2001.09.11.

8 évvel ezelőtt ezen a napon, amikor hazaértem, bekapcsoltam a tv-t. Csak úgy háttérzajnak, kikapcsolódásként.
A képernyőn éppen egy repülőgép csapódott egy toronyházba.
Elkapcsoltam, mert nem szeretem a repülőgépszerencsétlenséges filmeket.
De a másik csatornán is ugyanez a "film" ment.
Nem értettem.
Leültem megnézni, hogy mi a fene van.
És nem hittem el, amit láttam.
Nem értettem.
Nem értettem, hogy a repülőgép miért ment neki a toronyháznak.
Nem értettem, hogy a légiirányítás mit csinál.
Nem értettem, hogy miért nem kezdik kimenekíteni az embereket.
Az igazi döbbenet pedig akkor ért, amikor láttam az égő épületből a biztos halálba kiugrálókat.
De a java még ezután jött.
Az addig elképzelhetetlen.
Amikor összeomlottak a tornyok.
Amikor kiderült, hogy a Pentagonba is becsapódott egy gép, egy másik pedig szintén lezuhant.
Akkor már sejteni lehetett, hogy nem véletlenül történtek ezek a dolgok.
Azt, hogy a háttérben mi állt, hogy valóban a keleti és nyugati világ összeütközése volt, vagy igaza van az összesküvéselméleteknek, amik az USA olajéhségét emlegetik, és azt állítják, hogy az egész csak egy háború kirobbantásához kellett igazolásképpen, soha nem fogjuk megtudni.
Valójában az a legmegdöbbentőbb, hogy valakiknek érdekében állhatott ennyi ártatlan emberélet kioltása.
Nem, egyszerűen hihetetlen volt. Nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg megtörtént.
Azok a képek mélyen beleégtek a retinámba és soha nem leszek képes elfelejteni, hogy 8 évvel ezelőtt ezen a napon egy katasztrófafilm valósággá vált.