Szopissztrájk

Az ember (de legfőképpen az asszony!) azt gondolná, hogy ha adva vagyon egy tejtől dúzzadó kebel és egy szemmel láthatóan az éhhalál küszöbén álló ded, akkor a két objektum egymáshoz történő csatlakoztatása a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb módja.
Hát nem.
Az érintett ded ugyanis - az éhhalál fenyegető közelsége ellenére - a kebel puszta látványától is lila fejjel üvölt, szopizni egyáltalán nem hajlandó, a szájába dugott mellbimbót méla undorral és sértett pofával köpi kifelé, ha jobb kedvében találtuk, ha pedig rosszabb kedvében, akkor teli torokkal (ez esetben szó szerint) üvölt a mikrofonba.
Az embert (ill. momentán az asszonyt) ilyenkor elfogja a harci idegesség és próbálja erővel csatolni a két érintett felet, de ettől a helyzet nem javul, sőt inkább romlik. Utólag kiderül, h. a probléma szempontjából ez volt a létező legrosszabb megoldási kísérlet.
Történik pár próbálkozás a lefejt tej cumisüvegből történő megetetésére, de a gyerek masszívan ellenáll.
Pár nap után az embert (asszonyt) elfogja a csüggedés, és elkezd haraggal tekinteni az érintett gyermekre, aki - véleménye szerint - teljesen életképtelen egyed, hiszen a táplálkozás egyetlen számára jelenleg megoldható formáját is önként visszautasítja. Ab ovo őt magát utasítja el. És ez rettenetesen rosszul esik.
Aztán az ember (a.) billentyűzetet ragad és utánaolvas. Kiderül, h. a dolog nem egyedi, gyermekek százai, sőt talán tízezrei döntenek úgy minden nap, hogy nekik innentől valami miatt nem szimpatikus a táplálkozás anyamellből történő megoldása.
Sőt az is kiderül, hogy a helyzet egyáltalán nem reménytelen, mások gyerekei is túlélték már, igaz, ők a LLL tanácsadók egységes tiltakozása ellenére cumisüvegből hajlandóak voltak elfogadni a pótlást. Jelen gyermekre sajnos ez nem érvényes, de reményt nyújt az a tudat, hogy fiatal kora ellenére jólfejlett hőszigetelő rétegre tett már szert, mely talán kitart a sztrájk végéig.
Azért biztos, ami biztos, az ember (a.) telefont ragad és megkörnyékez egy LLL-es szoptatási tanácsadót, hátha mondana valami használhatót. A hívás sikeres, alanyunk megtudja, hogy kutakodnia kellene a felmenői múltjában, volt-e gyermekhalál, abortusz, nemi erőszak, mert akár ez is okozhat - a genetikai ujjlenyomathoz hasonlóan nemzedékeken keresztül öröklődve - szopási sztrájkot a jelenleg 2,5 hónapos gyermeknél. Ekkora maszlagot alanyunk már régen hallott, de ad még egy esélyt a tanácsadónak és nem teszi le azonnal a telefont. Félóra beszélgetésből végül a lényeg: a fene tudja az okot, de nem is lényeg, az a fontos, hogy a ded ismét kedvet kapjon a kajáláshoz, ehhez pedig nyugalom, nyugalom és még több nyugalom szükséges.
Innentől indul a kiskorú ágyból történő kikapása az első nyikkanásra, hogy mire kinyitja a pici szemét, már cici legyen a szája előtt, amit így talán ordítás helyett tévedésből kész lesz szopizásra is használni. Csel hol bejön, hol nem, mindenesetre a napi fogyasztás kezd valamelyest növekedni.
Ugyanakkor folyamatosan fennáll a hamleti kérdés: Fejni vagy nem fejni?
Ha ugyanis az ember (a.) nem fej, akkor a tej mennyisége fokozatosan csökkenni fog, hiszen a ded részéről aztán nem sok szopási inger éri az anyamellet. Ha viszont fej, akkor meg jó eséllyel lehet pályázni a mellgyulladásra, hiszen a gyermek hol hajlandó szopni, hol nem, de természetesen mindig akkor adja elő az éhezőt, amikor előtte tíz perccel éppen lefejtük előle az értékes nedűt (amit aztán cumisüvegből már nem hajlandó betermelni), amikor viszont meghagyjuk neki, akkor nincs az az isten, hogy hajlandó legyen szopizni, így az ember (a.) eldurranó csöcsökkel várja a következő szoptatást.
Az ember (a.) eredendően lusta, így marad a "nem fejni" verziónál és drukkol, hogy a sztrájknak kicsivel előbb legyen vége, minthogy a teje elmenjen.
A reménykeltő az, hogy a ded érdekes módon éjjelente nem tiltakozik a táplálkozás mellből történő kivitelezése ellen, így azért fenntartja a tejtermelést és talán nem is hal éhen......

Havas a hegyek teteje....

Érdekes, hogy az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy télen a hegyen hó van, még akkor is, ha a hegy lábánál, a városban ennek nincsenek más jelei azon kívül, hogy a hegyre felnézve a hegy fehér.
Így aztán az ember megdöbbenve tapasztalja a hegyre felmenve, hogy a lentről látható fehérség bizony jó 30 centi vastag és a letaposott helyeken kegyetlenül csúszik.
Az ember gyereke pedig nehezen fogadja el a tényt, hogy ez a fehérség bizony - annak ellenére, hogy puha, mint a paplan - hideg. És belemegy a csizmájába, ha belelép. És ott gyorsan el is olvad. És akkor menni kell haza zoknit cserélni....
Mostmár tudom, hogy mi a különbség a csizma és a hótaposó között: az a kis összehúzható textilgallér a csizmaszár tetején, ami a hó csizmába jutását megakadályozza.
És már azt is tudom, hogy mi az abszolút lehetetlen: februárban 25-ös hótaposót venni.

Challenge day

Aki azt hiszi, h. a Mount Everest megmászása vagy a Déli Sark elérése az teljesítmény, az menjen le egy 3 hónapost magára kötve, egy 2,5 évessel kézenfogva a helyi szupermarketbe bevásárolni!
Tiltott segédeszköznek minősül a kiskorú kézibilinccsel történő felszerelése annak megakadályozása céljából, hogy a számára érdekes dolgok polcról történő levételét megakadályozzuk.
Ugyanígy tilos a kiskorút magunkhoz bilincselnünk a pénztárnál arra az időre, amíg kénytelenek vagyunk mindkét kezünket, és teljes figyelmünket a fizetésre összpontosítani.
A füldugó használata doppingnak minősül, a földön fetrengő kiskorú lábbal illetése pedig nem fér bele a fair play kereteibe.
A kiskorú hajának 100 dB-t meghaladó hangerejű leüvöltése vagy adott esetben a gyermek nyíltszini felképelése azonnali eltiltást eredményez.
További jó versenyzést!

Csáth Géza: Napló

Hát nem is tudom.....
Amikor az ember leküzdi az első heveny hányingerét afelett, h. ez az ember mekkora kurvapecér volt és milyen undorító közönnyel volt képes írni a "csábításairól"....akkor jön a hányinger második hulláma amiatt, hogy mindezt orvosként a betegeivel kapcsolatban is elkövette.
De amikor tovább olvastam, már csak szánni tudtam.
Az pedig megdöbbentő volt, ahogy a minden bokorban félrekefélő, folyamatos kangörcsét csak kábítószerekkel kordában tartani képes író átalakult üldözési mániás, féltékenységtől őrjöngő morfinistává.
Részvétet csak a felesége iránt vagyok képes érezni....

Ötkönyves játék

Mamzelle meghívott erre a játékra.
Azóta töröm a fejem rajta.
Nem egyszerű.
Mondhatni képtelenség.
Inkább az 5 kedvenc írómat mondanám.
Tőlük lehet olvasmányt válogatni, nem nagyon nyúlhat mellé az ember:
1. Steinbeck (gondolom ezzel nem lepek meg senkit)
2. Heller, mármint a Joseph. A 22-es csapdája is jó, de az Isten tudja még tizedik olvasatra is tud újat nyújtani. A Gold a mennybe megy pedig meglepően időszerű. Sajnos.
3. Arany. Nem részletezném. Rím, ritmus, szókészlet. Balladák. Hamlet. Toldi. A Családi kört már a fiam is tudja.....
4. Radnóti. Szerelmetes költőm. "Pislogás: Itt alszik kedvesed és vele alszik lába nagyujján a légy is. Vigyázz! fölneveted. Olyan simogató a világ néha mégis. ..."
5. Bächer Iván. Sokkal jobban ír, mint beszél. Vagy úgy is mondhatnám, hogy jobb, ha nem is beszél. Elég, ha hallgat. Aztán megírja....

Radnóti Miklós: Két karodban

Magyar 1.
Mobilvers.
Molnár Piroska.
Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.


Most halt meg egy közeli barátunk.
A lányával beszéltem a minap. Az édesanyja a kezei közt halt meg.
Tudták, hogy meg fog halni. Inoperábilis tüdőrák, agyi áttétekkel. Már nem tudott mozogni, sem kommunikálni. Több hónapja ápolták otthon.
Azt mondta, rettenetesen félt attól, hogy ő lesz ott, amikor az anyukája meghal, de végül így volt jó...hogy ott lehetett.
És hogy valójában az ő számára nem akkor halt meg az anyukája, hanem már jóval korábban. Amikor már nem volt kit felhívni esténként, hogy elmondhassa az aznapi dolgokat, amikor már nem volt kit megkérdezni.....
Hogy ő valójában akkor nőtt fel...felnőtté.

Nem akarok felnőni!

Jézuska projekt

Minekutána elveimmel ellenkező módon, de a párom ezirányú kérésének engedve karácsony reggelén (hajnali két órás faállítást követően) azzal ébresztettük a dedet, h. menjen gyorsan a nappaliba, mert az éjjel hozott neki karácsonyfát a Jézuska; anyámékhoz menet a lépcsőházban összefutottunk a szomszéddal, aki még csak akkor cipelte felfelé a fenyőjét.
A ded lecövekelt a látványtól és szinte hallani lehetett a kerekek kattogását a fejében....
Meg az enyémben is!
Másfél emeletbe tellett mire előálltam a mesével, hogy a bácsi nem volt jó egész évben, ezért neki nem vitte fel a Jézuska a karácsonyfáját a harmadikra és nem is díszítette fel.
Talán bevette.....

Piroska és a farkas 2.

Vajon okoz-e valamiféle törést a gyerek lelkében, hogy apám a szülésem előtt részletesen kifejtette neki, hogy ".....anya majd bemegy a kórházba, felvágják a hasát, és kiveszik belőle a Kistesót"?

Csak remélni tudom, hogy a ded ennél a résznél nem fűzte hozzá a szokásos "hozsott" megjegyzését, ami arra vonatkozik, hogy "és akkor a vadász hozott nagy köveket, amit bevarrtak a farkas hasába....."

Piroska és a farkas

Vajon hány dioptriás szemüveggel rendelkezett Piroska, h. az elhíresült párbeszéd (Mondd nagymama.....) egyáltalán kialakulhatott?

Kísérlet

Mindeddig nem történtek alapos és mindenre kiterjedő vizsgálatok arra nézve, hogy vajon képes-e egy csecsemő megpukkadni mérgében, amennyiben az őt eddigelé folyamatosan cipelő szülője aljas módon és előre megfontolt szándékkal leteszi egy drága pénzért direkt neki vásárolt és minden kényelmi funkcióval felszerelt bébi pihenőszékbe.
Mindeddig.

Update: Képes.

Incredibleindia

Nem is tudom.....most vhogy nem szívesen mennék oda!

Majmok bolygója

Mostmár tudom, hogy fog kinézni Michael Jackson, ha végleg leesik az orra.

Új tapasztalatok

Mire kezdtem volna magam jól érezni, a gyerek úgy döntött, hogy kívül tágasabb. Nem bántam igazán.

Érdekes új tapasztalatokra tettem szert:
- Egy 3 kilós gyerek is hájas, ha csak 45 centi hosszú.
- A szopizás képessége nem feltétlenül velünk született tulajdonság, egyesek simán éhenhalnának, ha magukra lennének utalva (vagy megenné őket a tigris, amit a folyamatos üvöltés csal oda!).
- Vajon hogyan lehet rávenni egy újszülöttet, h. ugyan tátsa már ki azt a pici száját, mert a mellem nincs szívószállal szerelve, mint a dobozos gyümölcslevek?
- Vajon miért csak a protekciósok hátában hagyják benne másnapig az EDA katéterét, biztosítva ezzel, h. legalább addig fájdalommentesek legyenek? (Még jó, hogy ez esetben én voltam a protekciós!)
- A csecsemős nővérek éjjel miért nem képesek kivinni az őrzőből a felébredt, éhes babákat az anyukáknak a kórtermekbe, miért jobb, ha senki nem alszik, miközben ők halálos nyugalomban töltögetik a kórlapokat, rá sem hederítve az üvöltő apróságokra?
- Ha elő van írva, h. a babákat 3 óránként meg kell etetni, akkor a gyerekorvos miért pont akkor jön vizitelni a csecsemőosztályra, amikor a legtöbb babának pont ennie kéne, és miért tököl majdnem egy teljes órát az osztály ajtaját magáracsukva? Vagy legalább azokat a babákat adnák ki, akikkel már végzett!
- Egy bababarát kórházban (?) miért adnak 6 hónapos kortól adható tápot az újszülötteknek?
- A csecsemőosztályon éjjelente ( még a legnagyobb káoszban is!) békésen szendergő csecsemő miért változik éjjel tomboló fúriává attól, ha hazahozzuk?

Kettesben egy testben

Szeretem az ilyen reggeleket, amikor előbb ébredek, mint elsőszülöttem és van egy kis időm magamra, magunkra.
Amikor kinyitom a szemem és csak fekszem. Élvezem, h. még nem fáj semmim, könnyűnek érzem magam. Símogat a paplan, körülölel a lét elviselhető könnyűsége.
Egyedül vagyok, de mégsem.
Ilyenkor ő még alszik odabenn, de amikor átfordulok a másik oldalamra, egy nagy lusta fordulással vagy a lába kidugásával jelzi, h. "csak még egy kicsit". És már alszik is tovább.
Ilyenkor tudom, h. minden rendben kinn is és benn is.
Szeretem az ilyen reggeleket.

Katarzis nélkül

Ma éjjel minden félelmem és rettegésem egyetlen borzasztó rémálomban egyesült. Megtörtént benne minden rossz, ami még rám várhat a közeljövőben.
Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, mert csak sodortak az események, minden összesküdött ellenem, és nem volt senki, aki segítsen, senki, aki megakadályozza a rossz dolgok megtörténését. Minden ajtó becsukódott körülöttem és én csak csapongtam a kiutat keresvén, de nem volt menekülés.
Aztán már csak sirattam az elveszített boldogságot.

Amikor felébredtem, a rémálom folytatása várt rám, ami aztán végül jóra fordult, de nem tudom mikorra fogom lerázni magamról azt a bénultságot, amit a két egymással összefüggő esemény okozott.

Tudom mitől félek, tudom miért, de nem tudom, mit tegyek ellene!
Lenne választásom, de nem tudom, h. nem éppen a másik verzió vezetne esetleg tragédiához.
De mi van, ha rosszul döntök?
Bíznom kéne egy másik ember döntésében, hiszen ő jártasabb a dologban.
De sohasem tudtam megbízni senkiben.
Ott csilingel a kis ezüstcsengő és én nem tudom, h. mi jobb, ha hallgatok rá, vagy ha sutba dobom a félelmeimet és átengedem az irányítást egy másik embernek?