2007. szeptember 28., péntek

1. cn

Gyűlölöm ezt a fájdalmat!
A fájdalomnak többnyire az a feladata, h. az élőlényt figyelmeztesse a veszélyre, a károsodás lehetőségére és arra, h. jobb lesz vigyázni, mert baj lehet; óvni kell az adott testrészt, mert túlterhelődött. ( A szülési fájdalom persze más dolog, de annak is meg lehet a maga feladata.)
De ez. Ennek nincs funkciója.
Ez csak arra figyelmeztet, h. ismét eltelt egy hónap. Hogy megint nem sikerült. Hogy megint teljesen feleslegesen ágyazott meg egy kis élet lehetőségének.
Nem elég a bánat, még meg is kínoz, h. nehogy elfeledkezhessek róla!

És a vérzés!
Miért nem tud simán felszívódni a kiépült nyálkahártya?
Milyen evolúciós zsákutca ez? A főemlősök közül csak az ember menstruál!
Hogyan oldották meg őseink ezt a dolgot? Hiszen a vérszag rávezeti a ragadozókat a prédára.
Mi ennek az egésznek az értelme?

Nem lehetne kihagyni vhogy?
És inkább a peteérést előtérbe tolni?
Jó, nem olyan módon, mint a páviánoknál, ahol az ivarzó nősténynek hatalmas piros ülőgumója lesz. De nem lehetne olyankor teltebb ajkam, ragyogóbb szemem, fényesebb hajam?
Kiegyeznék!

1 megjegyzés:

targonya írta...

khm... úgy tűnik javíthatlak át a táblicskuban, igaz?