Diagnosztikai Kp. malmai

Amikor az adjunktus úr felhívott hétfőn délben, hogy jövő keddre sikerült időpontot szereznie a gyereknek CT-re, hajnali 6,45-re, akkor elsőre kicsit lefagytam.
Amikor mondta, hogy altatás is lesz, akkor meg pláne.
Felhívtam a Diagn. Kp.-ot, hogy hogy is van ez. Mondták, hogy éhgyomorra kell menni, nem lehet sem hurutos, sem lázas, utána megfigyelés 1,5 óra. Ja és a gyerekklinikán rakassak be a gyereknek egy kanült.
Mondtam, h. OK, csak éppen mi nem ott lakunk és 70 km-ről megyünk.
Akkor rakassam be előző este, és dumáljam meg, hogy csak papíron fektessék be a gyereket.
Egész éjjel azon töprengtem, hogy vajon mi az esélye egy 14 hónaposnál annak, hogy az este betett kanül reggelig benn is marad?
És hogy vajon mennyit fogunk így aludni?
Felhívtam az adjunktus urat, hogy mi legyen. Mondta, megbeszéli az ügyeletessel, hogy hajnalban, még a vizsgálat előtt bekössék.
Aztán visszahívott, hogy ez így nem életszerű, kér inkább másik időpontot.
Aztán újra felhívott, hogy időpont marad, mert a Diagn. Kp.-nak csak reggel van anesztese, aki viszont vállalta, hogy beköti a kanült.
És most nem tudom, hogy megkönnyebbüljek-e, hogy nem kell egy nappal korábban odamennünk és nem aludnunk egész éjjel a kanül miatt, vagy inkább azon aggódjak, hogy aznap tényleg az az anesztes legyen, aki tud rólunk, és ne ez legyen az első esete, amikor egy ilyen pici gyereknek kell betennie egy kanült?
Hogy az egyéb aggódásaimról ne is beszéljek!

(Az már csak hab a tortán, hogy a szakmai protokoll szerint gyermekek CT miatti altatásánál az anesztesen kívül előírás egy gyerekorvos jelenléte is. Na meg persze a gyerek újraélesztő készlet is. De nincsenek illúzióim.
Vajon, ha nem írom alá a beleegyező nyilatkozatot ezek hiányában, akkor felelős szülő vagyok, vagy egy hülye, aki itt kekeckedik, ahelyett, hogy örülne annak, hogy ilyen hamar kapott időpontot?)