Az élő koncert "varázsa"

Még sosem volt olyan, h. egy koncertet a felénél otthagyjak, de a Cotton Club Singers koncertje sajnos minden volt, csak jól sikerült nem!
Úgy tűnik, a technikai háttérért felelős emberke nem állt igazán a helyzet magaslatán!
Valahogy az az érzésem, h. szegény kőkemény metál koncerteken nevelődött és tizenéves kora óta nem lehetett kirobbantani a walkman fülhallgatóját a füléből, ennek minden halláskárosodást okozó következményével együtt, ugyanis olyan szintre állította a hangerőt, h. az énekesek hangja üvöltéssé és sikoltássá torzult, teljességgel élvezhetetlen volt, jóformán fizikai fájdalmat okozott, pedig nem az első sorokban ültünk, hanem a terem végében. Bár közben kísérletképpen előrementem megnézni, h. csak a terem rossz akusztikája okozza-e a dolgot és előrébb esetleg élvezhetőbb a hang, de sajnos mindenhol ugyanolyan rettenetes volt.
Még másnap is átmeneti halláscsökkenéssel és fülcsengéssel kínlódtam!
A világítást sem sikerült beállítania, az együttes hölgytagjairól majd leolvadt a smink, a srácok viszont akárhogy helyezkedtek, nem tudtak "rivaldafénybe" kerülni. Az est folyamán ezt többször is szóvátették (még az előadott számokba is beleszőve a dolgot), de nem történt semmilyen változás. Ráadásul kétszer is teljes sötétségbe borult a színpad, valami érintkezési hibának köszönhetően. Ez több volt, mint égés!
Emellett az, h. a székek tartós ücsörgésre teljességgel alkalmatlanok voltak, már nem sokat nyomott a latban. A koncert két része közötti szünetben egymásra néztünk és hazajöttünk.
Én CCS-t ezentúl inkább csak CD-ről hallgatok!