Madáretető

Na, azt hiszem, ennyi volt a madáretetés projekt idénre.

Vettem Baumaxban hiper-szuper 6 kiállásos német madáretetőt, mert a szemetelésbiztos pillepalackos verziót nem voltak képesek megfejteni a cinkék sem.

Hát cinkék helyett egy raj tengelic szállta meg a terepet 3 napra, szerintem inni is csak váltásban mentek el, nehogy más is hozzájusson az étkezdéhez.

Iszonyatos patáliát csaptak egymás közt és még a szende külsejű, de valójában felettébb erőszakos természetű kékcinke sem fért hozzá a szotyijához.

Ráadásul teleszemetelték az alattam lakók ablakpárkányait is, úgyhogy most mehetek le elnézést kérni.

Mára viszont eltűntek, úgy látszik feltankolták a túléléshez szükséges zsírtartalékaikat és elmentek végre városnézni.

Átmenetileg kosztolt pár erdei pinty és zöldike is, de aztán ők is leléptek.

Helyettük megjelent 3 feketerigó és bevégezték, amit a stiglicek elkezdtek, ők ugyanis úgy esznek, h. előtte minden számukra érdektelen dolgot kicsapnak oldalra (hullott már így vizes moha a nyakamba egy az ereszcsatornában giliszták után kajtató rigó révén).

Gyorsan kinyitottam az ablakot és felporszívóztam minden kiszórt szemetet, mielőtt beterítik vele az egész környéket.

Erre megjelent egy feltüzelt, szenvedélyes galambpár és majdnem lejátszották az etető alá kirögzített alutálcát is, ami legalább részben felfogta az apróságok eddigi szemetelését.

Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek beszüntetni a tápellátást, mielőtt kiutálnak a lakótársak a házból. :(

Vagy elmegyek és megveszem ugyanott a mogyoróval töltött rácsos hengert, amit tényleg csak a cinkék tudnak megenni! Lehet, h. eleve ezt kellett volna tennem?

Hegylakónak szeretettel születésnapja alkalmából!

… a szépségnek azért másik oldala is van, hogy kapcsolatunk ezzel a szép tájjal, ezzel a szép veknivel azon is múlik, mennyire képes szeretni az ember azt is, ami kellemetlen, sivár, mennyire képes szeretni ezt a tájat esős óráiban és napjaiban, amikor korán sötétedik, amikor az ember bent ül a kályhánál és azt hiszi, tíz óra elmúlt, pedig még csak fél hét van, mennyire képes szeretni azt, hogy egyszerre csak önmagával beszél, hogy megszólítja a lovacskát, a kutyát, a macskát meg a kecskét, hogy legszívesebben egyedül van és önmagával társalog, először csak szép halkan, amolyan mozit játszik, hagyja leperegni a múlt képeit, de később, mint ahogy az velem is történt, megszólítja önmagát, tanácsot ad önmagának, kérdezősködik és kérdéseket tesz fel, kihallgatja önmagát, hogy kiszedje magából a legmélyebb titkot, s mint az ügyész, benyújtja maga ellen a vádiratot és védekezik, és ekképpen, az önmagával folytatott, váltakozó párbeszéddel eljut az élet értelméig, nem ahhoz, ami volt és régen történt, hanem előrenézve, hogy milyen utat tett meg, és milyen az, ami előtte áll, és vajon jut-e még rá idő, hogy az elmélkedéssel olyan nyugalmat nyerjen, ami mentessé teszi a vágytól, hogy elmeneküljön a magány elől, a leglényegibb kérdések elől, amelyek feltevésére kell hogy ereje és bátorsága legyen az embernek...

/Hrabal: Őfelsége pincére voltam/

Türelmetlenség

"Kérsz és adatik."
Na jó-jó, de mikor?

Bejglimérgezés

Bejglimérgezésem van!
De szó szerint!
Délután 2-kor sikerült tartósan eltávolodnom a fajansztól. Böjt, tisztítókúra, bélmosás egy nap alatt lezavarva.
Lehet, h. nem kellett volna a folpackba történő becsavarást követően, még egy tökéletesen záródó műanyagdobozba is berakni?

Hó

A Közútkezelő idén is felkészült a télre.
Csak a hóra nem!
Igaz is, tavaly egyáltalán nem volt, gondolták: ezentúl ez lesz a tendencia. Globális felmelegedés, üvegházhatás....... ők megkapták 5 évre előre a zsetont, amiből tavaly egy fityinget sem kellett hóeltakarításra költeni, remélték, h. ez megismétlődik idén is.
Mindenesetre az utak állapotából ítélve meglepte őket, h. telente időnként szokott havazni is.
A hó meg csak esett, esett, 2 teljes napig. Olyan laza 30 centi, igaz harmadnapra 25-re töppedt, de az az 5 centi nem javított a helyzeten.
Még a házak előtti, lakók v. fizetett takarítók által letakarított részek voltak a legjárhatóbbak. A panelok közti "senkiföldjét" csak jóval később kezdte letisztíttatni a parkfenntartó néhány - lumpenelemekből és hajléktalanokból toborzott - hómunkással, akik úgy gondolták, h. elég, ha az addigra kásává taposott hó tetejére rászórnak némi sóval kevert homokot, a lapátolás már úri huncutság lenne.
Sajnos a közútkezelő is hasonló lelkiismeretességről tett tanúbizonyságot az utak takarításával kapcsolatban. Az elkerülő úton még másnap is hókásában araszoltak az autók.
Mostanra sikerült rendezni a viszonyokat nagyjából.

A Nagy Macska csak játszik, és játszik.....

Most rátett mégegy napot. Hogy mindennek ellenére felgyúljon az a kis remény.... hiába tudtam, h. nincs esély, h. lemaradtunk róla.... hogy beköltözzön egy kis önáltatás, hogy hátha... így karácsonyra...mint legszebb ajándék...de jó is volna........Hogy aztán annál fájóbb legyen visszatérni a valóság rideg talajára, hogy nem, és nem, és megint nem! :(

A szeretet ünnepe

Anyósom és sógornőm megint gondoskodott róla, h. az ünnep megfelelő hangulatban teljen!
Mennyivel egyszerűbb volt az élet az alatt a 12 év alatt, amíg a párom ki volt tagadva. A fenének hiányzott ez az állandó furkálás.
Még pár ilyen és annyira be fogok szólni, h. újabb 12 évre nyugtunk lesz!

Karácsonyfa

Még sosem állítottunk fát 23-án éjjel, de most ennek is eljött az ideje.
Gyerek mellett nem egyszerű az élet!
A dednek természetesen esze ágában nem volt elmenni aludni, úgyhogy csak vmikor fél 11 tájban tudtunk nekiállni a projektnek.
Természetesen nagy talpbafaragásról íly késői órán nem lehetett szó, úgyhogy a nagyobb bütykök eltávolítása után megszorítottuk a 3 csavarral, majd feldíszítettük.
Aztán vmikor hajnali 1 óra tájban arra figyeltünk fel, h. a teljesen feldíszített fa konzekvensen dől előre és az elhasalásban csak a dedbiztossá tévő damilok akadályozzák meg, melyekkel a plafonhoz és az ablakkilincshez van kikötve.
Még küzdöttünk vele egy fél órát, de a helyzet reménytelen. Dől. A damilok még tartanak, de meddig?

Mediterrán diéta

Tegnap igen fáintos tengeri herkentyűket vacsiztam olasz halászlé képében.
Volt benne mindenféle puhatestű, kacsló, polip, búgócsiga....
Csak a kis narancssárga rákocskák pociján az anyjukkal együtt megfőzött ivadékok szeme bámult rám vádlón.
Némi lelkiismeretfurdalással ugyan, de megettem őket.

Előrejelzés

A fehér karácsony esélye:
Az ország hóval borított tájain: 85%
Másutt: 20%

Ezt megaszonták!

Csak játszik....

Néha az az érzésem, h. Isten csak egy nagy macska, aki kedvére játszik velünk......

Kanári újból

Madarakról jut eszembe, már rég akartam írni, de vhogy mindig elmaradt:

A kanárim köszöni szépen, de úgy döntött, h. még egy kicsit velünk marad.
Aznap hajnalban a 2. szélütése után eléggé reménytelenül vergődött a kalitka alján, féloldalára dőlve. Mire délben visszaértem a szemcseppentő-beszerző körutamról, már csak hevert és nem is tiltakozott, amikor kivettem. Az egyik szemére köleshéjak száradtak rá, az alul lévő szárnyvégét véresre verte a csapkodás közben. Elég rosszul nézett ki, de élt.
Vízzel kimostam a szemét, lemostam a szárnyát, és szép óvatosan elkezdtem adagolni neki a felhígított és megcukrozott bébitápszert. Beültettem egy kis műanyag edénybe és idetettem az íróasztalomra, attól nem nagyon kellett tartani, h. elrepül. 10 percenként belediktáltam egy kis oldatot és csodák csodája 4 órára már felült és 6-kor miután kimentem megetetni a gyereket a konyhába, arra jöttem vissza, h. üres az edény, hűlt helye a madárnak. No nem ment messzire, csak az asztal lábáig, de ahhoz képest, h. reggel nem voltam benne biztos, h. még életben találom, amikor hazaérek, nem kis teljesítmény!
Azóta visszanyerte az életkedvét és ugyanolyan, mint amennyire az első szélütést követően rendbejött. Kicsit öreg, kicsit rozoga, de él és élni akar.
Reggelente kitartóan fröcsköli magára a vizet az itatójából, mivel a fürdőjéhez már nem tud eljutni, de igen tiszta jószág. Több tartás van benne, mint jónéhány emberben és én tisztelem emiatt.

Rigók

Szeretem, amikor napsütéses téli napokon a bokrok tövében, fák ágain a rigók csak úgy csendben, szinte csak önmaguknak fütyörésznek.
Bezzeg tavasszal! Akkor szinte ordítanak, mint a veszekedő emberek, mindegyik hangerőben akarja túlszárnyalni a másikat. Érthető, hiszen a párválasztás és a fészekrakás múlik rajta, de én olyankor inkább csukott ablak mellett alszom. Az éjszakai életmódommal nem egyeztethető össze a hajnali kelés.

Elcserélt kislányok

http://www.storyonline.hu/hirek/igazi_szuleikkel/4919/
Egy év után visszacserélni két gyereket......
Hát nem tudom.
Nem tudom, h. hogyan lehet odaadni egy gyereket, akit én szoptattam, én altattam, én vígasztaltam, én tanítgattam?
Egy gyereket, akinek végre értem minden rezdülését, ismerem a hangulatát, tudom, mit szeret, mitől fél.
Egy gyereket, aki ismeri a szagomat, a szívem dobbanását, aki hozzám szalad, ha fél v. fáj vmi.
Odaadni a képeket, a videókat arról, amikor először mosolygott rám, amikor először fogta meg a kezemet, amikor felült, amikor felállt, amikor elindult? Az első gagyogásairól, arról, ahogy édesdeden alszik a karomban, ahogy az apjával játszik?
És kapni helyette egy másik gyereket, akit nem ismerek, akiről nem tudok semmit.
Csak azért, mert vér a véremből?
A vér fontosabb vagy a szeretet által kialakított kapcsolat?
Eldobni a legfontosabbat, a korai kötődést? Odaadni egy gyereket, aki hozzánk szocializálódott és kapni egy másikat, aki másokhoz?
És, ha Az már sohasem lesz igazán az én gyerekem?
Fel lehet ezt dolgozni? A gyereknek? És az anyának/apának?

Focismaci

Apa szerint a ded, ha még nem is olyan technikás, mint egy NB 1-es focista, állóképességben már ott van, lelkesedésben pedig bőven meg is haladja!