Kishercegem és az ő rózsája

Szerelmes a kölyök.
Nagyon!
A maga összes 4 évének minden szerelmével.
Ha van szerelem, amiről elmondható, hogy a csillagot is lehozná az égről, akkor ez az.
Tisztább, mint a forrás vize és lobogóbb, mint a rőzsetűz.
Emma maga a mindenség.
Akit meg kell simogatni, meg kell puszilni, meg kell vigasztalni, ha búsul.
Akivel össze lehet bújni. Akinek a csatjait, pónijait, babáit, ruháit mindig meg kell csodálni.
Ma valami bábelőadás volt az oviban, valami Zöld szakállú királyról, ha jól értettem.
Szó volt benne valami rózsáról, de mivel pont a forgalmas főút mellett kezdte el részletezni a kölyök a sztorit, így nem vagyok képben igazán. Mindenesetre hazafelé kibökte, hogy akar vinni egy rózsát az Emmának.
Mondtam, ám legyen, menjen be a virágboltba és vegyen!
Már rohant is.
"Szia! Szeretnék venni egy rózsát az Emmának, a szerelmemnek!"
Ketten olvadtunk, az eladócsaj, meg én!
Hazafelé összefutottunk egy ismerőssel, kérdezi a kölyköt, hogy kinek lesz a rózsa?
Azt mondja: Kedvesemnek.....
És úgy hozta végig az úton, mintha az oltári szentséget hordozná.
Hazafelé esett szó lovagokról, királyfiakról (farsangi jelmez kérdés eldőlni látszik:korona, kard, pajzs, palást), megmentett hercegnőkről és királykisasszonyokról.
Bob, a mester, és Sam, a tűzoltó a múlté, immáron Benedek Elek a favorit.
Hazaérve megnéztük a Csipkerózsikát a netről, ő részben az ajtóból (valahányszor a gonosz boszorkány feltűnt a színen), de a sárkánnyal való küzdelmet már együtt drukkolták végig a kicsivel, aki addig a legóival múlatta az időt.
Szóval szép romantikus napunk volt egy nagyon szerelmes kisherceggel és az ő rózsájával.
Kíváncsi leszek, hogy holnap Emma mit reagál a rózsára.