Vannak még csodák....

A Hagymafej kapcsán említett másik blog tulajdonosa végre kismama lett. És ez őszinte örömmel tölt el.
Különös volt végignézni a gyászmunkáját. Az elején nem is értettem, hogy hogyan lehet a gyermekünk elvesztését egyáltalán túlélni.
Szívszorító volt látni, ahogy szenved. Sokszor én is vele sírtam, mint oly sokan mások is, akik figyelemmel követték a blogját.
De az utóbbi hónapokban érezhető volt a változás. Tényleg létezik elengedés.
És azt hiszem ennek az új pici léleknek már csak ez kellett a beköltözéshez.
Hihetetlen volt az a kommentözön, ami ennek az eseménynek a bekövetkeztét üdvözölte. Szerintem még Tündi sem gondolta, hogy ennyien szorítanak neki.
Békés és boldog terhességet, és egészséges kisbabát kívánok Tündi, így ismeretlenül is!


Aztán másnap megtörtént a másik csoda is.
Nem is tudom elképzelni, milyen lehet 16 évet várni arra, hogy a teszt végre két csíkos legyen.
De az lett!
És ehhez a teszthez is igen sokan drukkoltak. És volt öröm rendesen a topikon.


Különös dolog ez. Az internet közel hoz egymáshoz embereket, akik sosem találkoztak, mégis együtt képesek sírni és örülni egymással. Lehet szídni az internetet, de azt hiszem, ez egy nagyon jó dolog benne.