Manócsomag

Tegnap előtt az angolturiban a kezembe akadt néhány igen apró body és rugdalózó. Valahogy nem volt szívem otthagyni őket. Összeszedtem és félrerakattam másnapig.
Eszembe jutott egy ismerősöm, akinek nemrég a 24. hétre született meg a kisfia, és nagyon sokan drukkoltunk neki, hogy a pici életben maradjon. Azóta hálistennek már szépen fejlődik és csodák-csodája, úgy tűnik, károsodások nélkül túlélte az egészet.
Az ő küzdelmük kapcsán jutottam el erre a honlapra.
Itthon gyorsan megnéztem, hogy milyen és mekkora ruhákat fogadnának, aztán másnap visszamentem a turiba, megvettem a félrerakatott ruhákat és előzetes telefonos egyeztetés után feladtam nekik postán.
Mert ez kellett a lelkemnek.

Nem azért írtam meg, hogy mekkora hős vagyok.
Azért írtam meg, mert már korábban is találkoztam turiban ilyen icipici ruhácskákkal, amik valószínűleg senkinek nem kellettek, hiszen amikor hirtelen jön a baba, akkor az ember nem turkálókba rohangászik, mások meg nem adnak ajándékba turis ruhát, mert az ciki. Így aztán félő, hogy géprongyként végzik.
Pedig ezek a pici ruhák sok pici manónak tudnának segíteni.
Ha csak pár embernek eszébe jut, amikor turiba megy és ilyen ruhákat lát, hogy lenne ezeknek jobb helye is, és veszi magának a fáradtságot, hogy egy vacsora árát rájuk költse, már megérte megírnom ezt a posztot.