Szerelem

20 évesen az ember szerelmes.
Furcsa egy állapot. Tűz és víz. Csupa kétely és remény.
Felhív, nem hív, miért nem hív? Hívjam, ne hívjam? Amit mondott, miért mondta?
Hogy én mekkora marha voltam, amikor kicsúszott a számon, hogy.....! Mekkora égés, inkább nem is kerülök többet a szeme elé. De nem tudok élni nélküle. Most akkor mi legyen?????
Aztán kiderül, hogy a fiú mégsem az igazi. Hogyan rakjam ki? Sms? Email? Személyesen?
Vagy ő unt meg. Akkor összeomlik a világ, itt a világvége, nincs tovább, meg akarok halni. Hogy menjek így suliba? Mit szólnak a többiek? És egyáltalán....
De aztán jön a következő fiú. Esetleg több is. Amíg ki nem derül valamelyikről, hogy már érdemes hosszú távon berendezkedni a karjaiban.
Hogy ezt honnan tudja az ember? Nem tudom. Valahogy eljön ennek is az ideje.
Menekültem én már lángoló szerelemből is, mert éreztem, hogy hiába érzem meg a puszta jelenlétét is, már azelőtt, hogy felbukkanna az utcán szembejövet, hiába a másik felem bizonyos szempontból, soha az életben nem tudnék együtt élni vele.
Mert egy bizonyos idő után ez lesz az elsődleges szempont: tudok-e vele együtt élni, akarok-e neki gyerekeket szülni?
És eljön a nap, amikor belép az ember életébe az Igazi.
Lehet, hogy nem olyan jóképű, mint a kedvenc színészem, nem olyan romantikus, mint álmaim lovagja, de van valami a mosolyában, a két karjában, ami miatt ő kell nekem.
És úgy érzem, nem tévedtem.
Mert azóta sok mindenen keresztülmentünk mi ketten.
Látott szépnek és látott elgyötörtnek. Fogta a hajamat, amikor reggelente hánytam a nagyobbikkal terhesen.Képes volt hajnalig masszírozni a lábamat, amikor a kisebbikkel terhesen egy hete nem aludtam a nyugtalan láb szindrómámmal és már csak sírni tudtam a kimerültségtől.
Fogta a kezemet a császármetszés alatt is, és nem mondta a gyűröttbéka fiamra, hogy ronda, pedig az volt.
Képes volt felkelni a gyerekekhez bármikor, még akkor is, amikor hajnali 5-kor kellett kelnie.
És mindezek mellett igazán eltörpül, ha elfelejti a házassági évfordulónkat, vagy nem hoz virágot a névnapomra.
Szerelem? Mi is az?