges és azonnal közli, hogy (az intézmény honlapján szereplővel szöges ellentétben ) legközelebb jövő kedden lesz rendelés, és CT után ugorjunk be nyugodtan a babával.
(Ez kb. olyan volt, mint amikor Lisszabonban kerestük a Mekit és ékes angolsággal próbáltunk információt szerezni az egyik helyi lakostól, aki végighallgatván nagy nehezen összevadászott középiskolás mondatainkat, széles mosollyal elkedte elmagyarázni a - kézjelei alapján nem túl egyszerű - odautat.....természetesen portugálul.
Amit mi ugyanolyan széles mosollyal meg is köszöntünk, majd kerestünk egy embert, aki legalább annyira beszélt angolul, mint mi.)
Mivel itt nem volt másik ember, így kénytelen voltam a hölgynek ismételten elmondani, hogy a vizsgálatot pont a CT miatti altatás okán szeretném, ezért lehetőleg még a CT előtt, és hogy a CT vizsgálat kedden hajnalban lesz, mert a Diagn. Kp. csak akkorra tud anesztest biztosítani, ráadásul innen 70 km-re, úgyhogy sajnos nem tudok élni az ajánlatával.
Végül megértette és volt olyan rendes, hogy megadta a főorvos úr privát elérhetőségét.
Így lett hétfő délutánra időpontunk a kardiológiára. Magánban. De legalább lett.
Ha lett volna annyi eszem, hogy tegnap felhívom őket, akkor ma simán tudtak volna fogadni.
Hülyeanya!

Mercedes buszok

A helyi önkormányzat annakidején olyan buszokat vett, melyeken csak picike felső csúszóablakok vannak, tetőablak egyáltalán nincs, és jóval kevesebb és rosszabb elosztású ülés van rajtuk.
Ráadásul nyáron kénytelenek fűteni is a buszokon, mert különben felforr a hűtővíz! Így meg az utasok főnek, de értük ugye nem kár?

Olyan 3 ágú csillag van az elejükön karikában. Gondolom az azonos típusú személyautó luxuskategóriájából jutott a megfelelő személyeknek is, ezért eshetett ezekre a buszokra a választás.

Hogy az Ikarus miért nem gyárt luxuslimuzint? Akkor lenne esélye a magyar viszonyoknak sokkal jobban megfelelő buszokat gyártani és eladni!

Balatoni nyár

Azt hittem, hogy a palacsinta olyan kaja, amit képtelenség súlyosan elrontani.
Tévedtem.
Nem néztem még a cukor, a fahéj és a kakaó grammokra átszámított árát, de tartok tőle, semmi nem indokolja azt, hogy a tölteléket a fahéj és a kakaó uralja, bőven meghaladva a porcukor mennyiségét.
Azt pedig el sem tudom képzelni, hogy maga a palacsinta milyen spórolások árán éri el ezt a vileda-szerű állagot. Só és cukor mindenesetre biztosan nincs benne, de félek, hogy a tejet, a lisztet és a tojást is kispórolták. Talán még a szóda is kérdéses.

Maradékpoci

Míg korábban a "Na és mikor jön a kistesó?" kérdéssel kergettek ki a világból, addig mostanában a " Máris jön a harmadik?" típusú kérdések hozzák elő a gyilkolós hajlamaimat.
Basszus! Nem vagyok én Nicole Kidman!
Igen van hasam. És igen 8 hónapos elmúlt a lányom.
És abban is biztos vagyok, hogy mire két éves lesz, addigra újra elérem a versenysúlyomat.
A fiam után másfél év kellett, most lesz az kettő is.
És azt is tudom, hogy a hasam már sosem lesz olyan, mint 14 évesen volt. Igaz már 20 évesen sem volt olyan, de azóta eltelt jópár év, kihordtam és szültem két gyereket.
Szóval ez van.
Egyébként is, amíg ekkora, addig legalább nem lóg.......

MPL

Attól még, hogy csináltak belőle egy hárombetűs rövidítést a GLS mintájára, még ugyanaz a szar maradt, ami akkor volt, amikor még simán Magyar Postának hívták.

Hogy nekem kelljen két teljes napon keresztül itthon ülnöm amiatt, hogy aztán kifizethessek 1500 Ft-ot azért, hogy végül mégis be kelljen gyalogolnom két gyerekkel a csomagért a postára és várhassam végig az öles sorokat a döglesztő melegben.

Mert tegnap akkor pont nem voltam itthon, amikor fél 12-kor (!) először megpróbálták a kézbesítést, ma meg pont el kell mennem délután 5-kor, amikor majd talán ki fogja hozni a kézbesítő, miután ma délután 3-kor rájuk telefonáltam, h. úgy tudom az árban benne van a kétszeri kiszállítás. Gondolom nagy nehezen elővadászták a kocsmából a Józsit, h. "Te Józsikám, nem kellett volna neked ezt a csomagot ma is kivinni?". Így most ma bemegy érte és kihozza este 6-ig. Na ja! Én meg itt vártam egész délelőtt, és ha nem szólok be, akkor Józsi békésen ülhetne a kocsmában, mert senkinek eszébe sem jutna, h. ki kéne hozni.



Dögölj meg MPL!

Update:
Józsi fél 4-kor itt volt. De miért kell ehhez nekem betelefonálni és kiverni a dilit? Miért nem alapvető dolog?

Ikrek akarok lenni!

Amikor a pici az etetőszékben tajtékzik, mert éhes, a nagy viszont a wc-n üvölt, h. kész van és ki kéne törölni a fenekét, miközben a mosógépet is ki kéne rakni és még egy falatot nem ettem........

Morcos a libapék.....

Nem tudom, miért kell külön kérni, hogy a gyereknek PUHA perecet adjanak?
Vagy azt a fogatlan nyugdíjasoknak tartogatják?

Gyerekcipő

A gyerekcipő az egy érdekes dolog.
A dedek lába sajátos módon folyamatosan növekszik, ennek köszönhetően időnként sajnos muszáj nekik új cipőt venni, pedig ennek sem a gyerek, sem a szülő nem örül kifejezetten.
De előbb-utóbb eljön a nap, amikor az ember (asszony) fülönfogja vonakodó csemetéjét és hosszas útvonaltervezést és időszámvetést követően elindul felfedezni a környéken található végesszámú gyerekcipőbolt idei szezonális kínálatát.
Ami nincs is.
Kétféle gyerekcipő létezik ugyanis: Márnincs és Mégnincs.
Vagyis, ha az ember (asszony) gyermekének lába novemberben növi ki a magasszárú átmeneti cipőt és ezzel okot szolgáltat ahhoz, hogy benevezzünk a "ki talál 24-es hótaposót a városban" versenyre, akkor csalódottan kell konstatálnunk, hogy novemberben MÉG nem forgalmaznak hótaposót. Ugyanakkor semmilyen konkrét információt nem tudnak adni arra vonatkozólag, hogy vajh MIKOR fognak megjönni a téli cipők.
Ember (a.) mély sóhajjal elüget a kínaiba és vesz, amit kap, de elhatározza, hogy tavaszi cipőt mindenképpen valami jó minőségűt szerez a lúdtalphajlammal megáldott elsőszülőttjének.
És eljő a tavasz.
Kis csapat ismételten felkerekedik, immáron egy leánygyermekkel súlyosbítva az amúgysem rózsás helyzetet. Ekkor azonban megrökönyödve kénytelen tudomásulvenni, hogy a polcokat nyári szandálok borítják, tehát tavaszi átmeneti cipőt MÁR nem talál.
Alanyunk a kereskedők felmenőinek szapora és nem jóindulatú emlegetéseinek közepette tér haza, miközben azon morfondírozik, hogy vajon milyen úton-módon számíthatná ki előre a gyerek nyári lábméretét, hiszen nyári szandált azt MOST nagyon tudna venni.

Kunyerálók

Csenget!
Kérdezem. ki az?
Összeírás.
Mondom: mi van???? Mit szeretne?
Nyissam ki, majd elmondja.
Nem akartam, h. mégegyszer csengessen, így kinyitottam, de amikor megláttam a nyápic fiatalembert a szokásos pénzkunyeráló mappával a kezében, elöntött a pulykaméreg!
Hülye ennek gyűjtünk, annak gyűjtünk típusú baromságok miatt vagyok megzavarva nehezen kiküzdött délutáni pihenőm alatt???
Még jó, h. a gyerek nem ébredt fel, mert akkor kikapartam volna a szemét is ennek a hülye erőszakos majomnak!

Ember az ilyen egyáltalán?

http://tundi30.blogol.hu/
Nem tudom hogyan lehet odáig lealjasodni, hogy valaki egy halott kisbaba sírjáról ellopjon bármit!
Nincs indok! Nincs semmi, de semmi, ami bárki számára megengedhetővé tegyen ilyesmit!
Nincs az a nyomor, nincs az a szegénység, ami jogossá tehetné a dolgot.
Ez nem lopás, ez annál sokkal, de sokkal súlyosabb!
Az, aki ilyen szinten nulla erkölcsileg, annak nincs joga embernek vallani magát!
Rettenetesen dühös vagyok!!!!!

Szarrágás

Azért az annyira stílusos, amikor az 1000 Ft-os felnőtt, és 690 Ft-os nyugdíjasbelépő mellé a másfél éves gyereknek 10 Ft-ért "kísérő" belépőt kell váltani, holott a gyerekjegy 3 éves kortól szól csak!

Az élő koncert "varázsa"

Még sosem volt olyan, h. egy koncertet a felénél otthagyjak, de a Cotton Club Singers koncertje sajnos minden volt, csak jól sikerült nem!
Úgy tűnik, a technikai háttérért felelős emberke nem állt igazán a helyzet magaslatán!
Valahogy az az érzésem, h. szegény kőkemény metál koncerteken nevelődött és tizenéves kora óta nem lehetett kirobbantani a walkman fülhallgatóját a füléből, ennek minden halláskárosodást okozó következményével együtt, ugyanis olyan szintre állította a hangerőt, h. az énekesek hangja üvöltéssé és sikoltássá torzult, teljességgel élvezhetetlen volt, jóformán fizikai fájdalmat okozott, pedig nem az első sorokban ültünk, hanem a terem végében. Bár közben kísérletképpen előrementem megnézni, h. csak a terem rossz akusztikája okozza-e a dolgot és előrébb esetleg élvezhetőbb a hang, de sajnos mindenhol ugyanolyan rettenetes volt.
Még másnap is átmeneti halláscsökkenéssel és fülcsengéssel kínlódtam!
A világítást sem sikerült beállítania, az együttes hölgytagjairól majd leolvadt a smink, a srácok viszont akárhogy helyezkedtek, nem tudtak "rivaldafénybe" kerülni. Az est folyamán ezt többször is szóvátették (még az előadott számokba is beleszőve a dolgot), de nem történt semmilyen változás. Ráadásul kétszer is teljes sötétségbe borult a színpad, valami érintkezési hibának köszönhetően. Ez több volt, mint égés!
Emellett az, h. a székek tartós ücsörgésre teljességgel alkalmatlanok voltak, már nem sokat nyomott a latban. A koncert két része közötti szünetben egymásra néztünk és hazajöttünk.
Én CCS-t ezentúl inkább csak CD-ről hallgatok!

Betegfelvétel 2008

Megjelenés reggel 8-kor, műtét előtti napon.
1. stáció: ambulancia, aznapi ambuláns doki megvizsgál, továbbküld az osztályos felvételes szobába, folyosó végén jobbra 2. ajtó
2. stáció: osztályos felvételes ajtó, nővérke kijön, kérdezi a sorrendet, anyuka gyermekével kérdezi, nem lehetne-e soron kívül, mert megy a buszuk, nővérke problémázik, de ránk bízza a döntést, mind a hatan beleegyezünk. Másik nővérke is megérkezik, ismét egyeztetik a sorrendet, behívják kisgyerekest, majd természetesen fordított sorrendben kezdik el behívni az embereket. Így lesznek elsőkből az utolsók és utolsókból az elsők! 6 embernél még nem nagy ügy.
Benn kiderül, h. ambulancián még nem vittek minket gépre, de két telefon és megoldódik. Adatok felvétele, lakcím, telefon, közvetlen hozzátartozó telefonszáma, stb. Paksaméta kézbe, jobbra második ajtó.
3. stáció: itt lázmérés, amíg kúszik a higany, lázlap kitöltése, különböző papírok aláírása, majd lázmérő leolvasása. Újabb papírokkal bővülő paksaméta. Új cél: labor.
4. stáció: labor, a várakozás alatt megállapítjuk, h. szinte 100%-osan biztos, h. egy kis poharat fog kapni. És nem is csalódunk. Vizeletminta leadását követően újabb cél: nővérszobával szemközti 2. ajtó.
5. stáció: vérnyomásmérés a folyosón, majd 3 papír, tájékoztatás, beleegyező nyilatkozat, létező összes lehetséges szövődmény felsorolásával, minden lap alján aláírandó. Másik lapon újabb szükséges, még hiányzó adatok felvétele. Paksaméta 2,5 centissé dagadt. Várakozás.
6. stáció: Az osztály 3 rezidens orvosa végzi a betegek kikérdezését egyetlen teremben. Nesze neked diszkréció és betegjogok. Anamnézis, újabb vizsgálat, ugyanaz, mint reggel 8-kor az ambulancián, hátha azóta változott..... De nem. Búcsúzás, holnap várjuk reggel fél 8-ra.
Az egészet sikerült röpke 2 és 3/4 óra alatt lezavarni, 5 szoba és kb. 10 dolgozó igényevételével.

Az már csak hab a tortán, h. másnap a 11.45-re kiírt műtét kicsit csúszott 14 órára, de legalább a reggel 8-kor beadott nyugtatótól tudott aludni 2 órát, h. a műtét időpontjára fitt legyen és kipihent, bár nyugodtnak nem igazán nevezhető.

Hidegfrontos ded, hidegfrontos anyával

Az anyaság időnként abból áll, h. nem csapom agyon!