Sütőzár

Vettünk egy Safety1st sütőajtó-zárat, tekintettel arra, h. a gyerek kedvenc szórakozása a sütőajtó rángatása, azonban ha túl erősen rángatja, az ajtó hirtelen lenyílik, a gyerek dob egy hátast és koppan a feje a kövön. Ilyenkor kis szünetet követően dobhártyarepesztő sikítás következik, majd hosszas sirdogálás és hüppögés. Szülői részről meg múló szívinfarktus.

Mivel a gyerek szóbeli meggyőzése nem vezetett eredményre, a koponyatörés pedig nem igazán tűnik alkalmas nevelőeszköznek, így nem szeretnénk azt, h. ismétlődő tapasztalatokból vonja le a szükséges konzekvenciákat, ezért azt gondoltuk, talán az a legegyszerűbb, ha megszüntetjük az ajtó élvezeti értékét jelentő rángathatóságot egy sütőajtó-zárral.

Hosszas keresés után kiderült, h. az egyik bolt tart ilyet kemény 980 Ft-ért. Megvettük, majd a mellékelt útmutató alapján felragasztottam a zárat a sütőre. És vártuk a hatást, a megdöbbenést, h. ami eddig rángatható volt, az immáron gyerekbiztos!

Rövidesen meg is jelent a célszemély (mindössze 10 kiló és 76 cm!), majd néhány rángatással feltépte a biztonsági zárat és magára rántotta az ajtót! Megdöbbenés megvolt mindkét fél részéről!

Azóta megrángattam én is párszor és nem is kell túl nagy erő ahhoz, h. kinyíljon. Visszavinném, de ki hinné el, h. egy 11 hónapos meg tud küzdeni egy ilyen zárral?

Maga a konstrukció alapul tévedésen, ugyanis a sütőn rögzülő résszel párhuzamos elmozdulást feltételez ( mely esetben tökéletes is lenne), azonban a sütőajtó íven lefelé mozdul, emiatt az alsó beakadó pöcök könnyen kiakad az ajtón rögzülő részen lévő lyukból és onnan már nem tart semmit!

Marad a szóbeli fegyelmezés!

Kis felfedező

Besütött a nap a konyhaablakon egy csíkban. A gyerek mezítláb átcsattogott rajta, majd megállt és visszacsattogott, megint megállt, elgondolkodott, majd átsétált a fénycsíkon még párszor. Időbe telt mire leesett a tantusz, h. azt vizsgálja a lábával, h. " itt hideg, ahol napos ott meleg, utána megint hideg". És nem bírt betelni az újdonsággal.
Délután az utcán talált egy olyan részt, ahol a beton folytonosságát egy esőelvezető csatorna fémrácsa szakította meg. Megállt, megnézte, majd a délelőtti mozgássort megismételve többször oda-vissza átgyalogolt rajta. Ezúttal a felület egyenetlensége ragadta meg a figyelmét.
Ma ilyen lábbal tanulós napunk volt.

Nesze :)

Blogfüggő barátném kitartó unszolásának ( miszerint jelentős értékektől fosztom meg a világmindenséget, ha nem követem az ő példáját és nem teszem közkinccsé lelkem legapróbb rezdüléseit is) engedve, ezúton közlöm minden esetleges érdeklődővel, h. a blogom immáron megnyitotta kapuit.

Ahogy másik kedvenc bloggerem mondta vala: "Csak úgy olvasgassátok, én is csak úgy írogatom..."

Ez a blog nem jöhetett volna létre, ha Becherpig nem tud ennyire fényképezni és nem olyan rendes, h. a rendelkezésemre bocsátja a két képet, és Targonya nem ennyire kitartó és nem ülteti a fülembe a bogarat és nem ajánlja fel, h. segít blogot csinálni egy informatikai analfabétának, és végül nem rázza gatyába a blogot, h. azért kinézzen vhogy! Köszönet nekik!!!!!