A süti, aminek csak széle van

És igen!
Végre valaki legyártotta minden almáspitemániás álmát: a tepsit, amiben olyan süteményt lehet sütni, aminek csak széle van.
Ide nekem egy ilyet, de rögvest!
Köszi Mamzelle-nek a tippet, most álmatlan éjszakáim lesznek...
Mennyi is most a dollár?

Esélyegyenlőség

Az Intersport bejáratát balról és jobbról övező 2-2 parkolóhely a mozgássérültek részére van fenntartva.
Nem tartom valószínűnek, hogy a mozgássérültek tömegesen rohannák meg a boltot, mondjuk akciós sílécért.
Ugyanakkor - annak ellenére, hogy a bolt felét lassan játékok teszik ki - nincs egy nyomorult bevásárlókocsi, amire az ember a babahordozót feltehetné.

Mozgolódás

Kiscsipet már felhúzza magát, ha megfogjuk a kezét (ezért nem egyszerű körmötvágni sem neki), ha pedig függőlegesben tartjuk, kirúgja magát a lábával és boldogan vigyorog, h. már tud állni (na persze nem tud, de ezt egyenlőre nem mondjuk el neki).
Ha vki bekerül a látóterébe, akkor elkezd kapálózni az összes végtagjával és sikongatásokkal igyekszik felhívni magára a figyelmet, ha pedig az illető le is ül hozzá, akkor elmeséli neki az egész addigi életét, mint a nyugdíjas mamikák a váróban, és ettől nagyon boldognak tűnik.
A pihenőszékén az állatfigurákat már egészen célirányosan bizergálja, a zenélő forgót pedig borítékolom, h. pár napon belül magára fogja rántani.
Forog, sőt gurul. A forgást ugyanis közlekedésre használja, mióta rájött, h. a kúszással kapcsolatos próbálkozásai inkább tolatást eredményeztek.
Gondolkozunk, h. egykori úttörőcsapatokhoz hasonlóan, felvegyük-e Széchenyi nevét, hidat ugyanis nagyon tud csinálni....

Családon belüli pozíció

Mire észbekaptam, hátrébb szorultam a rangsorban, mint a kutya, pedig nincs is kutyánk, csak két gyerekünk.

Nevelősdi

Miután sikeresen feltereltem magam előtt a lépcsőházban, jobb kezemben Kisgömböccel, bal kezemben a bevásárlással, és így nem kellett fentről leordítoznom, hogy ugyan kegyeskedjen már egyedül feljönni a negyedikre, de azonnal, mert különben lemegyek és lesz nemulass, kabátlevétel közben csendben megjegyezte:
"Anya jó vagy!"
Kérdem miért?
"Mert nem kiabáltál."
Végülis a nevelés alapja a pozitív dolgok megerősítése.
Volna mit tanulnom a kis csirkefogótól.....

In memoriam?

Ma kidobáltam a telefonomból a rég nem használt telefonszámokat. Régi, elfeledett barátok, munkatársak, ismerősök.
Amikor a nemrég elhunyt barátunk számához értem, nem voltam képes kitörölni.
Valahogy nem lehet... nem tehetem meg... hiába tudom, hogy már nincs kit hívni... valahogy olyan lett volna, mint egy gyilkosság.
Nem járok ki a sírjához, de azt hiszem a lelkemen kívül a telefonomban is egy kicsit őrizni fogom az emlékét.


Vajon hányan őrzik elhunyt szüleik telefonszámát a telefonjukban? Talán még át is mentik a következő telefonba is.....

Morcos a libapék.....

Nem tudom, miért kell külön kérni, hogy a gyereknek PUHA perecet adjanak?
Vagy azt a fogatlan nyugdíjasoknak tartogatják?

Miss Marple

Anyám tegnap elhagyta a kispiacon a karkötőjét, amit szülinapjára fűztem.
Ma végigkérdezgettem az árusokat, hogy nem találta-e meg valamelyikük.
Természetesen nem.
Már csak hazafelé döbbentem rá, hogy az egyikük azt mondta, hogy ő délután kint sem volt.
Én nem mondtam, hogy anyám délután járt arra........

Ceruzateszt

Egykoron, boldogult tinikoromban, talán fodrásznál történő várakozás közben akadt a kezembe valami nőknek szóló divat- vagy bulvármagazin.
Abban olvastam, hogy a női mell szépségének fokmérője a pasik szerint az ún. ceruzateszt, vagyis hogy a mell alá helyezett ceruzát megtartja-e vagy sem.
Természetesen amint hazaértem, első dolgom volt keresni egy ceruzát, majd bánatosan konstatálni, hogy az enyém még nem tartja meg.
Most így évtizedekkel később, két gyerek után, rá kellett döbbennem, hogy azt a cikket annakidején vagy a tördelőszerkesztő húzta meg a kelleténél jobban, vagy én érthettem félre valamit nagyon......

Fiastyúk

Apám a csillagképeket magyarázta elsőszülöttemnek. Az ott a Fiastyúk, azt ott a Castor és Pollux...
Erről szabad asszociációval beugrott, hogy egykoron valaki rendszeresen olyan tojásokat hozott, melyek duplák voltak, vagyis egyazon tojáshéjon belül két sárgája volt.
Vajon ha az a tyúk talákozott volna kakassal, akkor a tojásokból csirkeikrek bújtak volna ki?
Egyáltalán a madaraknál léteznek ikrek?
Milyen lehet egy merev falú tokon osztozni egy másik élőlénnyel?
Ebben az esetben még a "kirúgom az oldalát" sem működik, melyet az embergyerekek például meg tudnak tenni.
Meg azért más, ha két kisbaba lubickol egymás mellett, mint ha két kis karmos lábú csibe.
Azt hiszem, inkább lennék ikerbaba, mint ikercsirke.

Gyerekcipő

A gyerekcipő az egy érdekes dolog.
A dedek lába sajátos módon folyamatosan növekszik, ennek köszönhetően időnként sajnos muszáj nekik új cipőt venni, pedig ennek sem a gyerek, sem a szülő nem örül kifejezetten.
De előbb-utóbb eljön a nap, amikor az ember (asszony) fülönfogja vonakodó csemetéjét és hosszas útvonaltervezést és időszámvetést követően elindul felfedezni a környéken található végesszámú gyerekcipőbolt idei szezonális kínálatát.
Ami nincs is.
Kétféle gyerekcipő létezik ugyanis: Márnincs és Mégnincs.
Vagyis, ha az ember (asszony) gyermekének lába novemberben növi ki a magasszárú átmeneti cipőt és ezzel okot szolgáltat ahhoz, hogy benevezzünk a "ki talál 24-es hótaposót a városban" versenyre, akkor csalódottan kell konstatálnunk, hogy novemberben MÉG nem forgalmaznak hótaposót. Ugyanakkor semmilyen konkrét információt nem tudnak adni arra vonatkozólag, hogy vajh MIKOR fognak megjönni a téli cipők.
Ember (a.) mély sóhajjal elüget a kínaiba és vesz, amit kap, de elhatározza, hogy tavaszi cipőt mindenképpen valami jó minőségűt szerez a lúdtalphajlammal megáldott elsőszülőttjének.
És eljő a tavasz.
Kis csapat ismételten felkerekedik, immáron egy leánygyermekkel súlyosbítva az amúgysem rózsás helyzetet. Ekkor azonban megrökönyödve kénytelen tudomásulvenni, hogy a polcokat nyári szandálok borítják, tehát tavaszi átmeneti cipőt MÁR nem talál.
Alanyunk a kereskedők felmenőinek szapora és nem jóindulatú emlegetéseinek közepette tér haza, miközben azon morfondírozik, hogy vajon milyen úton-módon számíthatná ki előre a gyerek nyári lábméretét, hiszen nyári szandált azt MOST nagyon tudna venni.

Szopissztrájk

Az ember (de legfőképpen az asszony!) azt gondolná, hogy ha adva vagyon egy tejtől dúzzadó kebel és egy szemmel láthatóan az éhhalál küszöbén álló ded, akkor a két objektum egymáshoz történő csatlakoztatása a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb módja.
Hát nem.
Az érintett ded ugyanis - az éhhalál fenyegető közelsége ellenére - a kebel puszta látványától is lila fejjel üvölt, szopizni egyáltalán nem hajlandó, a szájába dugott mellbimbót méla undorral és sértett pofával köpi kifelé, ha jobb kedvében találtuk, ha pedig rosszabb kedvében, akkor teli torokkal (ez esetben szó szerint) üvölt a mikrofonba.
Az embert (ill. momentán az asszonyt) ilyenkor elfogja a harci idegesség és próbálja erővel csatolni a két érintett felet, de ettől a helyzet nem javul, sőt inkább romlik. Utólag kiderül, h. a probléma szempontjából ez volt a létező legrosszabb megoldási kísérlet.
Történik pár próbálkozás a lefejt tej cumisüvegből történő megetetésére, de a gyerek masszívan ellenáll.
Pár nap után az embert (asszonyt) elfogja a csüggedés, és elkezd haraggal tekinteni az érintett gyermekre, aki - véleménye szerint - teljesen életképtelen egyed, hiszen a táplálkozás egyetlen számára jelenleg megoldható formáját is önként visszautasítja. Ab ovo őt magát utasítja el. És ez rettenetesen rosszul esik.
Aztán az ember (a.) billentyűzetet ragad és utánaolvas. Kiderül, h. a dolog nem egyedi, gyermekek százai, sőt talán tízezrei döntenek úgy minden nap, hogy nekik innentől valami miatt nem szimpatikus a táplálkozás anyamellből történő megoldása.
Sőt az is kiderül, hogy a helyzet egyáltalán nem reménytelen, mások gyerekei is túlélték már, igaz, ők a LLL tanácsadók egységes tiltakozása ellenére cumisüvegből hajlandóak voltak elfogadni a pótlást. Jelen gyermekre sajnos ez nem érvényes, de reményt nyújt az a tudat, hogy fiatal kora ellenére jólfejlett hőszigetelő rétegre tett már szert, mely talán kitart a sztrájk végéig.
Azért biztos, ami biztos, az ember (a.) telefont ragad és megkörnyékez egy LLL-es szoptatási tanácsadót, hátha mondana valami használhatót. A hívás sikeres, alanyunk megtudja, hogy kutakodnia kellene a felmenői múltjában, volt-e gyermekhalál, abortusz, nemi erőszak, mert akár ez is okozhat - a genetikai ujjlenyomathoz hasonlóan nemzedékeken keresztül öröklődve - szopási sztrájkot a jelenleg 2,5 hónapos gyermeknél. Ekkora maszlagot alanyunk már régen hallott, de ad még egy esélyt a tanácsadónak és nem teszi le azonnal a telefont. Félóra beszélgetésből végül a lényeg: a fene tudja az okot, de nem is lényeg, az a fontos, hogy a ded ismét kedvet kapjon a kajáláshoz, ehhez pedig nyugalom, nyugalom és még több nyugalom szükséges.
Innentől indul a kiskorú ágyból történő kikapása az első nyikkanásra, hogy mire kinyitja a pici szemét, már cici legyen a szája előtt, amit így talán ordítás helyett tévedésből kész lesz szopizásra is használni. Csel hol bejön, hol nem, mindenesetre a napi fogyasztás kezd valamelyest növekedni.
Ugyanakkor folyamatosan fennáll a hamleti kérdés: Fejni vagy nem fejni?
Ha ugyanis az ember (a.) nem fej, akkor a tej mennyisége fokozatosan csökkenni fog, hiszen a ded részéről aztán nem sok szopási inger éri az anyamellet. Ha viszont fej, akkor meg jó eséllyel lehet pályázni a mellgyulladásra, hiszen a gyermek hol hajlandó szopni, hol nem, de természetesen mindig akkor adja elő az éhezőt, amikor előtte tíz perccel éppen lefejtük előle az értékes nedűt (amit aztán cumisüvegből már nem hajlandó betermelni), amikor viszont meghagyjuk neki, akkor nincs az az isten, hogy hajlandó legyen szopizni, így az ember (a.) eldurranó csöcsökkel várja a következő szoptatást.
Az ember (a.) eredendően lusta, így marad a "nem fejni" verziónál és drukkol, hogy a sztrájknak kicsivel előbb legyen vége, minthogy a teje elmenjen.
A reménykeltő az, hogy a ded érdekes módon éjjelente nem tiltakozik a táplálkozás mellből történő kivitelezése ellen, így azért fenntartja a tejtermelést és talán nem is hal éhen......

Havas a hegyek teteje....

Érdekes, hogy az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy télen a hegyen hó van, még akkor is, ha a hegy lábánál, a városban ennek nincsenek más jelei azon kívül, hogy a hegyre felnézve a hegy fehér.
Így aztán az ember megdöbbenve tapasztalja a hegyre felmenve, hogy a lentről látható fehérség bizony jó 30 centi vastag és a letaposott helyeken kegyetlenül csúszik.
Az ember gyereke pedig nehezen fogadja el a tényt, hogy ez a fehérség bizony - annak ellenére, hogy puha, mint a paplan - hideg. És belemegy a csizmájába, ha belelép. És ott gyorsan el is olvad. És akkor menni kell haza zoknit cserélni....
Mostmár tudom, hogy mi a különbség a csizma és a hótaposó között: az a kis összehúzható textilgallér a csizmaszár tetején, ami a hó csizmába jutását megakadályozza.
És már azt is tudom, hogy mi az abszolút lehetetlen: februárban 25-ös hótaposót venni.

Challenge day

Aki azt hiszi, h. a Mount Everest megmászása vagy a Déli Sark elérése az teljesítmény, az menjen le egy 3 hónapost magára kötve, egy 2,5 évessel kézenfogva a helyi szupermarketbe bevásárolni!
Tiltott segédeszköznek minősül a kiskorú kézibilinccsel történő felszerelése annak megakadályozása céljából, hogy a számára érdekes dolgok polcról történő levételét megakadályozzuk.
Ugyanígy tilos a kiskorút magunkhoz bilincselnünk a pénztárnál arra az időre, amíg kénytelenek vagyunk mindkét kezünket, és teljes figyelmünket a fizetésre összpontosítani.
A füldugó használata doppingnak minősül, a földön fetrengő kiskorú lábbal illetése pedig nem fér bele a fair play kereteibe.
A kiskorú hajának 100 dB-t meghaladó hangerejű leüvöltése vagy adott esetben a gyermek nyíltszini felképelése azonnali eltiltást eredményez.
További jó versenyzést!

Csáth Géza: Napló

Hát nem is tudom.....
Amikor az ember leküzdi az első heveny hányingerét afelett, h. ez az ember mekkora kurvapecér volt és milyen undorító közönnyel volt képes írni a "csábításairól"....akkor jön a hányinger második hulláma amiatt, hogy mindezt orvosként a betegeivel kapcsolatban is elkövette.
De amikor tovább olvastam, már csak szánni tudtam.
Az pedig megdöbbentő volt, ahogy a minden bokorban félrekefélő, folyamatos kangörcsét csak kábítószerekkel kordában tartani képes író átalakult üldözési mániás, féltékenységtől őrjöngő morfinistává.
Részvétet csak a felesége iránt vagyok képes érezni....