MPL

Attól még, hogy csináltak belőle egy hárombetűs rövidítést a GLS mintájára, még ugyanaz a szar maradt, ami akkor volt, amikor még simán Magyar Postának hívták.

Hogy nekem kelljen két teljes napon keresztül itthon ülnöm amiatt, hogy aztán kifizethessek 1500 Ft-ot azért, hogy végül mégis be kelljen gyalogolnom két gyerekkel a csomagért a postára és várhassam végig az öles sorokat a döglesztő melegben.

Mert tegnap akkor pont nem voltam itthon, amikor fél 12-kor (!) először megpróbálták a kézbesítést, ma meg pont el kell mennem délután 5-kor, amikor majd talán ki fogja hozni a kézbesítő, miután ma délután 3-kor rájuk telefonáltam, h. úgy tudom az árban benne van a kétszeri kiszállítás. Gondolom nagy nehezen elővadászták a kocsmából a Józsit, h. "Te Józsikám, nem kellett volna neked ezt a csomagot ma is kivinni?". Így most ma bemegy érte és kihozza este 6-ig. Na ja! Én meg itt vártam egész délelőtt, és ha nem szólok be, akkor Józsi békésen ülhetne a kocsmában, mert senkinek eszébe sem jutna, h. ki kéne hozni.



Dögölj meg MPL!

Update:
Józsi fél 4-kor itt volt. De miért kell ehhez nekem betelefonálni és kiverni a dilit? Miért nem alapvető dolog?

Kukás Úr....

Az erősen illuminált hajléktalan a fenti módon szólította meg a kisbolt előtt lassító, láthatósági mellényt viselő biciklistát.

IQ mínusz

A srác a buszon elmélyülten próbálta KIgyömöszölni az MP3 lejátszója fülhallgatóját azon a pici gumikeretes lyukon, amit abból a célból alakítottak ki a hátizsákján, hogy ott lehessen BEdugni az MP3 lejátszó fülhallgatójának csatlakozó végét.
Nem aláztam meg azzal, hogy segítek.

Apró gondok

Fiam a reggeli merevedésére:
"Anya, nagy a kukacom. Nem jó ez nekem!"

Most erre mit mondjak?
Azt, hogy lesz ez még így se?

A küszöbön túl

A gyerek felfedezte, hogy van élet a küszöbön túl is.
Mármint a nappaliból kifele jövet immáron nem áll meg a küszöbön azon töprengve, hogy vajon hova lett a család többi tagja, hanem lelkesen kikommandózik az előszobába, onnantól pedig opcionálisan a többi helységbe is.
Innentől a játékai már unalmasak, sokkal jobb az előszobában megcsócsálni a cipőket, megrágni a cipőfűzőket, és hason pörögni az előszobaszőnyegen, összeszedve mindazt a koszt, amit a család többi tagja a cipője talpán behoz.
Ridegtartás van, na.
Újabban pedig a konyhát is meglátogatja, lelkesen rázva a rácsállványt, amin a bébiételes üvegeit tartom.
Vegyem ráutaló magatartásnak?

Cseresznyeszezon

Hoppá! A cseresznyéről majdnem elfeledkeztem!

Sajnos vannak mellékhatásai.
Csöppöm szuszakol, szuszakol, szuszakol....púzik. Aztán egy darabig csend, majd kezdi előlről.
A fiam mellett bármit ehettem, neki úgy tűnik kényesebb a gyomra.