Elcserélt kislányok

http://www.storyonline.hu/hirek/igazi_szuleikkel/4919/
Egy év után visszacserélni két gyereket......
Hát nem tudom.
Nem tudom, h. hogyan lehet odaadni egy gyereket, akit én szoptattam, én altattam, én vígasztaltam, én tanítgattam?
Egy gyereket, akinek végre értem minden rezdülését, ismerem a hangulatát, tudom, mit szeret, mitől fél.
Egy gyereket, aki ismeri a szagomat, a szívem dobbanását, aki hozzám szalad, ha fél v. fáj vmi.
Odaadni a képeket, a videókat arról, amikor először mosolygott rám, amikor először fogta meg a kezemet, amikor felült, amikor felállt, amikor elindult? Az első gagyogásairól, arról, ahogy édesdeden alszik a karomban, ahogy az apjával játszik?
És kapni helyette egy másik gyereket, akit nem ismerek, akiről nem tudok semmit.
Csak azért, mert vér a véremből?
A vér fontosabb vagy a szeretet által kialakított kapcsolat?
Eldobni a legfontosabbat, a korai kötődést? Odaadni egy gyereket, aki hozzánk szocializálódott és kapni egy másikat, aki másokhoz?
És, ha Az már sohasem lesz igazán az én gyerekem?
Fel lehet ezt dolgozni? A gyereknek? És az anyának/apának?