Karácsonyfa

Mert egy hülye maximalista vagyok, akinek igényei vannak a karácsonyfával kapcsolatban: nem jó a sarokfenyő, sem a kanyarfenyő, sem partvisnyél, és az sem mindegy, hogy milyen a tűlevelek hossza, színe, ágak sűrűsége, ja és ne potyogjon, tehát luc kilőve, és ne is szúrjon, mert akkor felemlegetem az összes szenteket, mire végzek a díszítéssel, tehát az ezüstfenyő szintén kihullott a rostán.
Marad a douglas, normann és hasonlók. Aranyárban.
És ha már drága, akkor legyen szép.
Minden évben rázós buli a megfelelő fa kiválasztása.
Idén, miután felmértem új városom meglehetősen lehangoló kínálatát, elgondolkoztam azon, hogy elmenjek-e fenyőt venni olyan helyre, ahol én választom ki a fát és ott helyben kivágják, csomagolják.
De nem megy.
Tudom van az az érvelés, hogy ha mindenki így tenne, akkor csak annyi fát vágnának ki, amennyire szükség van és 25-én reggel nem kellene többmázsa fát feleslegesen lekomposztálni.
De könyörgöm, ezeket a fákat már rég kivágták. Javítok én bármennyit a helyzeten azzal, ha most kivágatok mégegyet?
Arról nem beszélve, hogy a dolgok hasznosításának, tehát feláldozásuk értelmének lényege az, ha felhasználjuk őket, nem az, ha kidobjuk.
Ezeket a fákat azért vágták ki, hogy én kiválasszam, hazavigyem, feldíszítsem.
Ha én ehelyett kimegyek egy fenyőtelepre és kivágatok egy lábon álló fát, akkor azzal egy már kivágott fa halálát teszem értelmetlenné.
Ráadásul valahogy más megvenni egy már kivágott fát, mint halálraítélni egy még élőt.
Belegondoltam, hogy ha ott állnék egy akármilyen szép fa előtt, lenne-e szívem azt mondani, hogy elő a fűrészt?
És talán lenne.
És ezért inkább nem megyek ki a fenyőtelepre.
Eddig is egymásra találtunk minden karácsonykor, én és a nekem rendeltetett fenyőfa, bízom benne, hogy ez idén is így lesz. Újabb gyilkolászás nélkül is.