Már régóta tudom, h. az az indián mondás, mely szerint:
"Odavezetheted a lovat a folyóhoz, de nem itathatod meg:"
(Érts: Ha fejen pörögsz, sem fog inni, ha nem szomjas.), szóval, h. ez a mondás minden emberi kapcsolatnak az alfája és omegája.
Már kezdem megszokni, h. hiába próbálok mindent megtenni másokért, h. segíthessek, ha ők nem akarják, h. segítsenek rajtuk.
Néha széjjel tépem magam és éjszakába nyúlóan keresek megoldást, még a családom rovására is, aztán jó, ha egy "köszi!" a köszönet.
Félre ne értsen senki, nem várok ellenszolgátatást, én vhogy alapból szeretek segíteni másokon, nem tudnám megmondani, h. miért. Csak.
De az nagyon el tud keseríteni, amikor a "ló" még szembe is köp!
2007. november 19., hétfő
A makrancos ló esete
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ki volt az?! Széttépem!
Egyébként boldog utószülinapot kislány ;-)))
Szinte mindentől megóvhatsz valakit, de önmagától sosem.
Szia Gábor!
Meglepődtem. Azt hittem Mammzellén kívül senki nem olvas engem.
De örülök neked! :)
Mammzelle!
Köszönöm a köszöntést, de nem volt boldog. :(
Mindaggy, megint öregebb lettem egy évvel!
Megjegyzés küldése