Ónos eső

Amikor elindultam tegnap reggel, még nem tűnt fel. Csak a piacon, amikor kiválasztottam az idei utolsó sütőtököt, akkor lepődtem meg, hogy jeges. Erre mutatja a tökösember, hogy hajnal 6 óta másfél centi jég fagyott rá az ernyőjükre. Hoppá!
Amikor hazaértem, már láttam, hogy színjég a járda a társasház körül.
Mivel sok az öreg, gondoltam, végigszórom a környéket síkosságmentesítővel. Még jó, hogy az önkormányzat idejében kihelyezte a konténereket.
Hát végül 1,5 órán keresztül dolgoztam, mire mindent leszórtam a gyerek kis lapátja és egy vödör segítségével, és rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű munka ez. Mostanra jó kis izomlázam van és a só is jól kimarta a kezemet.
De olyan jó volt fizikai munkát végezni! És olyan gyönyörű volt körülöttem minden!
Szép, csillogó máz vonta be a fákat, bokrokat. És ahogy a jég súlya alatt bókoltak, eszembe jutottak a régi bakonyi telek, amikor megállt az élet télen és csak a kenyeret hordták fel apámék tankokkal a hó által a világtól elvágott falvakba, meg a szülő nőket hozták le.
Egyszer kimentünk valahová, egy elhagyatott útra, mert apám meg akarta mutatni, hogy milyen az, amikor 5 centis jégréteg alatt összeborulnak az út menti fák az út felett és így alkotnak szamárhátas boltíves alagutat, ami szikrázóan csillog a jeges téli napsütésben.
Annyira hihetetlenül gyönyörű volt!
Soha sem fogom elfelejteni.
Az ilyen képeket vajon miért nem tudjuk átadni a gyermekeinknek?
Mint ahogy azt a furcsa, vattapuhaságú csendet sem, amit egyszer hallottam egy szűz hótól csillogó mezőn. Amikor nincs semmi, csak csend.
Vagy azt a másikat, amikor annyira hideg volt, hogy a csendben szinte csilingeltek a hóra érkező hópelyhek.
Szeretem a telet, pedig utálom a hideget és a korai sötétet. De akkor is gyönyörű!

Felvilágosult gyerek

Gyerek nézegeti a tecsós katalógus elején lévő 3 részes trélert.
- Anya! Egy ilyet szeretnék karácsonyra!
- Háááát...beszéld meg a Jézuskával a dolgot!
- Miért? Tőletek nem kapok semmit?

Csapatépítés

Minap megint kiborítottak a kölykök.
Most éppen a pici. Mindegy miért, de sajnos megint üvöltöttem vele a végén.
Erre a nagy beszólt, hogy "ne kiabálj vele, mert ő az én tesóm!"
Valaha a katonaságnál is így csináltak csapatot a lézengő újoncokból az őrmesterek.......
Nem vagyok rá büszke.

De egy icipicit örülök, hogy kiáll a testvéréért.
Egyenlőre semmi jele annak a nagyfokú rivalizálásnak és utálatnak köztük, ami az öcsémmel való viszonyomat jellemezte évtizedeken keresztül.
Maradjon is így!

.......Micimackó fázik.....

Ha az ember fázik, akkor előveszi a porszívót és bekapcsolja.
Ha nagyon fázik, akkor nem csak bekapcsolja, de használni is elkezdi.
Szűk terekben a hajszárító is megoldás lehet.

Az a pici szárnymozdulat....

Szeretem nézni, ahogy a galambokat fújja a szél.
Nem tudom, ők vajon mit szólnak hozzá.
Azt tudom, hogy a régi lakás ablakából számtalanszor láttam a varjakat vitorlázni a kemény őszi szelekben, ők kifejezetten élvezték.
Én meg irigykedtem.
Hihetetlen érzés lehet egyetlen pici szárnymozdulattal a hatalmunk alá hajtani a levegőt.
Valamikor gyerekkoromban visszatérő álmom volt, amiben csodálatos tájak fölött repültem. Akkor ismertem, tudtam ezt a pici szárnymozdulatot. A lényem része volt. Hiszen tudtam repülni.
Azóta számtalan magyarázatot olvastam erről, hogy pubertás korban mindenki repül álmában, hogy a repülő ősöktől van beégve a tudatunkba, hogy az agykéreg tudatos részének kikapcsolása okozza.
Nem érdekel.
Én tudom, hogy tudtam repülni, és tudom, hogy majdan fogok is tudni megint. És akkor magától értetődő lesz az a pici szárnymozdulat megint. A lényem része.
A lélek része.

Szülinapozás

Öregebb lettem egy nappal és egyben egy évvel is.
És a lányom is.
Fura dolog ez.
Amikor a második csík megjelent a teszten, eszembe sem jutott, hogy majdnem ugyanazon időszakban készültünk, ő meg én. Csak 35 év különbséggel.
És nem filóztam, hogy 8 hónappal később vajon otthon eszem-e majd a tortámat, vagy a szülészeten.
Ha nem rohanunk be a vaklármára( ha az 5 perces fájásokat annak lehet nevezni, igaz a fene gondolta, hogy délre totálisan elmúlnak majd), és nem kapják ki belőlem, biztos, ami biztos alapon, akkor lehet, hogy most egy napon van a szülinapunk.
Így viszont a szülinapomat már otthon ünnepelhettem.
Tudom, önző dög vagyok, de így legalább megmaradt a szülinapom a szülinapomnak.
Igaz, együtt tartjuk, és nekem már nem lett idén tortám, de aljas módon, előre megfontolt szándékkal a minap vettem magamnak 5 szál rózsát és beültem a cukrászdába, megtartani az én kis saját, privát szülinapomat. Mert ennyi jár! Mindenkinek. Akármennyi is az éveinek száma.

Kishercegem és az ő rózsája

Szerelmes a kölyök.
Nagyon!
A maga összes 4 évének minden szerelmével.
Ha van szerelem, amiről elmondható, hogy a csillagot is lehozná az égről, akkor ez az.
Tisztább, mint a forrás vize és lobogóbb, mint a rőzsetűz.
Emma maga a mindenség.
Akit meg kell simogatni, meg kell puszilni, meg kell vigasztalni, ha búsul.
Akivel össze lehet bújni. Akinek a csatjait, pónijait, babáit, ruháit mindig meg kell csodálni.
Ma valami bábelőadás volt az oviban, valami Zöld szakállú királyról, ha jól értettem.
Szó volt benne valami rózsáról, de mivel pont a forgalmas főút mellett kezdte el részletezni a kölyök a sztorit, így nem vagyok képben igazán. Mindenesetre hazafelé kibökte, hogy akar vinni egy rózsát az Emmának.
Mondtam, ám legyen, menjen be a virágboltba és vegyen!
Már rohant is.
"Szia! Szeretnék venni egy rózsát az Emmának, a szerelmemnek!"
Ketten olvadtunk, az eladócsaj, meg én!
Hazafelé összefutottunk egy ismerőssel, kérdezi a kölyköt, hogy kinek lesz a rózsa?
Azt mondja: Kedvesemnek.....
És úgy hozta végig az úton, mintha az oltári szentséget hordozná.
Hazafelé esett szó lovagokról, királyfiakról (farsangi jelmez kérdés eldőlni látszik:korona, kard, pajzs, palást), megmentett hercegnőkről és királykisasszonyokról.
Bob, a mester, és Sam, a tűzoltó a múlté, immáron Benedek Elek a favorit.
Hazaérve megnéztük a Csipkerózsikát a netről, ő részben az ajtóból (valahányszor a gonosz boszorkány feltűnt a színen), de a sárkánnyal való küzdelmet már együtt drukkolták végig a kicsivel, aki addig a legóival múlatta az időt.
Szóval szép romantikus napunk volt egy nagyon szerelmes kisherceggel és az ő rózsájával.
Kíváncsi leszek, hogy holnap Emma mit reagál a rózsára.

Önkényes nyugdíjpénztár?

"Matolcsy Görgy gazdasági miniszter a jövő évi költségvetés számainak ismertetésekor azt mondta, hogy a nyugdíjrendszer jövőre 900 milliárd forintra rúgó hiányának kisebb részét a 360 milliárdnyi pénztári tagdíj elvonásából, nagyobb hányadát - 540 milliárdot - pedig a tisztán állami rendszerbe visszalépők vagyonából fogja állni a kormány. A 2012-es nyugdíjbüdzsé finanszírozását az teheti problémássá, hogy ez utóbbi 540 milliárd forint akkor már nem fog rendelkezésre állni, mivel Matolcsy azt is bejelentette, hogy a visszalépők vagyonának fennmaradó része az államadósság csökkentését szolgálja majd."

Komolyan gondolja bárki, hogy én önként oda fogom adni az államnak az eddig saját részre gyűjtögetett nyugdíjbefizetésemet, ha ráadásul el is mondják, hogy az egyik részéből a mostani nyugdíjasokat fizetik ki, a másikból pedig a feneketlen hordót próbálják feltölteni?
Hát hülye azért nem vagyok!



És egy kis utólagos infó:
http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/10/22/a_magannyugdij_nem_kockazatosabb_az_allaminal/
http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/11/16/cafolja_matolcsyt_az_ngm_nyugdijtanulmanya/

Jövőbeli katasztrófák

Szeretem nézni a Spektrumon a Föld mágneses pólusváltozásáról szóló műsorokat. Megnyugtató, hogy valószínűleg nem az én életemben fog bekövetkezni, sőt még a gyerekeimében sem.

Bár 10 éve még ugyanezzel az attitűddel néztem a Föld klímaváltozásairól, a globális felmelegedésről és annak katasztrofális következményeiről szóló műsorokat.

Rettegés foka

Ma is rosszat álmodott.
Nem tudom, hogy mire ébredek fel ilyenkor, mert nem szól, nem kiabál, csak áll a sötétben és retteg. Annyira retteg, hogy sem szólni, sem kiabálni nem mer.
A múltkor hajnalban a kicsi cumikeresésére ébredtünk, erre kiderült, hogy a nagy az előszobában a cipősszekrényre felkucorodva alszik. Rémlett, hogy felébredtem valami motoszkálásra, de nem eléggé ahhoz, hogy rákérdezzek, ő meg magától nem mert szólni.
Reggel nagy nehezen elmondta, hogy átjött, leült a kanapéra, de aztán "jött egy nagy bőrszerű kéz" a hátán és inkább kiment az előszobába, mert az ágyából meg vmi más miatt menekült ki korábban.
Ilyenkor annyira át tudom érezni a helyzetét, soha nem felejtem el, hányszor feküdtem gyerekként moccanatlan a sötétben, nehogy a Rém észrevegyen. Máig érzem a rettegést, ahogy a fülemben dobol a szívverésem és elképzelhetetlen hogy kívülről ne hallatsszon, hiszen itt dübörög az agyamban, miközben a Rém már a hátam mögött van és mindjárt......
Vagy amikor Gerald Durrell egyetlen jól sikerült horrornovellája után hetekig pisilni sem mertem felkelni felnőtt fejjel, nemhogy belenézni este a tükörbe.
Szegény pici pockom! Mondtam neki, hogy ha fél éjszaka, akkor nyugodtan jöjjön át a mi ágyunkba. Nem vagyok híve az együttalvásnak, de ismerem a rettegésnek ezt a fokát, ilyenkor kell a másik melege, mert csak az tudja elolvasztani a jeges ujjakat a hátunkon.

Változások szele 2.

Úgy tűnik végre a hullám hátán lovagolok.
Kreativitás az egekben, annyira jó végre a kölyökkel együtt barkácsolni. Az elmúlt 4 évben a Lidl és Aldi teljes kreatívbiszbasz kínálatát felvásároltam, mert tudtam, hogy ennek is eljön majd az ideje, és íme, tényleg (de azért ma is otthagytam egy kisebb vagyont a kreatívhobbiban).
És olyan jó hallani, amikor azt mondja, hogy örül, hogy velem lehet, és együtt dolgozgatunk. Hosszú út vezetett idáig és sok munka van benne.
És az oviban is látják a változást.
Mert nem szídni és szapulni kell azért, mert olyan, amilyen, hanem megteremteni a lehetőségét, hogy bizonyíthasson, és dicsérni, és akkor a dicséret dicséretet szül, mert a lelkét ki fogja tenni, hogy megkaphassa. Sok időbe telt, amíg ezt megértettem és még több időbe, amíg elkezdtem alkalmazni. És úgy tűnik beválik.
És ettől mindenkinek jobb.
És a vitáink is javulnak. Én megtanultam Franklintől (az a teknősbéka a rajzfilmben), hogy igenis, lehet hibázni, de mindenkinek bocsánatot kell kérnie a másiktól. Nekem is.
Ő meg rájött, hogy hogyan vezesse le a mérgét és a csalódottságát és hogy ha megnyugodott, akkor visszajön és közli, hogy "Megnyugodtam!", és akkor megölelgetem és szent a béke.
Persze mindketten tojáshéjakon járunk, de legalább elindultunk egymás felé.

A másik nehéz munkám: anyából nővé válni.
Megbocsátani a testemnek a változásokat, elfogadni őket és újraépíteni magamat. Kívül és belül egyaránt.
Irigy vagyok azokra, akiknek sikerült csini kismamából csini anyukává válniuk és két gyerek után is fittek, üdék és kívánatosak maradtak. Nekem nem sikerült.
És 4,5 év után nulláról indulni nem egyszerű. Innen szép nyerni.

A rossz hír hozója

Apám felhívott, hogy fordítsam már le a kártyás társaság egyik tagjának szövettani leletét.
A "carcinóma" és a "grade 4" szót hallva csak annyit tudtam mondani, kurvaélet!
Még jó, hogy ott volt a "nem terjed" túl szó is.
De akkor is...én nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Gyorsan megnéztem a neten a lehetőségeket, hogy legalább valami bíztatót tudjak mondani, de nem sokat találtam.
Még jó, hogy telefonon keresztül történt a dolog és ott is csak áttételesen, apámon keresztül.
Én ehhez nem értek, ezért is örülök, hogy nem lettem se onkológus, se egyéb olyan szakterület tudora, ahol ilyesmiket naponta kell közölni a beteggel.
Én ezt nem tudnám csinálni.
Mert én ebben a két szóban olyan szintű fenyegető sötétséget látok, amit nem tudnék reménykeltő módon kommunikálni. Most sem sikerült.

Indikátorhal?

Most olvasom a Metro újságban, hogy zebradániókkal vizsgálják a Duna vízminőségét a kolontári katasztrófa után.
Hát, azt hiszem minden hobbiakvarista (pedig biztosan van az országban ilyen számosan) tudja, hogy az akvarisztikában a zebradánió az a hal, aminek a hátán konkrétan fát lehet hasogatni.
Volt, hogy friss csapvízbe tettem őket egy akváriumtörésnél más lehetőség híján, és még azt is túlélték.
Kedves vízminőség ellenőrök, ha indikátorhalat tetszenek keresni, akkor javasolnám inkább a pontylazacokat illetve a diszkoszhalakat. Ha valami kényes a vízminőségre, akkor azok aztán tényleg.
Vagy itt nem az a cél?

Ne fogadj el ajándékot idegentől.....

Jó fél éve hallunk egyre erősebben egy fura, magas hangú sípolást. Először a tv-re gyanakodtunk, mondtam is a páromnak, hogy kezdhetünk gyűjteni az újra. Aztán mostanra felerősödött annyira a hang, hogy kezdtük beazonosítani az irányát és a klíma került a gyanú középpontjába. Végigböngésztem a netet, elolvastam a hobbi elektronikusok fórumán mindent a gerjedő tranzisztorokról, nem megszakított fázisokról és földhurkok kiküszöbölési lehetőségeiről, csak az volt a fura, hogy kihúzott állapotban is hallatszott a hang.
Már majdnem kihívtunk egy klímaszerelőt, amikor áramtalanítottam mindent, a párom pedig leszedte a klíma burkolatát, hogy legalább közelítőleg meghatározhassuk az eléggé bizonytalanul fókuszálható hang eredetét. Néztük jobbról, hallgattuk balról, furcsa volt, hogy hol innen, hol onnan erősebb, mire egyszercsak rájöttünk hogy nem a klíma beltéri egységéből, hanem egy kis papírdobozból jön a fura sípolás.
Másfél éve vmi hittérítő szekta tagjai nyomták a kezembe, mielőtt elzavartam volna őket, amikor pont gyerekaltatási időben jöttek téríteni. Egy gagyi asztali számológép volt benne, ami, mint most kiderült, zenélt volna kinyitáskor. Ehelyett az állásban elkezdett gerjedni.
Ment a kukába villámgyorsan, miután az elemet kivettem belőle, hogy ne sípoljon tovább.

Hagyma

A náthában az a jó, hogy legalább én nem érzem, milyen iszonyú büdös vagyok a gyógyszerként elfogyasztott kötegnyi újhagymától.
A többiek már nem ilyen szerencsések......