Gumipacsker

Az ember lánya gondosan végigolvassa a neten fellelhető összes infót, hogy mik a jó cipő kritériumai. Hezitál, hogy most akkor a kemény kérgű sarok a jó, vagy a puha, legyen-e a cipőben sarokék, vagy ne, káros-e a lúdtalbetéttel egybeépített, vagy sem?
Miután körvonalazódik az ideális cipő, elindul megkeresni, majd heteket tölt el a vadászattal, miközben a boltokat járva szinte csak az ideálistól erősen eltérő cipőket talál.
Végül sikeresen megtalálja mindkét gyereknek a megfelelő nyári cipőt, aminek elég puha a talpa és nem tör sehol.
Erre leesik többköbméternyi eső pár hét alatt és kiderül, h. muszáj lesz venni zárt cipőt is, mert a téli bakancs orrát már lyukasra motorozta az ebadta kölyke.
Sajnos a zárt cipőket a csalóka tavasz közeledtével szionte valamennyi kiskereskedő visszaküldte a raktárba, így esély alig.
De aztán nagy nehezen sikerül.
Később kiderül, hogy rendesen feltöri a gyerek lábát, de eddigre kitör a nyár.
És megjelenik anyám egy gumiklumpával, ami azóta sem jön le a gyerek lábáról.
Kicsit kínai, kicsit magasabb lehet a károsanyag tartalma, mint illene, kicsit beleizzad a gyerek lába, kicsit belemegy a por (de szerencsére mind a gyerek lába, mind a gumipacsker jól mosható).
Úgy tűnik ezzel kihúzzuk őszig.
Remélem addig még nem növi ki a nagy műgonddal kiválasztott "szépcipőjét".