Apró gondok

Fiam a reggeli merevedésére:
"Anya, nagy a kukacom. Nem jó ez nekem!"

Most erre mit mondjak?
Azt, hogy lesz ez még így se?

A küszöbön túl

A gyerek felfedezte, hogy van élet a küszöbön túl is.
Mármint a nappaliból kifele jövet immáron nem áll meg a küszöbön azon töprengve, hogy vajon hova lett a család többi tagja, hanem lelkesen kikommandózik az előszobába, onnantól pedig opcionálisan a többi helységbe is.
Innentől a játékai már unalmasak, sokkal jobb az előszobában megcsócsálni a cipőket, megrágni a cipőfűzőket, és hason pörögni az előszobaszőnyegen, összeszedve mindazt a koszt, amit a család többi tagja a cipője talpán behoz.
Ridegtartás van, na.
Újabban pedig a konyhát is meglátogatja, lelkesen rázva a rácsállványt, amin a bébiételes üvegeit tartom.
Vegyem ráutaló magatartásnak?

Cseresznyeszezon

Hoppá! A cseresznyéről majdnem elfeledkeztem!

Sajnos vannak mellékhatásai.
Csöppöm szuszakol, szuszakol, szuszakol....púzik. Aztán egy darabig csend, majd kezdi előlről.
A fiam mellett bármit ehettem, neki úgy tűnik kényesebb a gyomra.

Eperszezon

Epret eszünk porcukorral. Porcukor nélkül. Epertortaként. A gyerek eperturmixot kap reggelire és vacsorára.
Ez az év legjobb időszaka.
Aztán majd jön az őszibarack szezon......

Egyedül

Mert még mindig vagyok olyan hülye, hogy bedőlök másoknak, magamévá teszem a véleményüket, hozzáadom az enyémet, aztán egyszercsak ott állok tökegyedül, mert időközben ők kihátráltak mögülem és az egész úgy jön le, mintha egyes egyedül az én ötletem lett volna.
Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire egyedül vagyok valójában.
Nehéz ezzel újból és újból szembesülni.

Ikrek akarok lenni!

Amikor a pici az etetőszékben tajtékzik, mert éhes, a nagy viszont a wc-n üvölt, h. kész van és ki kéne törölni a fenekét, miközben a mosógépet is ki kéne rakni és még egy falatot nem ettem........

Ez neked kalamajka, Gerry??????

Az ember lánya teljesen gyanútlanul elkezdi olvasni Gerald Durrell A piknik és egyéb kalamajkák című könyvét. Jót szórakozik a család és az író viszontagságain. Élvezi a megszokott humoros, könnyed hangvételt.
Aztán az "egy nap-egy könyv" fogyasztási sebesség törvényszerűsége miatt este 10 körül kezd bele az utolsó, A bejárat című írásba.
Még akkor sem fog gyanút, amikor a történetben az egyik szereplő megjegyzi, hogy neki még most is borsózik a háta a levélben leírt sztoritól.
Aztán a képébe kap egy olyan kőkemény horrort, amit igazán nem várt az amúgy joviális külsejű, ártalmatlannak látszó írótól.
És azóta nem mer éjjel kimenni pisilni és lehetőleg minél kevesebbszer néz tükörbe. És hiába próbál Arra nem is gondolni, akkor is A lény jár a fejében. És hála jólfejlett vizuális fantáziájának el is tudja képzelni.
És most egy darabig nem szeretne egyedül maradni otthon este. Éjjel meg pláne nem.
És a fene egye meg, már Durrellt sem lehet olvasni?

Miértkorszak

A névelőn kívül nincs olyan mondatrész, amelyre a gyerek ne tudna visszakérdezni.
A kapott választ pedig arra használja fel, hogy újabb és újabb kérdéseket tegyen fel.
Olyan mintha az ember elidulna egy varázskastélyban, aminek minden egyes ajtaja olyan szobába nyílik, melyből további ajtók nyílnak, melyek olyan szobákba nyílnak, melyekből további ajtók nyílnak, melyek olyan szobákba nyílnak, melyekből további......
Szóval vagy lerázza az ember a kölyköt a legelején, vagy szabadon ereszti a fantáziáját és belelendül.
De akkor is az övé az utolsó szó: És mijaza......

Szomorú nap

Ez ma egy olyan nap, hogy hiába lehetne nekem jó napom, annyi szomorúság van körülöttem, hogy én sem tudom jól érezni magamat.

Annyira rossz, hogy hiába szerettem volna, hogy a barátaink szerencsecsillaga végre felragyogjon és beköszönjön hozzájuk az a kis lélek, akire oly sokáig vártak.
Én is átéltem párszor a hiábavaló várakozás gyötrelmét, tudom milyen az, amikor megint nem sikerül. Tudom, milyen kegyetlen érzés, mennyire fáj az ember lelke tőle. Tudom mennyire selejtnek, mennyire tehetetlennek érzi magát olyankor az ember, mennyire szeretne megszűnni, csak hogy szűnjön végre a fájdalom.
Amikor kiüresedik a világ, eltűnik a talaj a lábunk alól és csak hullunk bele a nagy semmibe, ahol már nincs cél, nincs akarat, semmi nincs, csak pont azt van: a nagy SEMMI. A hiánya annak, amit annyira szeretnénk, amiért odaadnánk a fél karunkat, hogy a másikba ringathassuk végre.
Amikor már csak azt látjuk, hogy körülöttünk mindenki terhes vagy már kisbabája van. Az utcán, a boltban, a gyógyszerttárban, a fodrásznál, a kozmetikusnál, a munkahelyünkön, a buszon, a lépcsőházban, mindenhol, mindenki MÁS terhes. Csak pont mi nem. Már megint pont mi nem.
És úgy érezzük, hogy már soha nem is leszünk terhesek. Mert el vagyunk átkozva. Mert selejtek vagyunk. Mert tuti elkövettünk valami nagy bűnt, amiért most bűnhődnünk kell, még ha nem is tudunk róla. Valami biztosan van, mert az nem lehet, hogy nekünk sosem sikerül. Hiába teszünk meg mindent, járunk utána mindennek, csináljuk végig fájdalmas vizsgálatok és kezelések sorát, hiába imádkozunk, hiába könyörgünk, hiába......minden hiába!
Nem, nem és nem.
Pedig már semmi, de semmi nem állhatna az útjában. Jöhetne. Tárt karokkal várjuk. Mindent meg fogunk adni neki, ha egyszer majd végre megszületik....Csak szülessen már végre!
Amikor eljutunk arra a pontra, ahonnan már nincs tovább. Amikor már senki nem tud mondani semmit, hogy miért nem? Hogy megint miért nem?
Nem tudom, hogyan lehet ezt túlélni. Egyszer még hagyján. De ennyiszer?
Nem tudom honnan van bennünk nőkben ennyi hihetetlen erő és akarat, hogy újból és újból összevakarjuk magunkat önkezünkkel a padlóról. És felállunk, mert fel kell állnunk. Mert menni kell tovább. Nekifutni újból és újból, amíg csak lehet. Mert KELL, mert nagyon kell az a pici üvöltő csomag. Hogy a karjainkba szoríthassuk, hogy szerethessük szívünk minden szeretetével.

Én annyira bíztam, annyira reméltem. Annyira szerettem volna, hogy végre sikerüljön nekik is. Mert nem lehet, hogy most sem. Hogy ennyi minden után megint nem. Ilyen nincs, ilyen nem lehet.

Ki kell találnom valamit. Muszáj, hogy legyen valami. Valami, ami segít.
Ha ráolvasás, akkor ráolvasás, ha vudu varázslat, akkor vudu varázslat.
Dolgozni fogok az ügyön.
Mert ez így nem mehet tovább!

A süti, aminek csak széle van

És igen!
Végre valaki legyártotta minden almáspitemániás álmát: a tepsit, amiben olyan süteményt lehet sütni, aminek csak széle van.
Ide nekem egy ilyet, de rögvest!
Köszi Mamzelle-nek a tippet, most álmatlan éjszakáim lesznek...
Mennyi is most a dollár?

Esélyegyenlőség

Az Intersport bejáratát balról és jobbról övező 2-2 parkolóhely a mozgássérültek részére van fenntartva.
Nem tartom valószínűnek, hogy a mozgássérültek tömegesen rohannák meg a boltot, mondjuk akciós sílécért.
Ugyanakkor - annak ellenére, hogy a bolt felét lassan játékok teszik ki - nincs egy nyomorult bevásárlókocsi, amire az ember a babahordozót feltehetné.

Mozgolódás

Kiscsipet már felhúzza magát, ha megfogjuk a kezét (ezért nem egyszerű körmötvágni sem neki), ha pedig függőlegesben tartjuk, kirúgja magát a lábával és boldogan vigyorog, h. már tud állni (na persze nem tud, de ezt egyenlőre nem mondjuk el neki).
Ha vki bekerül a látóterébe, akkor elkezd kapálózni az összes végtagjával és sikongatásokkal igyekszik felhívni magára a figyelmet, ha pedig az illető le is ül hozzá, akkor elmeséli neki az egész addigi életét, mint a nyugdíjas mamikák a váróban, és ettől nagyon boldognak tűnik.
A pihenőszékén az állatfigurákat már egészen célirányosan bizergálja, a zenélő forgót pedig borítékolom, h. pár napon belül magára fogja rántani.
Forog, sőt gurul. A forgást ugyanis közlekedésre használja, mióta rájött, h. a kúszással kapcsolatos próbálkozásai inkább tolatást eredményeztek.
Gondolkozunk, h. egykori úttörőcsapatokhoz hasonlóan, felvegyük-e Széchenyi nevét, hidat ugyanis nagyon tud csinálni....

Családon belüli pozíció

Mire észbekaptam, hátrébb szorultam a rangsorban, mint a kutya, pedig nincs is kutyánk, csak két gyerekünk.

Nevelősdi

Miután sikeresen feltereltem magam előtt a lépcsőházban, jobb kezemben Kisgömböccel, bal kezemben a bevásárlással, és így nem kellett fentről leordítoznom, hogy ugyan kegyeskedjen már egyedül feljönni a negyedikre, de azonnal, mert különben lemegyek és lesz nemulass, kabátlevétel közben csendben megjegyezte:
"Anya jó vagy!"
Kérdem miért?
"Mert nem kiabáltál."
Végülis a nevelés alapja a pozitív dolgok megerősítése.
Volna mit tanulnom a kis csirkefogótól.....

In memoriam?

Ma kidobáltam a telefonomból a rég nem használt telefonszámokat. Régi, elfeledett barátok, munkatársak, ismerősök.
Amikor a nemrég elhunyt barátunk számához értem, nem voltam képes kitörölni.
Valahogy nem lehet... nem tehetem meg... hiába tudom, hogy már nincs kit hívni... valahogy olyan lett volna, mint egy gyilkosság.
Nem járok ki a sírjához, de azt hiszem a lelkemen kívül a telefonomban is egy kicsit őrizni fogom az emlékét.


Vajon hányan őrzik elhunyt szüleik telefonszámát a telefonjukban? Talán még át is mentik a következő telefonba is.....