A küszöbön túl

A gyerek felfedezte, hogy van élet a küszöbön túl is.
Mármint a nappaliból kifele jövet immáron nem áll meg a küszöbön azon töprengve, hogy vajon hova lett a család többi tagja, hanem lelkesen kikommandózik az előszobába, onnantól pedig opcionálisan a többi helységbe is.
Innentől a játékai már unalmasak, sokkal jobb az előszobában megcsócsálni a cipőket, megrágni a cipőfűzőket, és hason pörögni az előszobaszőnyegen, összeszedve mindazt a koszt, amit a család többi tagja a cipője talpán behoz.
Ridegtartás van, na.
Újabban pedig a konyhát is meglátogatja, lelkesen rázva a rácsállványt, amin a bébiételes üvegeit tartom.
Vegyem ráutaló magatartásnak?