Valóban csak a kis bogár hal meg?

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Miért van az, h. ez a vers számomra soha nem az elalvást, sokkal inkább az elmúlást jelentette?
Valahogy féltem tőle, nem is tudom miért. Nyomasztónak éreztem.
Az, hogy "együtt lenni jó", valahogy elsikkad hangulatilag a vers végére.

És a fiamat is egyetlen dolog fogja meg benne, az, hogy "meg is hal egy kis bogár".
És végigmutogatja a könyvben, hogy melyik kis bogár hal meg. És mostanra egyre több kis bogár hal meg.