Hogyan lesz az álomból rémálom

Az elején az ember persze aggódik, de a lelke mélyén reméli, h. nem lesz baj.
Aztán beüt az első probléma.
Akkor pár hét pánik.
Aztán túljut rajta és kezd megnyugodni.
Akkor beüt a második probléma.
Igaz ez csak 1 napig áll fenn, de arra bőven elég, hogy széttiporja az ember saját sérthetetlenségbe vetett hitének utolsó morzsáit is.
Onnantól jön a bizonytalanság, rettegés, várakozás.
Hiába bizonyítják újabb és újabb vizsgálatok, hogy nincs semmi baj, a lélek már nem mer hinni, nem mer bízni.
Helyette beindul az elidegenítés folyamata.
Hogy ne fájjon majd, ha bekövetkezik a legrettegettebb, az elvesztése annak, amit pedig nagyon szerettünk, nagyon vártunk, de akihez már beszélni sem merünk.
A tudat leválasztja magát az érzésről, nem engedi, h. többé bele tudjon merülni a felhőtlen boldogságba.
Aztán lassan mégis felenged, kezd ellazulni, hinni újra, átengedi magát a boldog várakozásnak, tervezgetésnek...
És akkor jön az újabb rém, az újabb lehetőség a boldogság elvesztésére.
És onnantól többé már nem úgy működik semmi, mint korábban.
Nincs többé ráhangolódás, boldog várakozás....
Már csak a "legyünk túl rajta és ne legyen baj!" reménye marad.
Ez maradt nekem. A remény.