Gyerekcipő

A gyerekcipő az egy érdekes dolog.
A dedek lába sajátos módon folyamatosan növekszik, ennek köszönhetően időnként sajnos muszáj nekik új cipőt venni, pedig ennek sem a gyerek, sem a szülő nem örül kifejezetten.
De előbb-utóbb eljön a nap, amikor az ember (asszony) fülönfogja vonakodó csemetéjét és hosszas útvonaltervezést és időszámvetést követően elindul felfedezni a környéken található végesszámú gyerekcipőbolt idei szezonális kínálatát.
Ami nincs is.
Kétféle gyerekcipő létezik ugyanis: Márnincs és Mégnincs.
Vagyis, ha az ember (asszony) gyermekének lába novemberben növi ki a magasszárú átmeneti cipőt és ezzel okot szolgáltat ahhoz, hogy benevezzünk a "ki talál 24-es hótaposót a városban" versenyre, akkor csalódottan kell konstatálnunk, hogy novemberben MÉG nem forgalmaznak hótaposót. Ugyanakkor semmilyen konkrét információt nem tudnak adni arra vonatkozólag, hogy vajh MIKOR fognak megjönni a téli cipők.
Ember (a.) mély sóhajjal elüget a kínaiba és vesz, amit kap, de elhatározza, hogy tavaszi cipőt mindenképpen valami jó minőségűt szerez a lúdtalphajlammal megáldott elsőszülőttjének.
És eljő a tavasz.
Kis csapat ismételten felkerekedik, immáron egy leánygyermekkel súlyosbítva az amúgysem rózsás helyzetet. Ekkor azonban megrökönyödve kénytelen tudomásulvenni, hogy a polcokat nyári szandálok borítják, tehát tavaszi átmeneti cipőt MÁR nem talál.
Alanyunk a kereskedők felmenőinek szapora és nem jóindulatú emlegetéseinek közepette tér haza, miközben azon morfondírozik, hogy vajon milyen úton-módon számíthatná ki előre a gyerek nyári lábméretét, hiszen nyári szandált azt MOST nagyon tudna venni.