Szatír-e?

A múltkor az egyik belvárosi üzletház félreeső liftje előtt várakoztam.
Egyszercsak feltűnt egy pasi a folyosón.
Ahogy közeledett, nem tudom, hogy miért, de nagyon rossz érzés fogott el. Nem tudom megmagyarázni, nem is igazán néztem rá, nem tudnám leírni a külsejét sem, a tekintetét sem, csak volt benne valami nagyon zavaró.
Örültem, hogy pont odaért a lift, beszálltam. Erre belépett mögöttem. Szó nélkül.
Én egy tizedmásodpercig hezitáltam, hiszen csak egy emeletről lett volna szó, de a vészcsengőm csörgött veszettül, úgyhogy hirtelen kiléptem, még mielőtt a liftajtó ránk csukódott volna.
Máig nem tudom, hogy csak vaklárma és hisztispicsaság volt-e részemről, de megfutamodtam.
Nem akartam megtudni, hogy jók-e a megérzéseim.
Szegény pasi lehet, hogy máig nem érti.
De az is lehet, hogy azon a tizedmásodpercen múlt az életem.