Mosogatóvíz

Szeretek mosogatni.
Télen, amikor hideg van, akkor azért, mert olyan jó a finom meleg vízbe mártogatni a kezemet. Nyáron, a nagy melegben pedig azért, mert olyan jó a finom hűvös vízzel leöblíteni az edényeket.
Csak ezzel a 23-25 fokos nappali hőmérséklettel nem tudok mit kezdeni...

Halál szele

Meghalt a sógornőm anyukája. Hosszú szenvedés után.
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy vajon meddig tart a Kegyelem nálunk? Meddig lehetünk együtt egészségben? Hány év jut még békében nekünk?
Mert igazán ezek a békeévek: amikor megszületnek az unokák és a nagyszülők is egészségesek.
Amikor még a "felnevelem" dominál, nem a "megápolom".
Amikor még nem fenyeget a halál szele.
Csak kitartson jó sokáig ez az állapot.
Sokat kérek?

Nem sírásó!

Kisebbikem jelentős haladásokat könyvelhet el a beszéd terén. Próbálkozik is folyamatosan.
Időnként azonban kavics kerül a gépezetbe.
Összekeverednek a hangok némileg.
Így keletkezett a "pancsinta" és legújabb szösszenete a "szíjászó".
Utóbbit feldobom megfejtésre. :)

Saját jogon

Kívánom minden terepjárós-luxusautós pofátlannak, hogy legyenek jogosultak saját jogon beállni a mozgássérülteknek fenntartott parkolóba.

Hangya

Próbálom megtanítani a gyerekeimnek, hogy nem az a hatalom, ha eltaposom a hangyát, hanem az, ha eltaposhatnám, de nem teszem.
Timsel.

A nap fénypontja(i)

A nap első fénypontja az, amikor az ovibavivős, játszóterezős, izzadtan hazavánszorgós délelőtt, és ebéd-mese-altatás után végre leülök ide a gép elé, kezemben egy kistálka dobostortás Carte D'Or-ral.

Ennél már csak a nap második fénypontja jobb, amikor az ovibamenős, játszóterezős, ismétleizzadós délután után hazaérve a párom átvállalja a kölykök megvacsoráztatásának előkészületeit, amíg én beállok a zuhany alá.
Az mindent visz!

Na jó, még ott van az esti fürdetés-mesélés-altatás szentháromság utáni pillanat, amikor kiderül, hogy létezik még olyan a világegyetemben, hogy csend.

Matricakészlet

Az a baj, hogy az ember úgy nő fel, hogy csak a tiltás-büntetés van a kezében, mint nevelési eszköz.
Más lenne az élet, ha tiniként egy 'szülővé válás' tanfolyamon az ember kezébe nyomnának egy matricakészletet, hogy tessék, ez az egyetlen eszközöd, ezzel nevelj!

Kánikula

Olvasom, hogy a klímák működése megdobta az ország áramfelhasználását.
Ott egye a fene!
Majd, ha lesz egy vályogházam, pincével és diófával, akkor ígérem nem szereltetek bele klímát.
De most a túlélésre játszom.

Gumipacsker

Az ember lánya gondosan végigolvassa a neten fellelhető összes infót, hogy mik a jó cipő kritériumai. Hezitál, hogy most akkor a kemény kérgű sarok a jó, vagy a puha, legyen-e a cipőben sarokék, vagy ne, káros-e a lúdtalbetéttel egybeépített, vagy sem?
Miután körvonalazódik az ideális cipő, elindul megkeresni, majd heteket tölt el a vadászattal, miközben a boltokat járva szinte csak az ideálistól erősen eltérő cipőket talál.
Végül sikeresen megtalálja mindkét gyereknek a megfelelő nyári cipőt, aminek elég puha a talpa és nem tör sehol.
Erre leesik többköbméternyi eső pár hét alatt és kiderül, h. muszáj lesz venni zárt cipőt is, mert a téli bakancs orrát már lyukasra motorozta az ebadta kölyke.
Sajnos a zárt cipőket a csalóka tavasz közeledtével szionte valamennyi kiskereskedő visszaküldte a raktárba, így esély alig.
De aztán nagy nehezen sikerül.
Később kiderül, hogy rendesen feltöri a gyerek lábát, de eddigre kitör a nyár.
És megjelenik anyám egy gumiklumpával, ami azóta sem jön le a gyerek lábáról.
Kicsit kínai, kicsit magasabb lehet a károsanyag tartalma, mint illene, kicsit beleizzad a gyerek lába, kicsit belemegy a por (de szerencsére mind a gyerek lába, mind a gumipacsker jól mosható).
Úgy tűnik ezzel kihúzzuk őszig.
Remélem addig még nem növi ki a nagy műgonddal kiválasztott "szépcipőjét".

Manócsomag

Tegnap előtt az angolturiban a kezembe akadt néhány igen apró body és rugdalózó. Valahogy nem volt szívem otthagyni őket. Összeszedtem és félrerakattam másnapig.
Eszembe jutott egy ismerősöm, akinek nemrég a 24. hétre született meg a kisfia, és nagyon sokan drukkoltunk neki, hogy a pici életben maradjon. Azóta hálistennek már szépen fejlődik és csodák-csodája, úgy tűnik, károsodások nélkül túlélte az egészet.
Az ő küzdelmük kapcsán jutottam el erre a honlapra.
Itthon gyorsan megnéztem, hogy milyen és mekkora ruhákat fogadnának, aztán másnap visszamentem a turiba, megvettem a félrerakatott ruhákat és előzetes telefonos egyeztetés után feladtam nekik postán.
Mert ez kellett a lelkemnek.

Nem azért írtam meg, hogy mekkora hős vagyok.
Azért írtam meg, mert már korábban is találkoztam turiban ilyen icipici ruhácskákkal, amik valószínűleg senkinek nem kellettek, hiszen amikor hirtelen jön a baba, akkor az ember nem turkálókba rohangászik, mások meg nem adnak ajándékba turis ruhát, mert az ciki. Így aztán félő, hogy géprongyként végzik.
Pedig ezek a pici ruhák sok pici manónak tudnának segíteni.
Ha csak pár embernek eszébe jut, amikor turiba megy és ilyen ruhákat lát, hogy lenne ezeknek jobb helye is, és veszi magának a fáradtságot, hogy egy vacsora árát rájuk költse, már megérte megírnom ezt a posztot.

Csukjuk be a szemünket, oszt' falatozzunk?

Mivel a kicsi egy istennek sem köpi ki a magot, így kénytelen voltam kimagozni neki a cseresznyét.
Ennek során viszont kiderült, hogy minden szemnek lakója van: egy icipici fehér kukac, olyan 2-3 mm-es (idén kicsiny zavar támadhatott a cseresznyelégy elleni védekezés amúgy zárt rendjében).
Amíg szedtük és ettük és nem szembesültem a lakó jelenlétével, nem volt probléma, nyeltem, mint kacsa a nokedlit.
De most, mióta tudom, valahogy nehéz figyelmen kívül hagynom a tényt.
És ott figyel a hűtőben egy nagy doboz cseresznye, amit meg kéne enni, mielőtt megrohad.
Vagy belülről megeszik......

Javulás útján?

Anyám azt mondta, hogy sokat javult a gyerek, és az oviban is kevesebb a panasz rá.
Ezek szerint javulok, mint anya.
Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem.

Musculus tensor tympani

Van a fülünkben egy icipici izom, ami a dobhártya feszességét szabályozza.
Általában nem is tudunk a funkciójáról.
De amikor a nátha belobbantja a középfül nyálkahártyáját, akkor ennek a picike izomnak a működése is nehézségekbe ütközik.
És akkor jön a búra-érzés és a hangok differenciálásának képtelensége.
Minden, ami hangos, hihetetlenül zavaró lesz, ha pedig egynél több hangforrás van, akkor képtelenek leszünk szűrni a kétféle hangot.
Furcsa egy helyzet, nem hallok, de bizonyos szempontból mégis élesebb a fülem, mint egy denevéré.
Nem jó érzés.
Legyen már vége!

Ítéletidő

Valaki előkereshetné már a Bárka tervrajzait.
Valami azt súgja, szükség lesz rá.

Vannak még csodák....

A Hagymafej kapcsán említett másik blog tulajdonosa végre kismama lett. És ez őszinte örömmel tölt el.
Különös volt végignézni a gyászmunkáját. Az elején nem is értettem, hogy hogyan lehet a gyermekünk elvesztését egyáltalán túlélni.
Szívszorító volt látni, ahogy szenved. Sokszor én is vele sírtam, mint oly sokan mások is, akik figyelemmel követték a blogját.
De az utóbbi hónapokban érezhető volt a változás. Tényleg létezik elengedés.
És azt hiszem ennek az új pici léleknek már csak ez kellett a beköltözéshez.
Hihetetlen volt az a kommentözön, ami ennek az eseménynek a bekövetkeztét üdvözölte. Szerintem még Tündi sem gondolta, hogy ennyien szorítanak neki.
Békés és boldog terhességet, és egészséges kisbabát kívánok Tündi, így ismeretlenül is!


Aztán másnap megtörtént a másik csoda is.
Nem is tudom elképzelni, milyen lehet 16 évet várni arra, hogy a teszt végre két csíkos legyen.
De az lett!
És ehhez a teszthez is igen sokan drukkoltak. És volt öröm rendesen a topikon.


Különös dolog ez. Az internet közel hoz egymáshoz embereket, akik sosem találkoztak, mégis együtt képesek sírni és örülni egymással. Lehet szídni az internetet, de azt hiszem, ez egy nagyon jó dolog benne.