Esküvő

Voltam esküvőn, a legjobb barátnőmén, Zalaegerszegen.
Több gondolat is felmerült bennem:

Vagy a templomot kéne fűteni, vagy a katolikus esketési liturgiát lerövidíteni, de nagyon! Majd odafagytunk a padokhoz!
Ráadásul valahányszor végre sikerült bemelegíteni a deszkát a seggem alatt, a pap felállásra szólított fel mindenkit!

Mindezek után a teljes csapat átvonult a... na hova.... nem fogjátok kitalálni.... a zsinagógába!
Az ugyanis mint helyi Művház és Házasságkötő terem funkcionál. (Gondolom a jogos tulajdonosoknak már nem áll módjában visszakövetelni :( )
Hála istennek nem cseszték szét nagyon, de kicsit zavart h. azért egy állami intézménybe, ami ráadásul zsidó templom volt eredetileg, miért kell kitenni egy mégoly pici feszületet középre?

Az anyakönyvvezető csaj orbáni retorikát tanult (minden két szó után ugyanannyi szünet), ami eléggé tönkretette az előadásának élvezeti értékét (már ha volt neki ilyen), ráadásul barátném körmönfont vezetéknevével sem volt képes megbirkózni! Nem az a baj, ha vmi elsőre nem megy, csak akkor tessék szépen gyakorolni előtte otthon!!!!!

Annyira örülök, h. a fehér ruha csillogása annó nem vette el az eszemet annyira, h. ilyen játékokba kényszerítsem magamat!
Bár így is túlteljesítettük az eredeti tervet a 15 fővel (eredeti terv: mi és két tanú), de így pont jó volt! Nem voltak rég nem látott vadidegen rokonok, volt barátnők, expasik (akiknek meg kell mutatni, h. van élet utánuk is!), nem voltak bebaszott távoli nagybácsik, akik nyílt színen tapperolják a menyasszony fenekét.
Csak a szűk család volt mindkét fél részéről (hálistennek anyósom akkor még nem jött be a képbe, így igazán jó hangulatban telt el a vacsora).

Ha rajtam állna, én kötelezővé tenném, h. az ifjú pár maga írja meg a fogadalom szövegét és egymásnak felelgetős stílusban mondja el azt, amit érez és amit igazán, szívéből szeretne megfogadni. A szöveg megírása így része lehetne a ráhangolódásnak. És a szertartás is bensőségesebb lehetne, mint ezzel az " Én X.Y. fogadom...." stílusú, utánamondogatós verzióval.
Az anyakönyvvezető meg csak mint megfigyelő lehetne jelen ( pl. mint a lottósorsoláson a közjegyző), aztán, ha mindent rendbentalált, a végén aláírná a papírt!
És nem lenne kötelező a templom, sem a házasságkötő terem! Isten kék ege alatt is meg lehetne kötni egy házasságot, nem? Ha egyszer mindenütt jelen van! ;)

A lagzi az egy külön történet! Volt vőféj!!!! Én ezzel a fogalommal csak nemrég, az egyik kollegina esküvőjén találkoztam először! Már akkor megdöbbentett, h. magasan iskolázott emberek hogyan képesek egy műfalusi-öltözetbe bújt emberke kínrímbe szedett hülyeségeivel emelni a "nap fényét". Ezt a szerepet az örömapa v. az örömanya is át tudná venni és 21. századi fülnek sokkal barátságosabbnak hangzana a "Kérek mindenkit, h. fáradjon át a......Művelődési házba!............. Örülök, h. megjelentek... Foglaljanak helyet!..........Jó étvágyat mindenkinek!...stb.
Minek kell folyamatosan bohóckodni? A pincérek szerintem maguktól is tudták volna, h. mikor kell kihozni a következő fogást!

Kicsit meglepett a dupla lehúzás módszere :). Ugyanis a nászajándékot már az elején be kellett dobni egy nagy dobozba, aztán a végén még volt menyasszonytánc is! Még jó, h. volt nálunk papíralapú fizetőeszköz is, különben szégyenben maradtunk volna!

A feltálalt ételek egyébként kifogástalanok voltak, rég ettünk ilyen finomakat, és főleg ennyit egyszerre! A paradicsomszósz, főtt tyúkkal és a rétesek külön szót érdemelnek. Ha másért nem is, de ezért érdemes volt végigülni az egyházit befagyott seggel, és végighallgatni az államit meg a vőféjt!

Ja és még vmi!
A zenekar 200%-os volt!!! Végre nem csak hülye sramlit játszottak egész este, hanem rumbát, csa-csa-csát, slowfoxot, jive-ot. Régen táncoltam ennyit és ilyen jót! (Jól nem, az előbb említettek miatt :( )