A nap fénypontja(i)

A nap első fénypontja az, amikor az ovibavivős, játszóterezős, izzadtan hazavánszorgós délelőtt, és ebéd-mese-altatás után végre leülök ide a gép elé, kezemben egy kistálka dobostortás Carte D'Or-ral.

Ennél már csak a nap második fénypontja jobb, amikor az ovibamenős, játszóterezős, ismétleizzadós délután után hazaérve a párom átvállalja a kölykök megvacsoráztatásának előkészületeit, amíg én beállok a zuhany alá.
Az mindent visz!

Na jó, még ott van az esti fürdetés-mesélés-altatás szentháromság utáni pillanat, amikor kiderül, hogy létezik még olyan a világegyetemben, hogy csend.

Matricakészlet

Az a baj, hogy az ember úgy nő fel, hogy csak a tiltás-büntetés van a kezében, mint nevelési eszköz.
Más lenne az élet, ha tiniként egy 'szülővé válás' tanfolyamon az ember kezébe nyomnának egy matricakészletet, hogy tessék, ez az egyetlen eszközöd, ezzel nevelj!

Kánikula

Olvasom, hogy a klímák működése megdobta az ország áramfelhasználását.
Ott egye a fene!
Majd, ha lesz egy vályogházam, pincével és diófával, akkor ígérem nem szereltetek bele klímát.
De most a túlélésre játszom.

Gumipacsker

Az ember lánya gondosan végigolvassa a neten fellelhető összes infót, hogy mik a jó cipő kritériumai. Hezitál, hogy most akkor a kemény kérgű sarok a jó, vagy a puha, legyen-e a cipőben sarokék, vagy ne, káros-e a lúdtalbetéttel egybeépített, vagy sem?
Miután körvonalazódik az ideális cipő, elindul megkeresni, majd heteket tölt el a vadászattal, miközben a boltokat járva szinte csak az ideálistól erősen eltérő cipőket talál.
Végül sikeresen megtalálja mindkét gyereknek a megfelelő nyári cipőt, aminek elég puha a talpa és nem tör sehol.
Erre leesik többköbméternyi eső pár hét alatt és kiderül, h. muszáj lesz venni zárt cipőt is, mert a téli bakancs orrát már lyukasra motorozta az ebadta kölyke.
Sajnos a zárt cipőket a csalóka tavasz közeledtével szionte valamennyi kiskereskedő visszaküldte a raktárba, így esély alig.
De aztán nagy nehezen sikerül.
Később kiderül, hogy rendesen feltöri a gyerek lábát, de eddigre kitör a nyár.
És megjelenik anyám egy gumiklumpával, ami azóta sem jön le a gyerek lábáról.
Kicsit kínai, kicsit magasabb lehet a károsanyag tartalma, mint illene, kicsit beleizzad a gyerek lába, kicsit belemegy a por (de szerencsére mind a gyerek lába, mind a gumipacsker jól mosható).
Úgy tűnik ezzel kihúzzuk őszig.
Remélem addig még nem növi ki a nagy műgonddal kiválasztott "szépcipőjét".

Manócsomag

Tegnap előtt az angolturiban a kezembe akadt néhány igen apró body és rugdalózó. Valahogy nem volt szívem otthagyni őket. Összeszedtem és félrerakattam másnapig.
Eszembe jutott egy ismerősöm, akinek nemrég a 24. hétre született meg a kisfia, és nagyon sokan drukkoltunk neki, hogy a pici életben maradjon. Azóta hálistennek már szépen fejlődik és csodák-csodája, úgy tűnik, károsodások nélkül túlélte az egészet.
Az ő küzdelmük kapcsán jutottam el erre a honlapra.
Itthon gyorsan megnéztem, hogy milyen és mekkora ruhákat fogadnának, aztán másnap visszamentem a turiba, megvettem a félrerakatott ruhákat és előzetes telefonos egyeztetés után feladtam nekik postán.
Mert ez kellett a lelkemnek.

Nem azért írtam meg, hogy mekkora hős vagyok.
Azért írtam meg, mert már korábban is találkoztam turiban ilyen icipici ruhácskákkal, amik valószínűleg senkinek nem kellettek, hiszen amikor hirtelen jön a baba, akkor az ember nem turkálókba rohangászik, mások meg nem adnak ajándékba turis ruhát, mert az ciki. Így aztán félő, hogy géprongyként végzik.
Pedig ezek a pici ruhák sok pici manónak tudnának segíteni.
Ha csak pár embernek eszébe jut, amikor turiba megy és ilyen ruhákat lát, hogy lenne ezeknek jobb helye is, és veszi magának a fáradtságot, hogy egy vacsora árát rájuk költse, már megérte megírnom ezt a posztot.

Csukjuk be a szemünket, oszt' falatozzunk?

Mivel a kicsi egy istennek sem köpi ki a magot, így kénytelen voltam kimagozni neki a cseresznyét.
Ennek során viszont kiderült, hogy minden szemnek lakója van: egy icipici fehér kukac, olyan 2-3 mm-es (idén kicsiny zavar támadhatott a cseresznyelégy elleni védekezés amúgy zárt rendjében).
Amíg szedtük és ettük és nem szembesültem a lakó jelenlétével, nem volt probléma, nyeltem, mint kacsa a nokedlit.
De most, mióta tudom, valahogy nehéz figyelmen kívül hagynom a tényt.
És ott figyel a hűtőben egy nagy doboz cseresznye, amit meg kéne enni, mielőtt megrohad.
Vagy belülről megeszik......

Javulás útján?

Anyám azt mondta, hogy sokat javult a gyerek, és az oviban is kevesebb a panasz rá.
Ezek szerint javulok, mint anya.
Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem.

Musculus tensor tympani

Van a fülünkben egy icipici izom, ami a dobhártya feszességét szabályozza.
Általában nem is tudunk a funkciójáról.
De amikor a nátha belobbantja a középfül nyálkahártyáját, akkor ennek a picike izomnak a működése is nehézségekbe ütközik.
És akkor jön a búra-érzés és a hangok differenciálásának képtelensége.
Minden, ami hangos, hihetetlenül zavaró lesz, ha pedig egynél több hangforrás van, akkor képtelenek leszünk szűrni a kétféle hangot.
Furcsa egy helyzet, nem hallok, de bizonyos szempontból mégis élesebb a fülem, mint egy denevéré.
Nem jó érzés.
Legyen már vége!

Ítéletidő

Valaki előkereshetné már a Bárka tervrajzait.
Valami azt súgja, szükség lesz rá.

Vannak még csodák....

A Hagymafej kapcsán említett másik blog tulajdonosa végre kismama lett. És ez őszinte örömmel tölt el.
Különös volt végignézni a gyászmunkáját. Az elején nem is értettem, hogy hogyan lehet a gyermekünk elvesztését egyáltalán túlélni.
Szívszorító volt látni, ahogy szenved. Sokszor én is vele sírtam, mint oly sokan mások is, akik figyelemmel követték a blogját.
De az utóbbi hónapokban érezhető volt a változás. Tényleg létezik elengedés.
És azt hiszem ennek az új pici léleknek már csak ez kellett a beköltözéshez.
Hihetetlen volt az a kommentözön, ami ennek az eseménynek a bekövetkeztét üdvözölte. Szerintem még Tündi sem gondolta, hogy ennyien szorítanak neki.
Békés és boldog terhességet, és egészséges kisbabát kívánok Tündi, így ismeretlenül is!


Aztán másnap megtörtént a másik csoda is.
Nem is tudom elképzelni, milyen lehet 16 évet várni arra, hogy a teszt végre két csíkos legyen.
De az lett!
És ehhez a teszthez is igen sokan drukkoltak. És volt öröm rendesen a topikon.


Különös dolog ez. Az internet közel hoz egymáshoz embereket, akik sosem találkoztak, mégis együtt képesek sírni és örülni egymással. Lehet szídni az internetet, de azt hiszem, ez egy nagyon jó dolog benne.

Isten veled Hagymafej!

Véletlenül keveredtem hozzád, és sajnos, ahogy olvastam anyukád utolsó bejegyzéseit, kísérteties volt az egyezés egy másik kisbaba blogjával.
De reméltem, hogy te erősebb leszel és leküzdöd a bajt.
Sajnos nem így történt.

Tanulom magamat

Vannak, akiknek egy agyvérzést vagy autóbalesetet követően újra meg kell tanulniuk beszélni, járni, enni, öltözni. Kőkemény dolog lehet, újrakezdeni a nulláról, felépíteni mindent.
Nekem viszont előbb le kell ásnom a dolgok legmélyére, önkezűleg lerombolni mindent, majd felépíteni valamit, ami más. Ami jobb.
Mert amit kaptam, amit belémneveltek, amiben felnőttem, az nem az, amit én szeretnék továbbadni.
Valakinek meg kell végre törnie az átkot, hogy a gyerekeimnek már jobb legyen.
Annakidején, gyerekként még tudtam, hogy szülőként milyen NEM akarok lenni. Talán még le is írtam, de mindenesetre biztosan tudtam, hogy tudni fogom halálomig, hogy majd, ha gyerekem lesz, milyen NE legyek.
Aztán most itt vagyok és félek, hogy pontosan olyan vagyok, amilyen annakidején NEM akartam lenni.
És ezen változtatni kell, mert a bennem élő gyerek minden egyes porcikája tiltakozik ellenem.
A rajtam kívül élő gyereké pedig méginkább.
Nem tehetem meg velük, hogy ilyen maradok.
Úgyhogy most neki kell állnom újratanulni mindent. Remélem kapok egy esélyt....

Közlekedik a magyar

Új városom főutcáján több kilométer hosszan végighúzódik egy útvonal, melyet középen egy fehér sáv oszt ketté bicikliútra, illetve gyalogosok számára fenntartott járdára.
A különböző kereszteződésekben ki is van téve a tábla, mely jelöli, hogy melyik csoport melyik oldalt lenne köteles használni.
Ennek ellenére a jónép - valószínűleg a középső vonal miatt - úgy próbál meg közlekedni rajta, mint az autók az úton: adott irányba haladók a nekik jobb kézre eső oldalt használják.
Ami egészen szép rendszer lenne, ha a bringások nem ragaszkodnának a táblák által kijelölt sávjukhoz.
Emiatt viszont rendszeresek az anyázások, mert a népek egy része nem képes beismerni, hogy nincs tisztában a bringaút fogalmával és szídják szegény biciklist, mint a bokrot, hogy mi a fenét keres a járdán.
Javaslom, hogy a legközelebbi festésnél két csíkkal legyen három sávra osztva az aszfalt, akkor talán jut hely a bringásoknak is.

Bio(lógiai) hadviselés

Már korábban észrevettem, hogy a beépített szekrény és a gyerekszoba ajtó között a fal mentén túraút húzódik, melyen hangyák sorjáznak, de bízván a békés egymás mellett élésben, hagytam őket élni.
Jelenlétük több szempontból is érdekes volt, lévén a lakás egy többemeletes társasház legtetején helyezkedik el.
Igaz a ház némileg öregebb, mint én (úgy 20 évvel biztosan), tehát ez idő alatt egy ilyen kíváncsi és felfedező lelkületű népségnek bőven volt ideje megtalálni az utat a talaj szintjéről a negyedikre, az időközben használaton kívülivé vált, egykori kéménykürtőkön és ki tudja még milyen titkos járatokon keresztül.
A másik furcsaság az volt - hogy bár pici lányom táplálkozási-, és az én takarítási illetve inkább trehánysági - szokásaiból kifolyólag, a konyha kövén dúskálhattak volna a földi javakban, ők mégis nagy ívben elkerülték e helyet és inkább a gyerekszoba padlóján bolyongtak láthatóan céltalanul.
Így, bár nem értettem a dolgot, nem foglalkoztam velük.
Egészen addig, amíg egy reggel nem találtam belőlük néhányat a gyerek kiságyában.
Persze lehet, hogy véletlenül tévedtek oda, de miután a dolog másnap megismétlődött, úgy gondoltam ideje egy kicsit ráncba szednem a csapatot.
Mivel a konyha kövén rendszeresen felkínált ebéd nem tántorította el őket a gyerekszoba notórius látogatásától, erőteljesebb, de - a gyerekek jelenlétére tekintettel, -környezetbarát módszerekkel akartam őket távoltartani.
Gugli a barátom első nekifutásra azt dobta ki, hogy a hangyák utálják a citromot, ezért célszerű a túraútvonalaikat citromlével végigcsorgatni, ha nem szeretnénk, hogy továbbra is ott grasszáljanak.
Megörültem, hogy ennyi elég, majd a padló és a fal találkozását bőségesen végigkentem citrommal, aztán lelkesen figyeltem, ahogy az apró katonák hökkenten állnak kémiai útjelzőjük nyomát vesztve, szembetalálkozván ezzel a savas és illatos anyaggal.
Nem tudták mire vélni ezt az egészet, megzavarodtak és visszafordultak.
Én meg ott örömködtem, hogy jé, tényleg, bevált, hiába no, az okosok a neten, azok aztán tudják, hogy mitől döglik a légy (ha szabad ezt a képzavart alkalmaznom).
Aztán reggelre kiderült, hogy valószínűleg csak a GPS-t frissíteni mentek haza, mert ekkorra a túraútvonal a fal mentéről átkerült az előszoba közepére, immáron ott törtek utat maguknak szorgalmasan. Ugyanakkor az előszoba ragadt rendesen a megszáradt citromlétől, ami - ha hangyatávoltartónak nem is - a lakásban kószáló porcicák begyűjtésére mindenképpen alkalmas volt.
Felmosást követően a hangyák azonnal visszatértek a régi, jól bevált, falmenti túraútvonalukra.
Ekkor ismét igénybe vettem a Gugli a barátom segítségét, és megtudtam, hogy nem a citrom a tuti, hanem a porcukorral kevert sütőpor, mert azt a hangyák boldogan befalják, de még a bolyba is visznek belőle madárlátta darabocskát, így két legyet ütök egy csapásra (hogy maradjunk a legyes párhuzamnál), ráadásul e háziszer a gyerekekre teljesen veszélytelen
Gyorsan bekevertem a hangyakoktélt, majd elszórtam a fal mentén és a beépített szekrénybe is helyeztem egy kis tálkával belőle, mert a szekrény kitakarítása során egy további, a tető irányába tartó útvonalat is találtam.
Másnap izgatottan vártam a hatást, de a hangyák - bár az edénykében találtam néhány döglött egyedet - csak nem akartak fogyni.
Türelmes ember lévén vártam még 3 napot, ekkor azonban már olyan tömegben özönöltek át a lakáson, hogy úgy döntöttem, elég a játszadozásból, ide fegyver kell!
Gugli a barátom segítségével rátaláltam a végső megoldásra: Biokill!
Hogy ez nekem nem jutott eszembe?! Hiszen annó a 3 árvát ezzel fújtuk le tetőtől talpig, miután napfényben történő alaposabb szemrevételezésük során azt a megdöbbentő felfedezést tettük, hogy ennyi tetvet macskán ember nem látott még egyszerre. Azt már csak utólag olvastuk el, h. közvetlenül az állaton nem lett volna feltétlenül muszáj alkalmazni, de addigra már a tetvek nem éltek, a három kis ördögfióka viszont szerencsére eléggé.
Ha ők túlélték, akkor a csomagoláson lévő " melegvérűekre veszélytelen" állítást bizonyítottnak vehetjük, szóval talán a kölykök is túlélik majd, ha bevetem itthon a nagyágyút....
Igen ám, ha lenne. De nincs. Nincs a Rossmannban, nincs a DM-ben, nincs a Tecsóban, sőt a helyi vegyiáruboltnak igazán nem nevezhető kisbolt tulaja is csak a kezét tudta széttárni.
Szerencsére, amikor már vége a reménynek is, és nincs semmi a nihilen túl, akkor az ember anyja még mindig ott van kéznél, és az ember anyjának csodálatos módon akkor is van Biokillje, ha annak Európán belüli teljes forgalmazását be is szünteti a gyártó.
Úgyhogy boldogan loholtam haza a palack alján lötyögő pár köbcentinyi permettel, gyorsan be is fújtam vele a leggyakoribb előfordulási helyeket és útvonalakat, majd hátradőlve vártam a hatást, ami ezúttal végre nem is maradt el.
Hullottak, mint a pelyva!
Napi 15-20 darabot porszívóztam fel közvetlenül a belépési pontjukon, és úgy tűnik bőven maradtak olyanok, akik megvitték a pusztítás hírét a bolyba, vagy talán még a mérget magát is, mert pár nap elteltével arra lettem figyelmes, hogy nincsenek hangyák. Sehol!
Igaz később még volt egy próbálkozásuk, amikor a wc-ben jött fel egy előörs a vízóra mentén, de őket azonnal lefújtam, úgyhogy a bolyban már csak veszteségként kerültek bejegyzésre.
Azóta nincs hangyám.
És még mindig van néhány mili a szent folyadékból!
Csak azt nem értem, hogy miért gyártják fél literes kiszerelésben?

Túlélő típus

Kisebbikem egyébként hihetelen túlélési ösztönnel bír (igaz ezt már méhen belül is bizonyította, amikor kétesélyes volt a dolog).
A hazaérkezést követő percekben, amikor mindenki más a vetkőzéssel és vetkőztetéssel van elfoglalva, ő csendben kioson a konyhába és kínálást nem várva felderíti a négy teli bevásárlótáska közül azt, amelyikben a kiflik vannak, megszerzi őket, majd a konyha kövén kényelmesen elhelyezkedve neki is lát...na, ha én nem venném észre, hogy miben is mesterkedik. Mivel azonban a vetkőztetés alatti gyors létszámellenőrzés mínusz 1 főt mutatott, bonyolult, kizáráson alapuló logikai módszerekkel kikövetkeztettem (2 szobás a lakás), hogy csak a konyhában lehet, így még idejében meg tudtam akadályozni e borzalmas tett elkövetésében.
Igaz ezügyben nem voltunk ugyanazon a véleményen, és ennek hangot is adott, de végül a kétfogásos ebéddel (amit anyám főzött egyébként) ki lehetett engesztelni.