Itt van az ősz, itt van újra....

...és vele a takony is. Már megint.
És persze már megint én nyitom a sort. Búra van a fejemen és az energiám egy tojásrakás utáni levesteknősével ekvivalens.
Ha ez megint így fog menni márciusig, akkor tökön bököm magam!
Neeeeem akarom!

Nemsokára beszoktatás. Ha addig nem jövök ki belőle, akkor szar ügy. Ha a kicsi elkapja és pont akkorra lesz beteg, akkor még szarabb ügy. És akkor még ott van a nagy, aki bármit hazahozhat még addig. Kurvaélet!

Utálom, hogy a nonszteroidok szétcseszik a gyomromat, a mézre és hársfateára megint rá sem fogok tudni nézni, hogy a gyedem (illetve helyette most már a gyesem, ami nagyon nem ugyanaz!) nagy részét gyógyszerre költöm, és hogy a porszívó megint bekerül a nappali fix berendezési tárgyai közé.
Utálom az egészet!