2009. március 31., kedd

Mozgolódás

Kiscsipet már felhúzza magát, ha megfogjuk a kezét (ezért nem egyszerű körmötvágni sem neki), ha pedig függőlegesben tartjuk, kirúgja magát a lábával és boldogan vigyorog, h. már tud állni (na persze nem tud, de ezt egyenlőre nem mondjuk el neki).
Ha vki bekerül a látóterébe, akkor elkezd kapálózni az összes végtagjával és sikongatásokkal igyekszik felhívni magára a figyelmet, ha pedig az illető le is ül hozzá, akkor elmeséli neki az egész addigi életét, mint a nyugdíjas mamikák a váróban, és ettől nagyon boldognak tűnik.
A pihenőszékén az állatfigurákat már egészen célirányosan bizergálja, a zenélő forgót pedig borítékolom, h. pár napon belül magára fogja rántani.
Forog, sőt gurul. A forgást ugyanis közlekedésre használja, mióta rájött, h. a kúszással kapcsolatos próbálkozásai inkább tolatást eredményeztek.
Gondolkozunk, h. egykori úttörőcsapatokhoz hasonlóan, felvegyük-e Széchenyi nevét, hidat ugyanis nagyon tud csinálni....

Nincsenek megjegyzések: