Katarzis nélkül

Ma éjjel minden félelmem és rettegésem egyetlen borzasztó rémálomban egyesült. Megtörtént benne minden rossz, ami még rám várhat a közeljövőben.
Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, mert csak sodortak az események, minden összesküdött ellenem, és nem volt senki, aki segítsen, senki, aki megakadályozza a rossz dolgok megtörténését. Minden ajtó becsukódott körülöttem és én csak csapongtam a kiutat keresvén, de nem volt menekülés.
Aztán már csak sirattam az elveszített boldogságot.

Amikor felébredtem, a rémálom folytatása várt rám, ami aztán végül jóra fordult, de nem tudom mikorra fogom lerázni magamról azt a bénultságot, amit a két egymással összefüggő esemény okozott.

Tudom mitől félek, tudom miért, de nem tudom, mit tegyek ellene!
Lenne választásom, de nem tudom, h. nem éppen a másik verzió vezetne esetleg tragédiához.
De mi van, ha rosszul döntök?
Bíznom kéne egy másik ember döntésében, hiszen ő jártasabb a dologban.
De sohasem tudtam megbízni senkiben.
Ott csilingel a kis ezüstcsengő és én nem tudom, h. mi jobb, ha hallgatok rá, vagy ha sutba dobom a félelmeimet és átengedem az irányítást egy másik embernek?