Ötkönyves játék

Mamzelle meghívott erre a játékra.
Azóta töröm a fejem rajta.
Nem egyszerű.
Mondhatni képtelenség.
Inkább az 5 kedvenc írómat mondanám.
Tőlük lehet olvasmányt válogatni, nem nagyon nyúlhat mellé az ember:
1. Steinbeck (gondolom ezzel nem lepek meg senkit)
2. Heller, mármint a Joseph. A 22-es csapdája is jó, de az Isten tudja még tizedik olvasatra is tud újat nyújtani. A Gold a mennybe megy pedig meglepően időszerű. Sajnos.
3. Arany. Nem részletezném. Rím, ritmus, szókészlet. Balladák. Hamlet. Toldi. A Családi kört már a fiam is tudja.....
4. Radnóti. Szerelmetes költőm. "Pislogás: Itt alszik kedvesed és vele alszik lába nagyujján a légy is. Vigyázz! fölneveted. Olyan simogató a világ néha mégis. ..."
5. Bächer Iván. Sokkal jobban ír, mint beszél. Vagy úgy is mondhatnám, hogy jobb, ha nem is beszél. Elég, ha hallgat. Aztán megírja....

Radnóti Miklós: Két karodban

Magyar 1.
Mobilvers.
Molnár Piroska.
Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.


Most halt meg egy közeli barátunk.
A lányával beszéltem a minap. Az édesanyja a kezei közt halt meg.
Tudták, hogy meg fog halni. Inoperábilis tüdőrák, agyi áttétekkel. Már nem tudott mozogni, sem kommunikálni. Több hónapja ápolták otthon.
Azt mondta, rettenetesen félt attól, hogy ő lesz ott, amikor az anyukája meghal, de végül így volt jó...hogy ott lehetett.
És hogy valójában az ő számára nem akkor halt meg az anyukája, hanem már jóval korábban. Amikor már nem volt kit felhívni esténként, hogy elmondhassa az aznapi dolgokat, amikor már nem volt kit megkérdezni.....
Hogy ő valójában akkor nőtt fel...felnőtté.

Nem akarok felnőni!

Jézuska projekt

Minekutána elveimmel ellenkező módon, de a párom ezirányú kérésének engedve karácsony reggelén (hajnali két órás faállítást követően) azzal ébresztettük a dedet, h. menjen gyorsan a nappaliba, mert az éjjel hozott neki karácsonyfát a Jézuska; anyámékhoz menet a lépcsőházban összefutottunk a szomszéddal, aki még csak akkor cipelte felfelé a fenyőjét.
A ded lecövekelt a látványtól és szinte hallani lehetett a kerekek kattogását a fejében....
Meg az enyémben is!
Másfél emeletbe tellett mire előálltam a mesével, hogy a bácsi nem volt jó egész évben, ezért neki nem vitte fel a Jézuska a karácsonyfáját a harmadikra és nem is díszítette fel.
Talán bevette.....

Piroska és a farkas 2.

Vajon okoz-e valamiféle törést a gyerek lelkében, hogy apám a szülésem előtt részletesen kifejtette neki, hogy ".....anya majd bemegy a kórházba, felvágják a hasát, és kiveszik belőle a Kistesót"?

Csak remélni tudom, hogy a ded ennél a résznél nem fűzte hozzá a szokásos "hozsott" megjegyzését, ami arra vonatkozik, hogy "és akkor a vadász hozott nagy köveket, amit bevarrtak a farkas hasába....."

Piroska és a farkas

Vajon hány dioptriás szemüveggel rendelkezett Piroska, h. az elhíresült párbeszéd (Mondd nagymama.....) egyáltalán kialakulhatott?

Kísérlet

Mindeddig nem történtek alapos és mindenre kiterjedő vizsgálatok arra nézve, hogy vajon képes-e egy csecsemő megpukkadni mérgében, amennyiben az őt eddigelé folyamatosan cipelő szülője aljas módon és előre megfontolt szándékkal leteszi egy drága pénzért direkt neki vásárolt és minden kényelmi funkcióval felszerelt bébi pihenőszékbe.
Mindeddig.

Update: Képes.

Incredibleindia

Nem is tudom.....most vhogy nem szívesen mennék oda!

Majmok bolygója

Mostmár tudom, hogy fog kinézni Michael Jackson, ha végleg leesik az orra.

Új tapasztalatok

Mire kezdtem volna magam jól érezni, a gyerek úgy döntött, hogy kívül tágasabb. Nem bántam igazán.

Érdekes új tapasztalatokra tettem szert:
- Egy 3 kilós gyerek is hájas, ha csak 45 centi hosszú.
- A szopizás képessége nem feltétlenül velünk született tulajdonság, egyesek simán éhenhalnának, ha magukra lennének utalva (vagy megenné őket a tigris, amit a folyamatos üvöltés csal oda!).
- Vajon hogyan lehet rávenni egy újszülöttet, h. ugyan tátsa már ki azt a pici száját, mert a mellem nincs szívószállal szerelve, mint a dobozos gyümölcslevek?
- Vajon miért csak a protekciósok hátában hagyják benne másnapig az EDA katéterét, biztosítva ezzel, h. legalább addig fájdalommentesek legyenek? (Még jó, hogy ez esetben én voltam a protekciós!)
- A csecsemős nővérek éjjel miért nem képesek kivinni az őrzőből a felébredt, éhes babákat az anyukáknak a kórtermekbe, miért jobb, ha senki nem alszik, miközben ők halálos nyugalomban töltögetik a kórlapokat, rá sem hederítve az üvöltő apróságokra?
- Ha elő van írva, h. a babákat 3 óránként meg kell etetni, akkor a gyerekorvos miért pont akkor jön vizitelni a csecsemőosztályra, amikor a legtöbb babának pont ennie kéne, és miért tököl majdnem egy teljes órát az osztály ajtaját magáracsukva? Vagy legalább azokat a babákat adnák ki, akikkel már végzett!
- Egy bababarát kórházban (?) miért adnak 6 hónapos kortól adható tápot az újszülötteknek?
- A csecsemőosztályon éjjelente ( még a legnagyobb káoszban is!) békésen szendergő csecsemő miért változik éjjel tomboló fúriává attól, ha hazahozzuk?

Kettesben egy testben

Szeretem az ilyen reggeleket, amikor előbb ébredek, mint elsőszülöttem és van egy kis időm magamra, magunkra.
Amikor kinyitom a szemem és csak fekszem. Élvezem, h. még nem fáj semmim, könnyűnek érzem magam. Símogat a paplan, körülölel a lét elviselhető könnyűsége.
Egyedül vagyok, de mégsem.
Ilyenkor ő még alszik odabenn, de amikor átfordulok a másik oldalamra, egy nagy lusta fordulással vagy a lába kidugásával jelzi, h. "csak még egy kicsit". És már alszik is tovább.
Ilyenkor tudom, h. minden rendben kinn is és benn is.
Szeretem az ilyen reggeleket.

Katarzis nélkül

Ma éjjel minden félelmem és rettegésem egyetlen borzasztó rémálomban egyesült. Megtörtént benne minden rossz, ami még rám várhat a közeljövőben.
Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, mert csak sodortak az események, minden összesküdött ellenem, és nem volt senki, aki segítsen, senki, aki megakadályozza a rossz dolgok megtörténését. Minden ajtó becsukódott körülöttem és én csak csapongtam a kiutat keresvén, de nem volt menekülés.
Aztán már csak sirattam az elveszített boldogságot.

Amikor felébredtem, a rémálom folytatása várt rám, ami aztán végül jóra fordult, de nem tudom mikorra fogom lerázni magamról azt a bénultságot, amit a két egymással összefüggő esemény okozott.

Tudom mitől félek, tudom miért, de nem tudom, mit tegyek ellene!
Lenne választásom, de nem tudom, h. nem éppen a másik verzió vezetne esetleg tragédiához.
De mi van, ha rosszul döntök?
Bíznom kéne egy másik ember döntésében, hiszen ő jártasabb a dologban.
De sohasem tudtam megbízni senkiben.
Ott csilingel a kis ezüstcsengő és én nem tudom, h. mi jobb, ha hallgatok rá, vagy ha sutba dobom a félelmeimet és átengedem az irányítást egy másik embernek?

Abszolut 0

Kreativitásom, energiaszintem, hangulatom a béka alatt igen-igen sokkal.
Innen szép nyerni!

Hogyan lesz az álomból rémálom

Az elején az ember persze aggódik, de a lelke mélyén reméli, h. nem lesz baj.
Aztán beüt az első probléma.
Akkor pár hét pánik.
Aztán túljut rajta és kezd megnyugodni.
Akkor beüt a második probléma.
Igaz ez csak 1 napig áll fenn, de arra bőven elég, hogy széttiporja az ember saját sérthetetlenségbe vetett hitének utolsó morzsáit is.
Onnantól jön a bizonytalanság, rettegés, várakozás.
Hiába bizonyítják újabb és újabb vizsgálatok, hogy nincs semmi baj, a lélek már nem mer hinni, nem mer bízni.
Helyette beindul az elidegenítés folyamata.
Hogy ne fájjon majd, ha bekövetkezik a legrettegettebb, az elvesztése annak, amit pedig nagyon szerettünk, nagyon vártunk, de akihez már beszélni sem merünk.
A tudat leválasztja magát az érzésről, nem engedi, h. többé bele tudjon merülni a felhőtlen boldogságba.
Aztán lassan mégis felenged, kezd ellazulni, hinni újra, átengedi magát a boldog várakozásnak, tervezgetésnek...
És akkor jön az újabb rém, az újabb lehetőség a boldogság elvesztésére.
És onnantól többé már nem úgy működik semmi, mint korábban.
Nincs többé ráhangolódás, boldog várakozás....
Már csak a "legyünk túl rajta és ne legyen baj!" reménye marad.
Ez maradt nekem. A remény.

Kis szünet után

Már jó régen nem írtam. Nem azért, mert nem lett volna miről írnom, hanem éppen azért, mert túl sok mindenről kellett volna írnom.
De képtelen voltam.
Majd talán apránként pótolom.

Naptárreform

Szeretném ezúton indítványozni a Gergely-naptár megreformálását, mert úgy érzem, hogy már nem képes a megváltozott életmódunk által támasztott igényeknek megfelelni (legalábbis az enyémeknek tuti nem!).

A 24 órából álló nap semmire sem elég, javaslom a kiterjesztését 42 órára.

Amennyiben ez mindenféle csillagászati problémákat vet fel, úgy kénytelenek leszünk a saját szabályrendszerünkön változtatni és a hét 7 napját új felfogásban megosztani: 4 munkanap/3 pihenőnap.
Így a páromnak lenne lehetősége engem tehermentesíteni és akár heti fél napom is lehetne arra, hogy végre utolérjem magamat. Meg ő is többet látná a fiát.

De valamit muszáj tenni, mert ez így nem megoldás! Kismamáknak miért nem jár szabi?