Új tapasztalatok

Mire kezdtem volna magam jól érezni, a gyerek úgy döntött, hogy kívül tágasabb. Nem bántam igazán.

Érdekes új tapasztalatokra tettem szert:
- Egy 3 kilós gyerek is hájas, ha csak 45 centi hosszú.
- A szopizás képessége nem feltétlenül velünk született tulajdonság, egyesek simán éhenhalnának, ha magukra lennének utalva (vagy megenné őket a tigris, amit a folyamatos üvöltés csal oda!).
- Vajon hogyan lehet rávenni egy újszülöttet, h. ugyan tátsa már ki azt a pici száját, mert a mellem nincs szívószállal szerelve, mint a dobozos gyümölcslevek?
- Vajon miért csak a protekciósok hátában hagyják benne másnapig az EDA katéterét, biztosítva ezzel, h. legalább addig fájdalommentesek legyenek? (Még jó, hogy ez esetben én voltam a protekciós!)
- A csecsemős nővérek éjjel miért nem képesek kivinni az őrzőből a felébredt, éhes babákat az anyukáknak a kórtermekbe, miért jobb, ha senki nem alszik, miközben ők halálos nyugalomban töltögetik a kórlapokat, rá sem hederítve az üvöltő apróságokra?
- Ha elő van írva, h. a babákat 3 óránként meg kell etetni, akkor a gyerekorvos miért pont akkor jön vizitelni a csecsemőosztályra, amikor a legtöbb babának pont ennie kéne, és miért tököl majdnem egy teljes órát az osztály ajtaját magáracsukva? Vagy legalább azokat a babákat adnák ki, akikkel már végzett!
- Egy bababarát kórházban (?) miért adnak 6 hónapos kortól adható tápot az újszülötteknek?
- A csecsemőosztályon éjjelente ( még a legnagyobb káoszban is!) békésen szendergő csecsemő miért változik éjjel tomboló fúriává attól, ha hazahozzuk?