Radnóti Miklós: Két karodban

Magyar 1.
Mobilvers.
Molnár Piroska.
Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.


Most halt meg egy közeli barátunk.
A lányával beszéltem a minap. Az édesanyja a kezei közt halt meg.
Tudták, hogy meg fog halni. Inoperábilis tüdőrák, agyi áttétekkel. Már nem tudott mozogni, sem kommunikálni. Több hónapja ápolták otthon.
Azt mondta, rettenetesen félt attól, hogy ő lesz ott, amikor az anyukája meghal, de végül így volt jó...hogy ott lehetett.
És hogy valójában az ő számára nem akkor halt meg az anyukája, hanem már jóval korábban. Amikor már nem volt kit felhívni esténként, hogy elmondhassa az aznapi dolgokat, amikor már nem volt kit megkérdezni.....
Hogy ő valójában akkor nőtt fel...felnőtté.

Nem akarok felnőni!